Egy tettrekész fiatal nő a fejébe vette, hogy afrikai gyerekeken segít: árvaházat hoz létre Mali fővárosában, Bamakóban. Tamásiné Keresztes Éva - ahogy azt közülünk is sokan elmondhatják magukról - feleség, kétgyermekes, dolgozó édesanya.

A hónap végén repülőre száll két kislányával, az ötéves Karinával és a nyolcéves Boglárkával, hogy megkezdje misszióját. De miért éppen Malira esett a választása?
- Éltem egy ideig Franciaországban. Ottani barátaim sokat meséltek nekem az országukról, és mindenképpen meg akartam ismerni Malit. Visszatérve Magyarországra kissé lecsendesedtem, megszülettek a gyerekeink, de aztán újra fellángolt bennem a mehetnék és a vágy, hogy segítsek, ezért felvettem a kapcsolatot az Afrikai Magyar Egyesülettel, az AHU-val. Eleinte fordítottam, majd az önkéntes orvosi misszió tolmácsaként tavaly eljutottam Maliba is, és örökbe fogadtam egy kislányt a Niaber csecsemőotthonban - kezdi Éva a nem mindennapi történetet.
Maliban szembesült a súlyos árvaházi körülményekkel: nem jut elegendő étel a gyerekeknek, és azt tapasztalta, azért nem gyógyítják meg őket, hogy sajnálatot keltsenek irántuk, és még több segélyt sajtoljanak ki a rajtuk segíteni kívánó szervezetektől, magánszemélyektől.
- Hazatérésem után folyamatosan azon gondolkodtam, hogyan segíthetnék a kiszolgáltatott gyermekeken. Az egyesület támogatja a munkámat, azonban nekem kellett összegyűjtenem az árvaház beindításához és fenntartásához szükséges információkat. Pár hónapos előkészítő munka után június 22-én indulunk - mondja mosolyogva.

Fotó: Afrikai Magyar Egyesület

- Megérkezésünk után első teendőnk lesz épületet keresni az árvaháznak, és el kell még intézem az engedélyeket is. Terveink szerint más árvaházakból is veszünk át gyerekeket, illetve a helyi polgármester segít majd felkutati azokat, akik az utcán élnek, akiknek már nem élnek a szülei, vagy éppen a család sokadik gyermekeként nyomorba született nincstelenek. Az afrikai asszonyok ugyanis nemritkán tíz-tizenkét gyermeket is szülnek negyvenéves korukra, sok éhes szájat kellene etetniük, és elegendő ételre, orvosra nem mindig futja - sorolja Éva a lélekmentő küldetés nehézségeit.
Az árvaház a Kayra So nevet kapja, ez a helyi, törzsi bambara nyelven azt jelenti: a remény háza. Remény a gyerekeknek, remény Évának, hogy valóra tudja váltani álmait. Sok önkéntes jelentkezett, hogy szívesen dolgozna vele. A későbbiek során szeretnének orvosi missziót is fogadni, valamint egy felvilágosítással, tanácsadással is foglalkozó gyógyítócentrumot létrehozni, ugyanis a lakosság nagy része analfabéta, és hiányosak az alapvető higiéniai ismereteik is. A kicsik között pedig rengeteg az alultáplált, gyakoriak a légúti megbetegedések, és előfordul a malária is.
- Páran támogatnak pénzzel, feleslegessé vált ruhával, játékokkal és mindenfélével, ami egy árvaházban és egy gyógyítóközpontban használható. Annyi pénzünk sajnos nincs, hogy az összes szükséget szenvedő gyereket megmentsük, de azokon feltétlen segítenünk kell, akik egészségesek és lehet még esélyük egy jobb, emberibb életre - teszi hozzá Éva.

vasnepe.hu

Eredeti cikk: http://www.vasnepe.hu/puder_nelkul-lelek/20110601_jovot_almodott