2013. november 23. Kikwatamigo

Mai rendelésünk helyszíne egy kis falu, Kikwatamigo, Hoimától 20 km-re. Az út alatt kiderül, hogy a sofőrünk tífuszos, így ő is megkapja a gyógyszert, reméljük, hamarosan rendbe jön. Dr. Koojo rendelőjébe megyünk, ő a helyi segítőnk, Charles édesapja. 75 éves, nyugdíjas, de egy éve újra elkezdett dolgozni, megnyitotta a saját rendelőjét. Nagyon kedves ember ő is és tanár felesége is, ők segítenek a tolmácsolásban.

Egy nagyon aranyos kisfiút hozott az anyukája, egy régi csípése befertőződött, hatalmas tályog tátongott a bal fülénél. Dr. Robi, a fül-orr-gégész specialista Dr. Anna segítségével megnyitotta a sebet és leszívta a gennyet. Anyukája rá is ült, hogy ne ficánkoljon a műtét közben. Szegény kisfiú nagyon sírt, én sem nézni, sem hallgatni nem bírtam, elég fájdalmas művelet volt mindannyiunk számára. Majd egy kislány jött az apukájával, a kis Ketra fejére esett egy nagyobb kő, elfertőzve azt. Dr. Gyuri gondosan kitisztította a sebet, majd Ketra fején egy hatalmas kötéssel és némi cukorkával távozott a rendelőből. Visszahívtuk kontrollra és sebkötözésre, az apukája inkább nem vállalta a házi kötszercserét. Jobb is így, nem lenne célszerű újrafertőzni a sebet, hétfőn úgyis visszajövünk ide, egy betegünk már biztos lesz.

Hat testvér sorjázott be ezután, öten kisebb problémával, köhögésre, náthára panaszkodtak, ám az utolsó beteg, a legnagyobb lány testén leprára utaló foltok jelentkeztek. Dr. Gyuri tűvel le is ellenőrizte, a lepra által megfertőzött bőrréteg ugyanis érzéketlenné válik, az idegvégződések elhalnak, és valóban, a kislány nem is érezte a tűszúrásokat, így nagy valószínűség szerint tényleg leprát kaphatott el. Kórházba utalták az orvosok, reméljük, valóban megértette a betegsége súlyosságát és el fog menni. Közben megérkezett a menetrendszerinti napi zuhé is, még szerencse, hogy ma nem a szabad ég alatt rendeltünk.
Sok nőgyógyászati problémával érkező nő kapott vagy kenőcsöt vagy szájon át szedhető gyógyszert. A gyerekek itt is nagy számban bronchitisesek, hiába, esős évszak van, éjszaka eléggé lehűl a levegő. A nap végén Dr. Koojo meghívott a rendelő mögött található házukba, megcsodáltuk a tipikus afrikai kertjüket, a hatalmas mangófát, banánültetvényüket, kávécserjéket, kakaóbabfát. Majd imádkoztunk és hálát adtunk a mai napért, hogy sok beteget tudtunk gyógyítani, az imádságot Koojo asszony vezette, nagyon hívők ők is. Megígérték, hogy szólnak a lelkésznek, a másnapi istentiszteleten hirdesse ki a következő rendelés dátumát, hogy még többen jöhessenek.

2013. november 24.

Vasárnap. A helyi emberek mindannyian misére mennek, nehezen találtunk olyat, aki elvinne minket az Albert-tóhoz egy kicsit kirándulni. Ránk fér egy kis kikapcsolódás, hozzá kell szoknunk a helyi viszonyokhoz,a rengeteg beteghez, az idáig csak tankönyvben látott trópusi betegségekhez, az újfajta diagnózis felállításához, a tolmácson keresztül történő rendeléshez, no és az áramkimaradásokhoz, a hideg vízhez, illetve annak hiányához – ilyenkor jön rá az ember, hogy mindegy, hogy milyen, csak folyjon a csapból. Úgy döntöttünk tehát, hogy megnézzük a Rift-völgyet és az Albert-tavat, amelynek nyugati oldalán már Kongó van, amit szabad szemmel nem látni, hatalmas a tó. Két órás zötykölődés után értük el a kis halászfalut, Kaisót, amerre a szem ellát, kisebb-nagyobb halakat száradnak a földön, jellegzetes szagot hagyva a levegőben. Majd áthajtunk a nemzeti parkon, ahol három őrrel találkozunk. Elmondjuk, hogy kik vagyunk, humanitárius missziót teljesítünk, és ma szeretnénk kicsit kirándulni, és ha volnának szívesek az antilopok, leopárdok, páviánok, baboon majmok és trópusi madarak bemutatni nekünk, annak nagyon örülnénk – a fekete mambának kevésbé. Ez utóbbi szerencsére nem tette tiszteletét, a többi viszont igen, a leopárdot nem láttuk, de dr. Gyuri egy bozótos fényképezése közben az állatkertből ismert nagymacska-szagot érzett, úgyhogy akár valóban az lehetett. Gyönyörű vízesés zubogott alá a hegyről, ide építettek vízi erőművet is. Nemrég olajat találtak a környéken, úgyhogy nem sokáig marad békés a táj, már megindult a verseny a felügyeleti jogért. Hatalmas építkezések is folynak a környéken, török munkások építik az utat. Négy óra körül indultunk haza, bár csak 40 km-t kell megtenni, de az út nagyon meredek, sziklás, ráadásul nagy vihar is várható, amely nem tesz jót a földútnak. Majdnem meg is kellett állnunk, semmit nem lehetett látni a szélvédőn keresztül, akkora nagy zivatar kerekedett. Nem sokkal később utánunk megérkezett a szállásra Lantai-Csont Gergő kelet-afrikai expedíciós csapata is, együtt vacsoráztunk és meséltük az afrikai élményeinket. Ők két hónapja vannak úton, blogjukat az afriport.hu-n lehet olvasni. Mindannyian elfáradtunk az egész napos autóút során, nekik ráadásul korán kell kelniük, folytatják az útjukat tovább, még pár napot Ugandában töltenek, majd Ruanda felé veszik az irányt.

2013. november 25.

A misén való kihirdetés megtette a hatását, úgy tűnt, Uganda 35 milliós lakosa a mi rendelésünkre jött, rengetegen vártak már a bejáratnál. A helyi ápolónő várólistát kezdett írni, nehogy zűr legyen, ki érkezett hamarabb. Hosszú napnak néztünk elébe. A kis Ketrát visszahozta az apukája, szépen gyógyul a sebe, dr. Gyuri átkötötte a fejét. Rengeteg maláriatesztet csináltunk, szerencsére csak a fele bizonyult pozitívnak. Mi is viszünk haza ilyen tesztet, otthon ugyanis nagyon nehézkes a vizsgálat, a malária lappangási ideje 7-10 nap, de van olyan típusa, amely hónapok múlva okoz panaszt.
A helyiek nagyon félnek a nemi betegségektől, van, aki alaptalanul, például az a 13 éves kislány is, akinek soha nem volt még barátja, de attól tartott, szifilisze van. Őt megnyugtattuk, hogy ez kizárt, viszont érkeztek olyan fiúk, akiknél bebizonyosodott a gonorrhoea, ők megkapták az azitromicint. Remélhetőleg legközelebb körültekintőbbek lesznek. Majd érkeztek a komplett családok, 2-3-4 gyermekkel, anyukák nőgyógyászati fájdalmakkal.
Kongóhoz, Guineához és Malihoz hasonlóan a nők rengeteget dolgoznak, hajlonganak a földeken, cipelnek, fát, vizet hordanak, hamar tönkremennek az ízületeik, hátuk, derekuk, válluk, végtagjaik fájnak. A gyógyszerkészlet jelentős részét kiosztottuk, rengeteg fájdalomcsillapító, antibiotikum, fertőtlenítőszer, maláriagyógyszer fogy. Folyamatosan új nevek kerültek a várólistára, fél hatkor már alig láttunk a rendelőben, az áramot még nem vezették be. Meg kellett ígérnünk, hogy visszajövünk, a betegek felét sikerült ellátni, ráadásul sokakat vissza is rendeltünk. Nagyon elfáradtunk a nap végére, egész nap a levegőtlen, betegekkel teli rendelőben dolgozni nem könnyű. Este átjött még dr. Harrington, hogy az e heti programot megbeszéljük, melyik nap melyik faluba megyünk dolgozni, elmeséltük eddigi tapasztalatainkat is.
Az elején nagyon tartózkodóan viselkedett, mára nagyon barátságos és közvetlenné vált.
Vacsora után, fél kilenckor már mindenki az ágyában pihegett.

2013. november 26.

Ma új helyszínre mentünk, Kirubiba, nem messze a szállásunktól. Egy helyi NGO által működtetett egészségügyi központban, ahol a megözvegyült, kitagadott nőket is foglalkoztatják, fonást, gyöngykészítést tanítva nekik, ezáltal segítve a talpraállásukat. Ma nagyon csúnya arcüreggyulladásos beteget láttak el az orvosok, majd foltos fejbőrrel érkezett egy kislány, akinél méhen belüli fertőzés következtében a koponyájának 50%-os heges elváltozása volt látható, életre szóló hajhiányt okozva. Rengeteg rühes kisgyerek járt ma a rendelésen, fogyott a neomagnol-tabletta nagyon szépen.
Ma egy idősebb néni érkezett lepra-gyanúval, szerencsére nem igazolódott be, ő szerencsésebb volt, mint a kikwatamigói kislány. Légúti fertőzéses kisgyermekek, malárigyanús betegek voltak nagy többségben, majd egy fiatal hölgy panaszkodott dr. Gyurinál, hogy elvesztette az érdeklődést a férfiak iránt. Hiába, pszichológusnak is kell lennie az ovosoknak. Több, kismedencei gyulladással érkezett nő ma a rendelésre, ennek oka lehet akár nemi betegség, de a felfázás és a rossz higiénés körülmények is. Szerencsére a civilizációs betegségek nem annyira jellemzőek, kevés a magas vérnyomással küszködő. Az egészségügyi központ vezetője egy Kongóból Ugandába menekült fiatal férfi, Jean-Paul, a beszélgetés során kiderült, hogy Kiwanjában született, abban a faluban, ahol az AHU az első orvosi misszióit szervezte. Nagyon megörült, amikor elmeséltük, hogy dr. Anna és én is jártunk ott, ő 12 éve menekült el onnan, édesanyját idén májusban lőtték le az M23 lázadószervezet katonái. Amit mi a www.afriport.hu oldalon szimpla hírként elolvasunk, átfutunk, az itt a kőkemény valóság. Sajnos a lázadók és a kongói kormány közti békekötés ezúttal sem sikerült, így a harcok kiújulása várható az általunk annyira szeretett Kelet-Kongóban.
Ma estére tipikus afrikai vacsorát kértünk, kassave és matoke volt a menü. Nincs hozzászokva a gyomrunk ehhez a nehéz ételhez, de becsülettel megettünk mindent, amit elénk tettek. Holnap más lesz a menü.

2013. november 27. Kikwatamigo

Ma reggel, még indulás előtt házhoz jött egy kis beteg, Grace egyik ismerősének kisfia, akit három orvos is megvizsgált, a tripla konzílium végül krónikus asztmát állapított meg nála. Esős évszakban (tehát most is) súlyosbodik az állapota. Az orvosok olyan gyógyszert adtak neki, amit idáig még nem szedett, hátha segíteni fog neki. Sokat kellett várnunk a sofőrre, végül nem is ő, hanem egy másik érkezett meg értünk, először a gyógyszertárba mentük, ahol már régi ismerősként üdvözöl Hassan, a patikus.
Ma visszatértünk Kikwatamigóba, megtapsoltak minket, amikor kiszálltunk az autóból, nagyon mókás volt. Ha lehet, még többen vártak, mint hétfőn. Az első kisbetegünk, mindenki kedvence, Ketra volt, akinek dr. Gyuri újfent átkötötte a sebét. A művelet végeztével az apuka halkan odasúgta, hogy köszönetük jeléül hoztak egy doboznyi gyümölcsöt: ananászt, papaját és banánt. Nagyon megörültünk neki, az ebédszünetet így könnyedén meg tudjuk oldani.

A kis Ketra az első találkozásunkkor még nagyon visszahúzódó volt, ma azonban már meghívott magukhoz vendégségbe. Sok kontrollos beteg jött vissza ma, az orvosok szerint állapotuk javult, ez mindig jó érzéssel tölt el mindenkit.
Egy 13 gyermekes anyuka is érkezett, fájtak az ízületei, nem is csoda, ennyi gyermeket felnevelni, a legfiatalabb, 1 éves vele jött, sosem láttam még 49 éves anyukát szoptatni.
A nehéz körülmények dacára ma számos kisebb műtéti beavatkozásra is sor került, többek között egy nagyon csúnya tályogot nyitott fel dr. Robi és dr. Anna.
Négy tumorgyanús esettel is találkoztunk, többek között egy ritka pajzsmirigy-tumorral egy ötvenes hölgy, őket az orvosok a hoimai kórházba utalták, további vizsgálatokra.

Ma is sok nőgyógyászati fájdalmakkal jelentkező fiatalabb-idősebb nő jelentkezett, erre a vidékre úgy tűnik, ez a jellemző, szerencsére maláriás beteg viszont nem volt.

Ma este a helyi, bunyoro király kedvenc ételét, a kálót kóstoltuk meg: köles- és kassavekásából készült massza, babos mogyorósszószban. Az európai gyomornak magában ez is kissé nehéz étel, ezért kaptunk hozzá rizst is. Este visszanéztük az előző napokban készült képeket, felelevenítettük a különleges eseteket és a kedves történeteket. Holnap ismét új helyszínre látogatunk.