Fókusz beszélgetés
2010. július 6-án tartották meg az MTA fókuszbeszélgetését, melyen munkatársunk Raymond Irambo is részt vett.A Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetében a megjelentek a nemzet céljáról alkotott elképzeléseiket vizsgálták meg, elsősorban abból a megközelítésből, hogy az állampolgárság, illetve a történeti-etnikai közösségen alapuló "magyarság" fogalom hogyan viszonyul az azonosság és különbözőség különböző formáihoz, a befogadással és elutasítással, illetve a kisebbségi helyzettel vagy származással kapcsolatos tapasztalatokhoz.
Ünnep vagy gyász?
A Kongói Demokratikus Köztársaság 2010. június 30-án ünnepli Belgiumtól való függetlenné válásának 50. évfordulóját. Az ünnepi felszín alatt, amelyről egy két napos, több helyszínen zajló rendezvénysorozat gondoskodott Brüsszel két pontján, elégedetlenség és indulatok dúlnak. Így magát a június 30-án nem az ünnepnek, hanem véleményüknek hangot adó felvonulásoknak és tüntetéseknek szentelik a kongói diaszpóra tagjai a világ több nagyvárosában, így Montreálban, Rotterdamban és Brüsszelben is.
De mielőtt a tüntetési hangulatra készülnénk, ünnepeljünk, ez a hétvége mégiscsak a kongóiaké volt Brüsszelben. Az Atomiumhoz Belgiumban és Franciaországban élő kongói zenészcsapatok meghívásával a KDK nagykövetsége szervezett zenei fesztivált. Én a brüsszeli „Matonge" negyedben vettem részt a programokon, amely bár az „eredeti", kinshasai Matongétól 6000 km-re található, hangulatában és küllemében erre a hétvégére igazi kongói Matongévé változott! (A brüsszeli Ixelles kerület és a kinshasai 24 kerület egyike, Kalamu 2003 –ban testvérvárossá váltak. Kalamu kerület híres találkozóhelye Matonge, ahol az élet és a zene mindig vibrál)A brüsszeli Porte de Namur metrómegállónál kezdődik a brüsszeli kongói negyed. A városrész az egykori Belga gyarmatból, a Kinshasa fővárosú Kongói Demokratikus Köztársaságból bevándorolt kongóiak kedvelt lakó –és találkozóhelye. És valóban, ahogy az ember végigsétál Chaussée de Wavre útcán vagy az azt környékezőkön, mintha Kongóban lenne. Az utca két oldalán Kongóra utaló megnevezésű élelmiszerboltok, fodrász szalonok, textilüzletek. „Kin Shop", „Gallerie Matonge", „Chute Wagenia" – szólnak az afrikaiaknak szánt színes textilanyagokat, maniókát és édesburgonyát, műhajat és bőrfehérítő krémet árusító boltok. A június 26-27-ei hévégén – ha lehet - a környék valóban kongói hangulatot öltött. Az Chaussle de Wavre utcát és a Chausée d'Ixelles sugárutat lezárták, a Fernand Cocq téren pedig zenei színpadot állítottak fel. Az utak mindkét oldalára sátorponyvás kisvendéglők települtek ki. Kongói mamák sütötték aranybarnára a főzőbanán karikákat (makemba), a fánkocskákat (mikate). De lehetett kapni a Kongóból importált, maniókából készült csikuangát, a liboke elnevezésű hallevest, faszenes utcai tűzhelyen pirultak a halszeletek és saslikok (kamundele). Az utcát ellepték a műanyag asztalok és székek, minden boltból, minden sarokról hangosan szólt a kongói muzsika, zouk, vagy modern hiphop. Az egyiknél live-act dj-k forrósították fel a hangulatot - utcai táncversenyt szerveztek, melynek fődíjaként 30 EUR-t ajánlottak fel a legjobban táncoló javára. A laikus versenyzők valóban kitettek magukért, a nézők pedig valósággal őrjöngtek. Az utcákon hömpölyögtek az ünneplőbe öltözött, családjaikkal megjelenő kongóiak. A new yorki Fashion street megirigyelhette volna azt a változatos forma- és színvilágot, fejdísz és paróka felvonulást, extravaganciát, amit a fiatal lányok és asszonyok megjelenése produkált. Ahogy Kongóban, itt is rengeteg a gyermek. Babakocsit tolva, gyermekeket terelgetve sétáltak méltóságteljesen végig a kongói-brüsszeli nagycsaládok, itt beszélgettek, amott ittak valamit, másutt nézelődtek vagy köszöntötték barátaikat. Este 10 órakor jöttem el a helyszínről, és a többségében jócskán afrikai látogatók még mindig özönlöttek.
A kongói utcabálra emlékeztető rendezvény rendben lezajlott. A kongóiak a csütörtöki felvonulásra készülnek, amely a Matonge Pona Congo (lingala jel: Kongó gyászban) elnevezést viseli. A tüntetés, melynek fő üzenete: Legyen vége Kongó megszállásának! 12 órakor indul az Igazságügyi Palotától és az Európai Parlament épületéig tart. A tüntetésre felhívó szórólapokon brutális cselekményeket bemutató, véres képek sorakoznak. A Congolais de Belgique magazinban cikket közöltek az utca emberének véleményéről, mit ünnepel Kongó 50. függetlenségi évfordulóján. „Az idei év Június 30-a a világon élő összes kongóinak lehetőséget ad, hogy beszélhessen a Kongóban napjainkig tartó nemzeti tragédiáról... Egy olyan ország függetlenségét ünnepelni, amelyet a mai napig a totális, agresszív és embertelen függőség jellemez, abszurd!... A kongói nép igazságot akar!"
Folytatás következik Brüsszelből, a június 30-ai tüntetés után.
A cikk megjelent az Afrika Tanulmányok oldalán
http://www.afrikatanulmanyok.hu/htmls/cikkek.html?articleID=881
Madagaszkár ház nyílt Budapesten
Kétéltűek, hüllők, ritka madarak és makik kaptak helyet a Fővárosi Állatkert új Madakaszkár-házában, a megnyitót az ország függetlenségének 50. évfordulójára időzítették. A madagaszkári hétvégen több Afrikát segítő szervezet - többek közt az Afrikai-Magyar Egyesület - kapott lehetőséget bemutatkozásra, programismertetésre.
Konkoly-Thege György eseményen készült fotóit megnézheti a képgalériában!
Exkluzív interjú Maliból
Keresztes Éva pár hónappal ezelőtt a csepeli Afrika rendezvényen találkozott személyesen az Afrikai-Magyar Egyesülettel és azonnal felvette velünk a kapcsolatot azzal a céllal, hogy mindegy mikor és hogyan, de segíteni szeretne afrikai gyermekeken. Bárcsak mindenki vágya ilyen hamar teljesülne, hiszen Éva jelenleg a VI. orvosi misszióval Maliban tartózkodik és az orvosok munkáját segíti francia nyelvtudásával.
Mióta tart ez a szerelem Afrika iránt?
Már 13 évvel ezelőtt nagy vágyam volt, hogy részt vehessek egy afrikai misszióban, de sajnos ez akkor nem sikerült. Mindenképpen szerettem volna valamilyen módon segíteni az afrikai embereknek, ezért kerestem a lehetőséget, majd az interneten bukkantam rá az AHU honlapjára, rögtön fel is vettem a kapcsolatot Kiss Virággal az AHU egyik koordinátorával. A misszióban való részvétel előtt is önkénteskedtem, fordítással segítettem az egyesület munkáját.
Mikor döntöttél úgy, hogy virtuálisan örökbe fogadsz egy gyermeket az AHU segítségével?
Amikor csatlakoztam az AHU-hoz, már akkor nézegettem a gyerekek fényképeit a weboldalon és a gyönyörű kislányt, Kadidiát "néztem ki" magamnak. A csepeli Afrika-napon ismét találkoztam a fényképével és akkor végleg eldöntöttem, hogy Ő lesz a kiválasztott! Később egy iskolai prezentációmba is az Ő fényképét raktam bele, akkor még nem gondoltam, hogy ilyen közeli az időpont, amikor végre személyesen is találkozhatunk.
A család támogat ezekben a döntéseidben? Mit szólnak hozzá?