2013. december 10. Bulindi

Egyre gyakrabban eszembe jut, hogy mégis vissza kellett volna menni azzal a két csirkével a sámánhoz, az autónk ugyanis ma is lerobbant.

Viszont a mai helyszínünk egy nagyon kis takaros kertben volt, a bulindi oktatási (számítástechnikai és varrótanfolyamokat szervező) központnál. A rendelőt az udvari szalmatetős, tipikus afrikai házikóban rendeztük be.
Ma különösen érdekes valamint súlyos betegségekkel találkoztunk: tovább fokozódott a malária helyzet, komplett családok érkeztek lázasan. Az egyik kisfiúnál egy régebbi maláriafertőzés agyi szövődményt, epilepsziát, szellemi leépülést okozott. Majd egy egyéves kisfiú érkezett az anyukájával, két hónapos korában agyhártyagyulladás miatt teljesen süketté vált (csak a legfejlettebb országokban érhető el a belső fülbe beépíthető hallókészülék – itt sajnos elérhetetlen álom). Ebben a térségben rendkívül magas a pajzsmirigy megbetegedések száma, több esetben felmerült a rosszindulatú daganat esélye is, ezeket dr. Robi azonnal továbbutalta kórházi vizsgálatokra. Ahogyan azt a nyolcéves kisfiút is, aki néhány napja félrenyelt egy kupakot, és a jobb tüdejében kötött ki. A fulladáson kívül a végzetes tüdőgyulladás kockázat is igen nagy.
A mama nem igazán volt tisztában ezekkel a veszélyekkel, a magyar orvos nyomatékosan felhívta a figyelmét, hogy azonnal kórházba kell menni, vagy a légcsövén keresztül vagy mellkasi műtéttel lehet csak eltávolítani majd a tüdejéből a kupakot. Találkoztunk ma is olyan családdal, ahol együtt nevelkednek a saját gyerekek az utcán talált és befogadott kisbabával.

A gazdasági nehézségek dacára itt is, mint minden afrikai országban kincs és áldás a sok gyerek, Ugandában ráadásul tilos az abortusz.
Dr. Gyurihoz röntgennel érkezett az egyik beteg, a jobb módúak megengedhetik maguknak ezeket a nem olyan olcsó vizsgálatokat. Dr. Annát először az idősebb betegek választották, majd sorban érkeztek az aranyosabbnál aranyosabb és betegebb gyermekek. Éjszaka hűvös van, ezt mi is tapasztaljuk, sokan jönnek köhögés és megfázás miatt. A kellemes környezetben nyugodtan és szorgalmasan folyt a munka, ma is minimum 150 beteget sikerült ellátni. A szálláson az egyik vendég odajött hozzánk és megkérdezte, hogy ugye magyarul beszélgetünk, ő ugyan angol, de az anyukája magyar volt. Ismét meggyőződhettünk róla, hogy magyar származásúakkal a legeldugodtabb helyen is össze lehet futni!