Lukács Balázs az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU) tagja és a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC) ugandai képviseletének vezetője látogatott el a Kelet-Ugandában, Mbale városban található St. Kizito gyermek-otthonba. Látogatásának célja volt, hogy felmérést készítsen és tapasztalatokat gyűjtsön a helyi viszonyokról, továbbá egyeztessen egy esetleges támogatási rendszer kiépítéséről.
Dr. James Mutende Kereskedelmi és Ipari Miniszter, aki egyben Mbale város parlamenti képviselője is, a szívén viseli a kerületében található gyermek és csecsemő-otthon fenntartását. Az apácák által üzemeltetett árvaházat több helyi politikus is támogatja alkalmanként, ami viszonylag élhetővé teszi az árva gyermekek sorsát. Privát adományokból épített és fejlesztett intézmény példaértékű a maga nemében. Saját orvosi szobával, mezőgazdasági területekkel és állattartási részleggel rendelkezik. A főzéshez hihetetlen módon biogázt használnak, ami a háztáji állatok trágyájának köszönhető. Ennek ellenére ott is nélkülöznek, ami sokszor ici-pici életekbe kerül.
„Az intézmény kimondottan tiszta, rendezett. A vezető nővérek kedvesek, segítőkészek, és ami feltűnt még, hogy folyamatosan mosolyognak. A gyermekek az afrikai viszonyokhoz képest jó körülmények között élnek, minden nap legalább egyszer meleg ételt kapnak. Fő ételük a kukorica vagy cassava kása, helyi nevén „porridge", zöldség és gyümölcs. Az árvaháznak két fő egysége van az egyikben csecsemők és kisgyermekek a másikban pedig nagyobb gyermekek találhatóak. Az árvák többségének szülei különböző betegségek áldozatai lettek, vagy egyéb balesetek miatt elhaláloztak, vagy csak mentálisan képtelenek eltartani gyermekeiket. Többször hallottunk olyan történeteket ahol egyszerű, könnyen orvosolható betegségek, vagy sebesülések okoznak halált, majd ennek következtében családok hullnak darabjaikra, árva, önmagukat ellátni képtelen gyerekeket hagyva maguk után.
A csecsemőotthon legkisebb lakója hat napos volt, amikor ott jártam. Édesanyja a szülésbe halt bele és hagyta árván szegényt. A kicsik gondozásában az apácák mellett önkéntesek segítenek és a ház fenntartása adományokból történik. Szükség is van a támogatásra még itt is, ahol látszatra minden a legnagyobb rendben van. Felicita nővér mosolyog ugyan, de rengeteg borzalmat kell elviselniük nap mint nap. Szeme könnybe lábad, amikor a fényképek falánál egyesével sorolja védenceinek nevét és egy-egy képnél a bébi vagy a kisgyermek életének elvesztéséről próbál minket informálni. Elképzelhetetlen fájdalom egy gyermek elvesztése a családban, most képzeljük el ezt egy csecsemőkkel foglalkozó afrikai intézményben, ahol sokszor 1USD -on (Kb.240Ft/fél óra parkolás Budapesten) múlik a segítség, de nincs.
A legnagyobb kihívás a csecsemők gondozása, táplálása, mivel anyagi forrásaik végesek és a bébi tápszereket kénytelenek készpénzért vásárolni. Pénztelen napokon tehéntejjel pótolják a tápszereket, ami mint tudjuk sem egészségügyileg, sem pedig a fejlődéshez szükséges anyagok szempontjából nem megfelelő. Próbálják az élelmiszereiket maguk megtermelni, hogy a támogatási függésüket ellensúlyozni tudják. Amit itt tapasztaltam az egyedülálló, mind a tisztaság, a rendezettség és az egyéb fenntartási fejlesztéseket illetően. Az itteni rendszer felhasználható, mint követendő példa más afrikai országokban, vagy akár más ugandai kerületekben is, ahol elkel a segítség." Mesélte el nekünk Lukács Balázs.
Az Afrikai-Magyar Egyesület támogatásban élelmiszerekkel, cukorral, rizzsel, liszttel, fertőtlenítőszerekkel, főzőolajjal, édességekkel, játékokkal és készségfejlesztő eszközökkel megrakodva érkezett a delegáció, amit pénzügyi támogatással egészítettek ki a bébi tápszerek és gyógyszerek pótlására. A látogatásról memorandum készült, amiben további együttműködésről biztosították az otthon pöttöm lakóit.
