2010. július 5. 17:18 Rákász Judit

 A hétvégén érkezett haza Maliból, de hétfő reggel már a széchenyivárosi háziorvosi rendelőben érjük utol dr. Jakkel Annát. A kecskeméti háziorvos másodszor vállalt egyhónapos karitatív gyógyító munkát Afrikában.

– Nem húzta haza a szíve most, hogy itthon is elkelt a segítség?
– Minden nap néztük az itthoni híreket az interneten, figyeltük az időjárás-előrejelzéseket, a vízállásjelentéseket. Cseppet sem volt jó érzés kintről hallani, hogy nagy a baj Magyarországon. De ezt az utat már nem lehetett lemondani. A kiutazásunk előtt ugyanis útnak indult egy adományszállítmány: komoly orvosi műszerek, gyógyszerek, orvosi segédeszközök. A mi feladatunk volt, hogy gondoskodjunk róla, hogy jó helyre kerüljenek. Nem mondhattuk, hogy most itthon is szükség van ránk, inkább nem megyünk, hiszen mire a következő orvoscsoport odaért volna, nagy valószínűséggel semmi nem marad a szállítmányból. A fekete piacon viszont néhányan jól jártak volna.

– Hová kerültek az adományok?
– Két orvosi rendelőt szereltünk fel belőle. Bamako egyik szegény negyedében van az egyik, a másik egy hatezer lelkes faluban, Mamaribougou-ba. Maliban nincs alanyi jogon járó egészségügyi ellátás, kis túlzással először fizetnek, utána köszönnek. A vizitdíjért vizsgálat jár, de minden beavatkozásnak plusz ára van: akinek van pénze, azt gyógyítják, akinek nincs, azt nem. Az új rendelőben ingyenes ellátást szerettünk volna, de a helyi elöljáró nem járult hozzá. Kompromisszumként elfogadtuk, hogy az ott dolgozó orvosok jelképes vizitdíjat szednek, de a kiporciózott gyógyszerek és a beavatkozások ingyenesek.

– Milyen világba csöppentek?
– Mali a nagy különbségek világa: egyik oldalon a gazdagság, klimatizált bevásárlóközpontokkal, a másikon a sok leprás beteg, víz és villany nélkül élő emberek, patkányoktól hemzsegő nyomornegyedek. Mali azt a világot mutatja meg, ahova betette a lábát a nyugati civilizáció, de csak az ártalmas hatásai érezhetők. Sokan próbálnak felkapaszkodni, kis boltokat működtetnek, ami az elfogadható életszínvonalhoz nem elég, ahhoz viszont igen, hogy magas legyen a vérnyomásuk, a cukruk és gyomorfekéllyel kínlódjanak. Az elzárt kis falu, Mamaribougou másik világ: a betegek többsége életében nem látott még orvost, nem küzdenek magas vérnyomással, viszont 40 évesen olyanok az izületeik, mint nálunk a nehéz fizikai munka után nyugdíjazott idős embereké.  Az asszonyok 10-12 gyereket szülnek, a 14 éves kismama természetes, de már gyerekkorukban a hátukon hordják a kistestvéreket. Cipekednek, görnyednek egész életükben.

– Naplójában azt írta, leginkább a nők körülmetélése döbbentette meg.
– A lányoknak nincs szavuk. A család számára fontos jövedelem, amit értük kapnak, úgyhogy a házasság egyszerű üzleti tranzakció. Orvoshoz sem jöhettek a férjük nélkül, de én nem hagytam magam: akit tudtam, kiparancsoltam a rendelőből. Egy-két agresszívabb férfival nem boldogultam, de azok a betegek el is vesztek, mert a férjük előtt nem mertek őszintén beszélni. A házasélet állandó fájdalom számukra: sok szomorú, magába húzódó fiatal asszonnyal találkoztam. De volt egy vidám eset is: hasi panaszokkal érkezett az asszonyka, és tőlünk tudta meg, hogy öthónapos terhes. A férj boldog volt, örült az egész falu, hogy kiderült, miért mozog a „daganat”.

– Van esélye ennek a két rendelőnek, hogy fennmaradjon és ellássa a betegeket? 
– Mindenképpen. Sikerült ottani fiatal orvosokat odahívni, akik sajátjuknak tekintik a praxist. A vizitdíjat visszaforgatják, így azt remélem, ha úgy alakul, hogy még egyszer útra kelhetünk, mindent rendben látunk viszont. Nagyon jó volt hazatérni azzal az érzéssel, hogy amit kellett, elvégeztünk, s végre jöhetnek az itthoni teendők.

Forrás: http://www.baon.hu/bacs-kiskun/kozelet/doktor-annatol-tudta-meg-miert-mozog-a-daganat-315075