Távoli tanítás, fénykép
Böjthe Pál
Csokoládé színű gyerek ül
Tejbőrű tanító ölében,
Valahol Afrikában készült
A felvétel, oly távol tőlem,
Érezni mi történik belül
Csillagokig nyúlni volna kedvem.
Téglaépületnek nyoma nincs,
Ottfelejtett sátor árnyéka,
Széllengette madzag a kilincs,
Egy vászontetejű vár ura,
Kinek birtokában a nagy kincs,
A betűbirodalom lovagja.
Toll, könyv nélkül folyó tanítás,
Két ember remél szemtől szembe,
A szembogár apró kapuján
Tekintetek fonódnak össze,
Titkos csatornáján ömlő láng
A szépen növekvő tudás fénye.
Az asszony néha leáll talán,
A gyereket lovacskáztatja,
Mint jobbsorsú sajátját akár
Mikor a figyelem ellankad,
Majd bátran folytatják a csatát,
Az indulás nehezén már túl vannak.
Az apródról szólnom nehezebb,
Nem mintha nem láttam még ilyent,
Aprócska, ügyes, formás ember.
Nem tudhatom, mit takar szíve,
Amikor útnak indul reggel,
Vagy várja este a sivatag széle.
Nézem az asszonyt s a gyereket,
Kővé aszott területet ugarolnak,
Kincset használnak: az eszüket,
Ott is épp oly nagy gond a holnap,
Ám tovább élnek a remények,
Melyek rügye iskolában fogant.