"Öngyilkos akarsz lenni?" - magyarok indulnak a pokolba
Négytagú női orvosmisszió kel útra kedd délután a polgárháború sújtotta Kongói Demokratikus Köztársaságba. A tagok, bár nem tudják pontosan, mi vár ott rájuk, érzik: életük legnagyobb kalandjában lesz részük.
Forrás: http://www.stop.hu/articles/article.php?id=604868
Mindannyian félnek egy kicsit, mindannyian elbizonytalanodtak már többször is, ám végül mégis a hatalmába kerítette őket az érzés: menniük kell, hiszen lehet, soha nem tér vissza ilyen alkalom az életükben. Pedig rizikó lesz bőven: nem elég a rekkenő hőség, a számtalan trópusi betegség, a körülmények sem adottak a sokszor életmentő tevékenységhez: a közép-afrikai országban már 1998 és 2004 között is véres polgárháború dúlt, amelybe ráadásul kilenc másik állam is bekapcsolódott. A Nemzetközi Vöröskereszt szerint több mint három és félmillióan haltak meg a fegyveres összecsapásokban, valamint a háború okozta éhínségben, betegségekben. A legutóbbi harcok 2008 augusztusában kezdődtek és novemberben voltak a legintenzívebbek, ám azóta sem szűnt meg az egymással szembenálló felek (főként a tutszi milícia, a CNDP és a gyéren felfegyverzett, alulfizetett kongói kormánykatonák) konfliktusa.
A következmények borzalmasak: az egyik tartományi főváros, Goma környéki menekülttáborban például 250 ezren küzdenek a túlélésért, ám legtöbbjüknek nincs elégséges ruházata, s a kolera folyamatosan szedi áldozatait. A CDNP által megszállt területen szintén hatalmas a szükség: nincsenek orvosok, gyógyszerek, orvosi felszerelések. Erre a területre végképp nem mer senki jönni, ami nem véletlen, hiszen gyermekbénulás, kolera és véres hasmenéses fertőzés követel emberéleteket. A magyar csoport (kiegészülve egy koordinátorral) a keleti területen fekvő Ruthsuruban lévő Kiwanja menekülttáborba és a környéken lévő falvakba érkezik egy hónapra. Az ENSZ kéksisakosai által védett vidéken szintén olyan körülmények között kell helytállniuk, ahol több tízezer ember él egészségügyi ellátás nélkül, szakemberek és eszközök hiánya miatt. Egyebek mellett bélférgességgel, rühességgel, különféle bőrbetegségekkel, maláriával és AIDS-szel kell szembenézniük.
A misszió legidősebbje az 56 éves Jakkel Anna, aki Kecskeméten praktizál. Ő már abban a korban van, amikor a gyermekei kirepültek (sőt, unokái is nagyobbacskák), s így viszonylag könnyebben vághat bele ilyen kalandba. "A párom ugyan maximálisan támogat a tervemben, ám a gyerekeim nem igazán voltak elragadtatva az ötlettől. Úgy gondolom, most történik annak a bizonyos köldökzsinórnak az elvágása. Én azonban régóta úgy véltem, valahova el kellene menni a világon, ahol megmutathatjuk, mit tudunk. Persze valahol ez egy nagy kaland, ami benne van az emberben gyermekkorától. Tulajdonképpen most jött el az én időm!" - jelentette ki mosolyogva. A doktornő egyébként rendkívül érdekes változást vett észre a környezetében, amióta kitudódott, mire készül: egyrészt nagyon sokan emberileg is megnyíltak előtte (ezen gesztusokat előtte ilyen mértékben még soha nem tapasztalta), másrészt önként ajánlottak fel pénzt a küldetés kivitelezéséhez. (A vállalkozók ugyanis olyannyira elszántak voltak, hogy nem csak saját maguk szereztek támogatókat, de még önmaguk is hozzájárultak anyagilag a küldetés megvalósításához). "Azt hiszem, fölfedezték bennem az embert, mintha én lennék a 'Nagy Fehér Varázsló', de azt hiszem, az is megnyilvánult ebben, hogy az ő gyermekkori álmaikat, vágyaikat váltom valóra" - közölte Jakkel Anna.
Persze benne is dúlt időnként a harc, hogy nem érdemes belevágnia, legutóbb épp tegnap este, amikor végképp tudatosodott benne minden, jött ez elő újra, ám legyőzte a rossz érzést. Nem volt persze könnyű elviselni, amikor néhány kollégája úgy fordult hozzá, hogy "Minek mész oda, öngyilkos akarsz lenni?". A betegségeken kívül leginkább az emberi gyengeségektől fél, hogy az őt érő hatások miatt esetleg odakint mégis feladja a küzdelmet. Hogy erre ne kerülhessen sor, kabalaként magával viszi gyermekei és unokái fotóit, s párja születésnapi ajándékát. Tervezi még, hogy az általa kivitt több száz zsírkrétával készített gyermekrajzokból, hazaérkezvén kiállítást szervez majd kollégáival.
A csapat legfiatalabbja, a 28 éves Szőcs Teodóra némileg más cipőben jár. Nem csak amiatt, mivel neki nemhogy férje,de barátja sincs, de azért is, mert az egyetemi évei alatt ő már részt vett egy hasonló, másfél hónapos hasonló kalandban Ghánában. "Attól függetlenül, hogy már jártam Fekete-Afrikában, nekem ezzel gyermekkori álmom valósul meg. Számomra persze inkább a szakmai kihívás lesz nagyobb, hiszen olyan körülmények között kell boldogulnunk, ahol nincsenek meg a szükséges feltételek. Édesapám jobban aggódik értem, de tudja, ez milyen fontos nekem. Persze édesanyám is ötszázszor elmondta, hogy vigyázzak magamra. Ő azonban szintén orvos, így a szakmai felkészülés során nagyon sokat segített nekem. Engem leginkább a háborús körülmények aggasztanak, még ha katonák vigyáznak is ránk" - mesélte. Abban nem bízik, hogy esetleg ott fogja megtalálni élete párját, hiszen sem a feketék, sem pedig az indiai békefenntartók közül nem szeretne párt találni - ezt inkább meghagyja Magyarországra. Teodórának is lesz persze olyan tárgya, ami vigyázni fog rá, mégpedig egy nagymamájától kapott kereszt, ami már többször is szerencsét hozott neki. Önzetlenségét bizonyítja, hogy poggyásza nagy részét elsősorban a kinti gyermekeknek szánt különféle állatfigurák, plüss tárgyak képezik. Ám már most úgy tervezi, az első adandó alkalommal belevágna hasonló kalandba, talán éppen Dél-Amerikába vagy Indiába.
Szerző: Vass János (STOP.hu)