December 3-án szállt fel velünk a gép, hogy visszatérjünk Ugandába, nagyon szeretett és vagány második munkahelyünkre. 

Manafwa 2018 December, Karácsony 

Most a nőkhöz jöttünk, tanulni együtt, egymásról. Nem jöttünk hiába.

Bebizonyosodott, hogy az ember szomjazik a tanulásra, a tudásra, és valamilyen réges régről hozott vágya, hogy a kezeivel létrehozzon, alkosson valamit. Ez esetben fehérneműt, kicsi ökolábnyomos betéteket és csodaszép karkötőket, amikből már itthon is van jópár nagyon szép darab, nemsokára kapható! Ja, és hogy sportoljon:fusson, labdát rúgjon, dobjon gurítson, napi elképesztő mennyiségű órán át! Jól mértük fel azt is, hogy az ottani közösségek lelkét a nők adják, rengeteget dolgoznak kicsi lány koruk óta, soha fel nem adják, a mosolyuk nem szűnik, velük együtt érdemes küzdeni, hogy jobb életük legyen. Értik és tudják, hogy segítségre szorulnak, de tesznek is érte. És igazság szerint ők a jelen is, mert ha bajod van, elvesztél, vagy csak szükséged van egy embertársra, közülük valaki ott terem.

Nem titok, voltak aggodalmaink, hogy az új, „Knowledge for the Village” projekt találkozik –e a hegyek között mindentől elzártan élő nők és férfiak, vagy akár az egész közösség igényeivel. Sosem könnyű itthonról Európából, egy nem jobb, de teljesen más világból eldönteni, mivel adhatod a legtöbbet az ottani embereknek, akik nélküled is elboldogultak eddig, mégis segíteni mész. Vártak minket és örültek nekünk. Nem csak az adományoknak, legkevésbé annak. Tanulni akartak, talán nem is tudták mennyire! Varrógépeket, hozzá anyagokat vittünk,

és a jellegzetes papírból készült ugandai karkötő készítését is megtanultuk. (Együtt (!!!), nekünk is új volt, hiszen a magyarok jellemzően nem sodorgatják a maguk ékszereit, ugye? ) Flavia és Joha, két fantasztikus ember segített és tanított minket végig, biztosan egy hosszú barátság vette kezdetét.

Beszéltünk még fogamzásgátlásról és családtervezésről, itt maradt magyaráznivaló, hiszen a módszer amit vittünk, keveréke a naptárazós, hőmérős és a Billings-féle önmegfigyelős módszernek. A hőmérőket nagyon pöpecül használták a végére, és többen naptárat is el kezdtek vezetni. Nagy szó ez, ha onnan indultunk, hogy mi is az a ciklus. Ne szépítsük, okos és intelligens emberekkel dolgoztunk, minden tanárnak csak ilyen diákokat kívánunk!

Mindenkinek nagyon szeretnénk megköszönni, hogy elindulhatott ez a projekt, nem sikerült volna nélkületek! Az Emilla adományokkal és tudással segített, hogy a menzesz ne legyen hatalmas gond a lányok és nők életében, ráadásul a környezettudatosabb változattal ismertettük meg a helyieket, a mi jövőnk is ez. Ketten összesen 100(!) kg adományt tudtunk kivinni, ebben vannak szandálok, papucsok (a jiggers nevű élősködő ellen), fogkefék, fogkrémek, intim kelyhek, és mosható betétek, ami a varráshoz is jó minta a lányoknak.

Fejenként 50 kg adományt vinni egy pici faluba távolról sem megszokott, a Turkish Airlines nagyvonalúsága nélkül nem is ment volna, köszönjük! Ahogy a biztos és kényelmes utazást is!:)

A Femina.hu cikke után nagyon sokan adományoztatok erre a célre, jó helyre került a pénz, hajrá csajok! Femina.hu – ezúton is köszönjük Nektek!

És a szépséges képekhez a Nikon Magyarország adta a gépeket, a nyakunkhoz nőtt, a gyerekek is oda voltak érte, végig kísértük és dokumentáltuk az utat velük, hála és köszönet!

Támogatóinknak, barátainknak, és mindenkinek, aki az érdeklődésével megtisztelt minket eddig, kívánunk nagyon boldog Karácsonyt, és békés, sikerekben gazdag új évet!

Együtt tudunk nagyot tenni!