2013. december 1. Hoima

Végre nem kellett korán kelni, a délelőttöt itthon, pakolászással, beszélgetéssel töltöttük. Annyira szépen sütött a nap, hogy végül úgy döntöttünk, délután kirándulunk egy kicsit, a közeli budongói erdőben.

Egy órás zötykölődés után értük el a csimpánzairól híres erdőt, ahol megtettük a „Royal Mile"-t, a másfél kilométeres bejárható szakaszát. Az autóból kiszállva, jót sétáltunk, sofőrünk mögöttünk araszolt a kocsival, a leopárdok így nem merészkedtek közel, a zaj távol tartotta őket. Figyelmeztetett arra is, hogy csak a kitaposott útvonalon haladjunk, ne térjünk le a bozótos, füves részekre, mert bármikor a lábunk alatt teremhet egy kígyó. Arra pedig egyikünk sem igazán vágyott. Láttunk viszont fákon csüngő és ugrándozó selyemmajmot, csimpánzot és baboonokat, gyönyörű, magas fákat, liánokat, pillangókat. Nagyon élveztük a csendet, a szemet pihentető, zöld környezetet és a friss levegőt.

A két órás kirándulás után otthon dr. Harrington várt, hogy megbeszéljük a következő hét programját. Előző este vártuk, de nagyon elhúzódott a lagzi, ahol vőfélyként dolgozik. Mesélte, hogy november-december időszakban a hétvégéi foglaltak, ilyenkor van az esküvői szezon és ő nagyon népszerű vőfély errefelé. Kértük, hogy mesélje el, mi is egy ugandai vőfély, vagyis gambirizi feladata, mint kiderült, nem nagyon különbözik az otthonitól, a násznép terelgetése és a jó hangulat biztosítása szerepel a munkaköri leírásában.
Dr. Harrington egyébként külsőre Eddie Murphy-re hasonlít, amikor pedig hevesen gesztikulálva elkezdte előadni az esküvői repertoárját, a vicces sztorikat, szinte teljesen biztossá vált számunkra, hogy dr. Harrington dr. Dolittle távoli unokatestvére.

2013. december 2. Buhamba

Ma reggel egy sokkal visszafogottabb dr. Harrington jött értünk kocsival, majd bemutatott egy, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Bunyorói Ügyekért felelős miniszternek, aki éppen Hoimában járt hivatalos úton. Apuuli úr üdvözölte és megköszönte a munkánkat és sok sikert kívánt a misszióhoz. Aztán felkerestük Hassant, a patikusunkat, és a feltankolt gyógyszerekkel a 20 km-re fekvő Buhambába mentünk, ahol eddig soha nem látott tömeg fogadott minket.

Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem a szabadban, hanem az egyik tanteremben dolgozunk.
Dr. Gyurinál rögtön jelentkezett is egy tífuszos kisfiú, aki a betegség minden tünetét produkálta, magas láza volt, végtagfájdalmai és kiütései. Majd ismét szifiliszes, tbc-s, magas cukorszintű, bronchitises, lumbágós betegek sora következett. Balesetből származó sebesülések, elhanyagolt, elfertőződött sebek kitisztítása, rendbetétele volt a feladat. Dr. Robinál orrüreg-daganatos asszony is megfordult, őt további vizsgálatokra a kórházba utalta. A mai nap tanulsága az volt, hogy fel kell hívnunk a helyiek figyelmét arra, hogy ne hagyják elfertőződni a banális sebesüléseket, fertőzéseket, mert egy idő után sokkal nehezebb a kezelése, rosszabb esetben akár szepszis, halálos fertőzés is lehet a vége. Mint kiderült, aki megtehetné, az is ritkán megy el orvoshoz, ezért szükséges ez a fajta figyelemfelhívás, ösztönzés. Nehezen fogyott a tömeg, délután három körül az óriási tömegben hangos veszekedés is kialakult, szerencsére amilyen hirtelen kezdődött, olyan gyorsan le is csillapodtak a kedélyek.

Ma egy ápolónő-tanonc volt az egyik tolmácsunk, jó szakmai gyakorlat ez neki. A nap végére nagyon elfáradt, nincs hozzászokva ekkora tempóhoz, öt óra körül már csukódtak le a szemei. Holnapra elvileg másik falu van az órarendünkben, de elég sok beteg nem jutott sorra, ezért úgy döntöttünk, ide térünk majd vissza. Ma este mindenki európai vacsorát kért, egy kicsit pihentetjük a gyomrunkat. Esti programként dr. Gyurinak szúnyogot fogtam, viszi haza további elemzés céljából.

2013. december 3. Buhamba

Reggel kicsit félve közeledtünk Buhambához, ma mekkora tömeg fog várni, szerencsére sokkal kisebb, bár így is voltak vagy ötvenen. A tegnapi, nehezen apadó létszám eléggé nyomasztó volt, az ember mindenkinek szeretne segíteni, alaposan és szakszerűen ellátni. Ezek szerint ma a tényleg komoly betegek jöttek csak vissza.
A mai nap egyik legsúlyosabb kisbetege egy 3 hónapos, gyönyörű kislány, akinek vállán, hátán csúnya tályogok éktelenkedtek. Dr. Gyuri és dr. Anna az összeset feltárták, kitisztították, kiöblítették, majd antibiotikumos kezelést adtak. A két orvosnak jó fél órájába tellett, mire mindent szépen megtisztítottak, bekötöttek. Dr. Anna és Gyuri többször tartottak kisebb szünetet, a három hónapos kisbaba folyamatosan fáradt, nagyon megviselte őt ez a fájdalmas, de életmentő a művelet. Orvosi ellátás nélkül ugyanis néhány napon belül biztosan meghalt volna. A kötözés végeztével még sokáig pihegett anyukája ölében a rendelőben, majd hálásan és néhány jótanáccsal gazdagabban távozott. Dr. Anna megjegyezte, hogy már ezért a kislányért megérte ma eljönni ide.

Dr. Gyurihoz ezután orrpolippal, orrkagyló-duzzanattal érkeztek betegek, majd gyermekrendelés következett, a szokásos maláriás, férges, felső-légúti megbetegedéses tünetekkel.
Dr. Robi szájüreg-daganatos nőt látott el, az első ilyen esettel találkoztunk. Viszonylag ritkák a garat-gége rosszindulatú megbetegedései, egyrészt a helyi kulturális szokásokból másrészt anyagi helyzetük miatt itt jóval kevesebben dohányoznak, isznak az emberek. Nem is láttunk még a városi utcákon sem dohányosokat.
Dr. Anna egyik érdekes esete az a kislány volt, aki gégegyengeséggel született, síráskor nem kap levegőt, és ijesztő, fulladásszerű hangot ad ki. Az anyukát megnyugtattuk, hogy ezt a betegséget a gyerekek döntő többsége kétéves korára kinövi. Ez a kislány is nagy valószínűséggel ki fogja, szerencsére korának megfelelően fejlett volt, az evésben nem zavarja a betegsége.
Dr. Anna ezután egy fejsérüléses kislányt látott el, majd a nőgyógyászati panaszos hölgyek következtek, egy terhességet is sikerült megállapítania, a mama csak sejtette idáig, hogy a negyedik baba a hasában van. Ma már biztos benne.
Dr. Robinak tegnap és ma egy rendkívül intelligens, 15 nyelven beszélő tolmács segítette a munkáját. Peter veleszületett rendellenességgel él, a lábát nem tudja mozgatni, csúszva jár a földön. Dr. Robi nagy barátságba került vele, reméljük, lesz még alkalmunk együtt dolgozni.
Ma érkezett a misszió a félidejéhez, két hete indultunk el otthonról, mintha már évek teltek volna el!