Szívvel írt történelem a lengyel-magyar barátság évszázadai

Lámpással kell keresni - és nem csak Európában - még két olyan nemzetet, amilyen a lengyel és a magyar, mely két nemzet joggal állíthatja, hogy "testvéri" szálak fűzték őket egymáshoz, mégpedig több mint ezer éven át! A közös múltra hivatkozva 2007 márciusában a Magyar Országgyűlés március 23-át egyhangú döntéssel a magyar-lengyel barátság napjává, a lengyel szejm pedig a lengyel-magyar barátság napjává nyilvánította. A "két jó barát" közös napjának központi megünneplésére felváltva kerül sor. A múlt évben Óbuda volt, idén Poznan lesz a házigazda.
A "lengyel-magyar, két jó barát" mondás mögött gazdag tartalom rejlik. Népeink - miként Bernard Kolodziej történészprofesszor állítja - rászolgáltak erre a megnevezésre, hiszen államiságuk kezdetétől fogva oly sokáig voltak közvetlen szomszédok; dinasztikus kapcsolatok és szentek, boldogok kötötték őket össze, mint a magyar Boldog Jolán és Szent Kinga vagy a lengyelek szeretett Hedvig királynője, Nagy Lajos magyar és lengyel király leánya. Tegyük hozzá, hogy a király édesanyja viszont Lokietek Ulászló lengyel király lánya, Elzbieta (Erzsébet) volt. A magyar koronát éveken át a lengyel Jagelló-dinasztia tagjai viselték: I. (Várnai) Ulászló, majd II. Ulászló (IV. Jagelló Kázmér fia), valamint II. Lajos, aki a mohácsi csatában vesztette életét.
És nem hagyhatjuk említés nélkül Báthori István erdélyi fejedelmet sem, akit a lengyel történelem egyik legjobb királyaként tartanak számon.
A veszély és szükség óráiban mindig segítettük egymást! Bem tábornok vezetésével több mint hatezer lengyel katona vett részt az 1848-49-es magyar szabadságharcban. A lengyel-magyar barátság a XX. században sem szakadt meg.

Nyitott határ - 1939

Kilencszázharminckilenc szeptemberében, amikor a hitleri Németország lerohanta Lengyelországot, a Magyar Királyság olyan magatartást tanúsított a Tengyel Köztársaság iránt, mint egyetlen más szomszédja sem.
A lengyelbarát magyar vezetés már hónapokkal a háború kitörése előtt többször is Berlin értésére adta, hogy Lengyelországot illetően eltérő álláspontot képvisel, jóllehet egyúttal azon tervét sem rejtette véka alá, hogy szeretné visszaszerezni a Trianonban elszakított területeinek legalább egy részét, elsősorban éppen Németország támogatásával.
Hitler dél felől is meg akarta támadni Lengyelországot. Ehhez csapatainak az 1939 tavasza óta közös lengyel-magyar határral rendelkező Magyarországon keresztül kellett volna átvonulniuk. Ebben a helyzetben különös jelentősége volt Csáky István külügyminiszter 1939. április 27-ei nyilatkozatának. Részlet a nyilatkozatból: "Aki Magyarország területére engedély nélkül beteszi a lábát, azt ellenségnek tekintjük [...]. A kölcsönös szimpátia, amely a lengyel és a magyar nemzetben évszázadokon át felhalmozódott, egy igaz, habár írásba nem foglalt szövetségbe formálódott, amit sem a magyar, sem a lengyel kormány nem hagyhat figyelmen kívül." Joachim von Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter 1939. szeptember 9-én kelt, a hitleri német csapatok átvonulásának engedélyezését követelő kemény hangú feljegyzésére Teleki Pál miniszterelnök a következő választ adta: "Magyarország részéről a nemzeti becsület ügye, hogy Lengyelország ellen semminemű katonai akcióban nem vehet részt." A politikai bátorság másik nagyszerű megnyilvánulásaként nyílt meg a magyar határ több mint százhúszezer lengyel előtt, akik menedéket kerestek a szeptember 17-én Lengyelország ellen elkövetett szovjet "hátbatámadás" után. A magyar kormány nem siránkozott, hogy miként helyezzen el ekkora menekültáradatot - pár hét alatt száznegyven katonai és több mint száztíz polgári tábor létesült, pedig mindez óriási szociális, pénzügyi és politikai nehézségekkel járt. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a magyar vezetés szemet hunyt afölött, hogy a menekült lengyel katonákat illegálisan átjuttatták a magyar határon a Wladyslaw Sikorski tábornok által Franciaországban megalakított Lengyel Hadsereghez. 1939 októbere és 1940 júniusa között több mint negyvenezer lengyel katona élt ezzel a lehetőséggel.
Nem kétséges, hogy a több évszázados testvéri barátság motiválta a segítségnyújtásban az olyan kiemelkedő személyiségeket, mint Horthy Miklós kormányzót, Teleki Pál miniszterelnököt, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Serédi Jusztinián hercegprímást, Varga Béla plébánost, Baló Zoltán ezredest, a Honvédelmi Minisztérium XXI. ügyosztályának vezetőjét, Károlyi Józsefné és Szapáry Erzsébet grófnőt vagy Miklóssi Ferdinándot és sok ezer hozzájuk hasonló embert. A menekültekkel kialakított jó együttműködés nélkül id. Antall József, a Magyar Királyság menekültügyi kormánybiztosa sem kapta volna a megtisztelő "Lengyelek Apója" elnevezést. Ugyanakkor első számú lengyel partnere, Henryk Slawik, a magyarországi lengyel menekültek gondozásának ügyeit intéző Lengyel Polgári Bizottság elnöke sem lett volna képes olyan kiválóan gondoskodni a több tízezer lengyel menekültről, nem tudott volna megmenteni több mint ötezer zsidó származású lengyel állampolgárt.
A barátság olyan, mint a virág, ahhoz, hogy gyönyörködtessen, ápolni kell. 1999-ben, a lengyel háborús menekültek befogadásának hatvanadik évfordulója alkalmából, a budapesti lengyel nagykövetség tizenöt magyar településen tartott megemlékezést emlékezünk és köszönjük jelszóval. Ez a két szó került a külön e célból készült Hála emlékéremre is, amellyel az egykor segítséget nyújtott veteránokat és azokat díjaztuk, akik a háború alatti magyar-lengyel barátsággal kapcsolatos ismereteket terjesztik. Az ünnepségeket keretbe foglalta a Menekültrapszódia - Lengyelek Magyarországon, 1939-1945 című, az 1999-es lengyel kiadás bővített változataként magyar nyelven 2000-ben megjelent, visszaemlékezéseket tartalmazó kötet. A hetvenedik évforduló gazdag megemlékezéssorozata alkalmából pedig másik könyv tette fel az i-re a pontot: a varsói Rytm kiadó 2009-ben adta ki Krystyna és Grzegorz Lubczyk Emlékezés című kétnyelvű albumát Krzysztof Ducki grafikai tervezésében. Az 1939-1946 között Magyarországon tartózkodó lengyelek történetét illusztráló kötetet, amelyet Magyarországon a Széphalom Könyvműhely terjeszt, a lengyelek hálájának jelképeként tizenkét városban mutattuk be Budapesttől Zalaegerszegen és Nagykanizsán át Vácig és Esztergomig.

Emeltf fővel - 1956

Kilencszázötvenhatban újra együtt voltunk. A lengyeleknek is, a magyaroknak is elegük lett "az örök boldogság rendszeréből". Elsőként a poznaniak lázadtak fel. A fekete csütörtök híre távirati gyorsasággal jutott el Budapestre. A magyarországi helyzet önmagában is robbanás közeli állapotban volt, a poznani felkelés pedig még inkább mozgósította a hasonlóan gondolkodó magyarokat a határozottabb lépések megtételére. A lengyel október és Wladyslaw Gomulka visszatérése a hatalomba rendkívüli módon meggyorsította az események alakulását. A Szabad Nép című újság október 23-án közölte "Gomulka elvtárs" híres varsói beszédét.
A magyar egyetemisták kezükben ezzel az újsággal indultak a két nép közös hősének, Bem tábornoknak a szobrához, hogy kifejezzék a lengyelek iránti szolidaritásukat. A további eseményeket ismerjük.
Aztán, a magyarországi véres események hírére, újra a lengyelek siettek elsőként magyar testvéreik segítségére. Ez volt a lengyelek talán legszebb másik nemzetnek nyújtott szolidaritási akciója a háború utáni fél évszázad során. A véradó állomások előtt hosszú sorokban várakoztak azok, akik vérüket küldték a kommunisták és a szovjet csapatok ellen harcoló "magyar testvéreknek". A lengyel városok utcáin pénzt gyűjtöttek gyógyszerre, kötszerre, élelemre, takaróra. Már október 26-án megérkezett Budapestre - külföldről elsőként - egy lengyel kormánygép az akkor leginkább szükséges vér- és gyógyszerszállítmánnyal.
A Lengyel Vöröskereszt a segélyakció összegzésekor a következőket írta: "A magyaroknak a Lengyel Vöröskereszt közvetítésével nyújtott társadalmi segítség alapvetően a lengyel társadalom adakozásából származik, és 1957. január végéig e célból több mint 11 millió zloty gyűlt össze.
1956. október 27-től 1957. január 29-ig eljutott Budapestre: 15 repülőgép, 42 teherautó, 104 vasúti vagon, rajtuk szállítmányként: 795 liter vér, 415 liter plazma, mintegy 42 tonna vérpótló szer, különféle gyógyszerek, kötszerek, orvosi eszközök. Ezenkívül mintegy 331 tonna élelmet, 32 tonna ruhaneműt, 10 tonna szappant és építőanyagot küldtünk." Igazi megtiszteltetés ránk nézve, hogy a szabadságért és függetlenségért küzdő magyaroknak hasonló támogatást akkor egyetlen más ország sem nyújtott, pedig szép számban voltak nálunk gazdagabbak.

A nagy víz - 1997

Amikor 1997-ben az évezred árvize pusztított Lengyelországban, a Magyar Köztársaság azonnal kiválóan felszerelt mentőosztagot küldött Wroclaw és környéke megsegítésére. Magyar művészek aukciót rendeztek alkotásaikból a lengyel árvízkárosultak javára, és közel száz magyarországi önkormányzat több mint hétezer lengyel gyermeket fogadott az árvíz sújtotta területekről két-három hetes üdülésre, szeptemberben pedig mintegy kétezer tanuló érkezett pedagógusokkal együtt Magyarországra, s tanult az úgynevezett zöld iskolákban.
Magyar barátaink segítőkész magatartását mi aztán többek között lengyel művészegyüttesek koncertjeivel köszöntük meg, a lengyel nagykövetség pedig közel ezerháromszáz díszes köszönőlevelet küldött szét a segélyakcióban részt vállaló legodaadóbb személyeknek és intézményeknek.
Nem kellett sokáig várnunk, hogy más módon is kifejezhessük hálánkat. A következő évben ugyanis Magyarország északi és keleti részét öntötte el az ár. Nagykövetségünk a lengyel miniszterelnöki hivataltól kapott több tízezer dollárnyi összegből a Szent Adalbert Egyesülettel közös szervezésben a Kőbányai Lengyel Házban háromhetes turnusokban látott vendégül árvízkárosult gyermekeket a magyarok által is lakott Kárpátaljáról. A pénz négy turnusra volt elegendő, ezt azonban sikerült hat turnusra bővítenünk számos magyarországi lengyel társaság és üzletember, valamint lengyel kapcsolatokkal rendelkező magyar intézmények hozzájárulásával. 1999 januárja és júliusa között összesen százötven magyar és ukrán gyermek tanult itt tanári kísérettel, ismerkedett Magyarországgal és áttételesen Lengyelországgal, elfeledkezve kis időre az árvízi tragédiáról.
A szeszélyes Tisza következő, 2000-es árvize után nagykövetségünk közel hétszáz magyar gyermeknek szervezett lengyelországi üdülést. Ugyanekkor a magyarországi lengyelek, köztük üzletemberek által öszszeadott pénzből újjáépítették Vámosújfalu iskoláját, Szolnokot pedig heteken át védték az árvíztől lengyel katasztrófaelhárítók. Méghozzá sikeresen.
A világ változik, Európa is változik. A barátok azonban jó, ha ugyanazok maradnak. A kipróbált barátok.

A szerző budapesti lengyel nagykövet volt 1997-2001ben. A lengyel-magyar tematika dominál könyveiben és dokumentumfilmjeiben. FORDÍTOTTA: SZENYÁN ERZSÉBET
Képaláírás: A lengyel katonáktól ajándékba kapott Béke Királynője-szobor megszentelésének ünnepsége Fehérvárcsurgón 1943-ban

Szerző: GREZEGORT LUBCZYK

apo