A 21. században Hollywood egyre inkább hajlamos arra, hogy igaz eseményekből, vagy hús-vér személyekről készítsen filmet.
Gondoljunk csak a tavaly Oscar-díjat nyert Spotlight-ra, vagy a nemrégiben megjelent Jackie című filmre. Várható volt tehát, hogy az ősszel, a NASA fekete női dolgozóiról felreppent hírözön után ráharapnak a történetre Los Angeles nagyjai. Még 2016-ban el is készült egy film három fekete hölggyel a főszerepben,Hidden Figures címen. Az alkotás magyarul a kevésbé szerencsés A számolás joga nevet kapta.
Az itthon nagy népszerűségnek örvendő hírmagazin, a HVG is megjelentetett egy cikket 2016 augusztusában az „emberi számítógépről”, Katherine Johnson-ról, a matematikus-fizikus hölgy 98. születésnapjának apropóján. Katherine Johnson kivételes képességekkel megáldott ember: 18 évesen már főiskolát végzett. Akkoriban a színesbőrűek, és kiváltképp a nők körében ritka volt még az általános iskola elvégzése is. Ezt követően 1938-ban ő lett az első olyan afroamerikai nő, aki a Nyugat-Virginiai Egyetem doktori iskolájának hallgatója lehetett. Innen már csak felfelé vezethetett az út: az iskola elvégzése után a NASA elődje, a NACA állást ajánlott neki a navigációval foglalkozó részlegükön. Már ez is figyelemre méltó teljesítmény lenne, azonban Katherine Johnson karrierje nem állt meg itt: kevesen tudják, de részt vett az Apollo 11 programban és John Glenn küldetésében is. Az emberiség történetében mérföldkőnek számító Apollo 11 azután léphetett a Holdra, hogy Katherine ellenőrizte a számításokat, melyek a program velejét adták. A fent említett John Glenn – a Földet körberepülő űrhajós – pedig addig nem volt hajlandó vállalni a küldetést, míg Katherine le nem ellenőrizte a NASA gépei által elvégzett számításokat. Ezért is nevezik őt emberi számítógépnek, hiszen feladata az volt, hogy ellenőrizze a gépek számításait. Ez pedig, ha jobban belegondolunk, igazán csodálatra méltó.
A Hidden Figures egyik főszereplője pedig természetesen nem más, mint a fent említett Katherine Johnson, mellette pedig megjelenik a két másik emberi számítógépnek tartott afroamerikai matematikusnő, Dorothy Vaughan és Mary Jackson. Természetesen rengeteg másik fekete nő dolgozott már akkoriban is a NASA berkein belül, azonban ők hárman voltak azok, akik az Egyesült Államok – és a világ – történetének egyik legnagyobb küldetésében a háttérből irányították a szálakat. Tulajdonképpen ők voltak az „agyak” a program mögött, és nélkülük talán sokkal később került volna sor a Holdra lépésre vagy akár a Föld körberepülésére. Pedig az idő volt talán a legkényesebb érték akkoriban: a Szovjetunióval folyatotott őrült űrversenyben élet-halál kérdés volt, hogy vajon melyik szuperhatalom küld előbb embert az űrbe, melyik nemzet tagja lép előbb a Holdra, melyik űrhatalom éri el az emberiség történetének leghatalmasabb sikereit.
A három hölgynek persze munkájuk során rengeteg előítélettel kellett szembe nézniük, és emellett elvégezni az elképzelhető legfelelősségteljesebb munkák egyikét, hiszen emberek élete múlt rajtuk. Ahogy azt a film előzetesében is láthatjuk, a három szuperképességű nőnek sikerül tégláról téglára lebontani azt a falat, amely a férfiak és nők, és kimondottan a fekete bőrű nők között húzódik. Egyiküknek felteszik a kérdést: ha fehér bőrű férfi lenne, akkor vajon akarna-e mérnök lenni? Mary Jackson azt feleli: nem uram, nem akarnék az lenni. Már az lennék. Egy másik felemelő párbeszéd is elhangzik az előzetesben, amikor Katherine-nek nem engedik, hogy belépjen abba a terembe, ahol a program részleteit tárgyalják, ugyanis ez nem szokás. Katherine erre csak annyit reagál, a Föld megkerülése sem szokás. Ma, 50 évvel később még mindig nincs meg az az egyenlőség, amelyért ők is harcoltak, még a fehér bőrű férfiak és a fehér bőrű nők között sem. A világnak több Katherine-re, több Mary-re, több Dorothy-ra lenne szüksége, akik a legnagyobb tisztelettel, de nem félnek hangot adni véleményüknek, és elszántan harcolnak azért, hogy a tudás, a kemény munka, a szorgalom és a tehetség mindig ugyanannyit ér, teljesen mindegy, hogy kinek a fejében van.
Záhoczky Csenge írása
Képek forrása: imdb.com