A függetlenség első ötven évében nem értünk el mindent, amit akartunk. Ez azonban nem jelent teljes bukást: még a gyarmatosító hatalmaknak is kétségeik voltak afelől 1960-ban, amikor kivonultak, hogy Nigéria egyáltalán egyben marad-e mint ország – nyilatkozta a Népszabadságnak Olusegun Obasanjo egykori nigériai elnök. Kőműves Anita írása.

Afrika legnépesebb, 150 milliós országának egykori elnöke szerint igenis ünneplésre érdemes volt tavaly a függetlenség ötvenedik évfordulója, hiszen „együtt maradtunk, túléltünk egy polgárháborút, és a demokráciánk erősebb, mint valaha".

Az egykori brit gyarmat 1960-ban nyerte el függetlenségét. Az összesen több mint 500 nyelven beszélő 250 népcsoport alkotta országban hamarosan polgárháború tört ki, amely legalább egymillió áldozatot követelt. A háború végén, 1976-tól 1979-ig Obasanjo katonai vezetőként irányította az országot, majd átadta a hatalmat egy választott elnöknek. Újabb katonai rezsimek uralkodása után 1999-ben (kétes tisztaságú) elnökválasztásra került sor, melyet immár civil jelöltként Obasanjo nyert meg; 2003-ban újraválasztották. Az elnök megpróbálta úgy megváltoztatni az alkotmányt, hogy harmadszor is indulhasson az ország vezetéséért, ám ezt a parlament nem fogadta el, így kiírták a választásokat. Az általa kijelölt utód, Umaru Yar'Auda győzött, akit halála után Goodluck Jonathan követett. Őt az április közepén rendezett voksoláson újraválasztották, a nemzetközi szervezetek szerint demokratikus módon.

Ám szinte azonnal zavargások törtek ki, mert az északi, muszlim részek jelöltje nem fogadta el az eredményt. Egyre többször pattan ki feszültség a keresztény dél és a muzulmán észak között, ahol egyes államokban az iszlám törvénykezés, a saria van életben. Az etnikailag és vallásilag megosztott ország egyben tartása kihívást jelent. – A függetlenséget nem egy határozott, jól ismert, karizmatikus nemzeti vezető vezetésével értük el. Indiának ott volt Gandhi és Nehru, Kenyának pedig Jomo Kenyatta. Nekünk a függetlenség kivívásakor három vezetőnk volt, egy északon, egy nyugaton és egy keleten. Az emberek ezekhez a regionális vezetőkhöz voltak hűségesek – mondta lapunknak Obasanjo, aki úgy véli, a lakosság és a politika kezd felülkerekedni a problémán. –Én például joruba vagyok, de mindig is nemzeti vezetőnek tartottam magam, aki történetesen joruba. A most megválasztott elnök a déli kisebbségből származik, és a 19 északi államból 13-ban győzött. Ezt hatalmas eredményként kell elkönyvelni – mondta. Az ország GDP-jének legfontosabb részét az olajexport adja, ám az ebből származó jövedelmekből eddig egyetlen kormány sem juttatott a népnek: a lakosság 57 százaléka még mindig nyomorban él. A többi nigériai politikushoz és vezetőhöz hasonlóan Obasanjót is többször megvádolták korrupcióval, ám sokan vannak, akik felhívják a figyelmet arra, hogy elnöksége alatt fejlődésnek indult az ország. Nigéria ma a világ egyik leggyorsabb ütemben fejlődő gazdasága. Ez Kína figyelmét sem kerülte el: 2006-ban a fővárosba látogatott Hu Csin-Tao elnök, és az olajkoncessziókért cserébe négymilliárd dolláros infrastruktúra-fejlesztést ígért. – Nem kell félni Kínától, csak kereskedik Afrikában. A kereskedelem mértéke Kína és Nigéria között ma több mint 10 milliárd dollár, és nagyon fontos, hogy ez kétirányú. Nyugati, európai barátainknak pedig azt szoktam mondani: rég a partnereink vagytok, ha arra van szükség, oktassatok ki, de fenntartjuk a jogot, hogy új barátokat szerezzünk – mondta az egykori elnök, aki máig a kormánypárt, a Népi Demokratikus Párt (PDP) felügyelőbizottságának elnöke, így komoly befolyása van az ország politikai életére.

Obasanjo az Afrikai–Magyar Egyesület által megrendezett, immár hatodik Afrika-csúcsra érkezett Budapestre májusban. A konferencia fő témája Magyarország és a fekete kontinens gazdasági együttműködése volt. Az egykori nigériai elnök szerint amagyar cégekre rengeteg lehetőség vár Afrikában. –Magyarországnak vanmit ajánlania Afrika számára – mondta. Hozzátette: ő is hazánkban vette meg a csirkenevelő vállalkozásához szükséges berendezéseket. Ugyanolyan jók, mint a német gépek. – És még olcsóbbak is! – mondja nevetve.

Szerkesztette: Kőműves Anita/Népszabadság