Chérifoula egy magániskola az utcánk végéhez nőtt nyomortelepen. Az iskola a szemétdomb és a zöld kákával befutott szúnyoglárvás pocsolyák között terül el a Cité du Niger előkelősége közelében. A Cité du Niger, egy félsziget a Niger folyón, ahol Mali leggazdagabbjai és a külföldiek laknak.

Ez egy magániskola Bamakónak olyan nyomornegyedében, ahol az állam nem biztosít iskolát. A mali gyerekek 30%-a egyáltalán nem jár iskolába, vagy azért, mert a szülők nem tartják fontosnak, vagy azért, mert nincs iskola elérhető közelségben. Sajnos olyan szülők is vannak, akik a “Korán” iskolába adják legalább egy gyermeküket. Erről a Nyugat-Afrikában honos intézményről a következő cikkemben írok majd.

A Chérifoula magániskolába járó gyermekek tehát szerencsésnek tarthatják magukat. Egy mélyen vallásos családból származó, de modern gondolkodású fiatalember alapította iskolájukat 2004-ben. A tandíj mindössze 2500 CFA, ami alig több, mint 1000 Ft havonta. A családok 40%-a azonban még ezt sem tudja kifizetni, így csak az alapító család könyörületességének köszönhetően járják gyermekeik ezt az iskolát.

Az alacsony tandíjnak és talán a modern szellemiségnek is köszönhetően az iskola egyre népszerűbb lett az évek során. Ma már több, mint 500 gyerek látogatja az osztályokat elsőtől-nyolcadikig. Az osztálylétszám több évfolyamban is meghaladja a 80-at, ami az állami iskolák 170-es osztálylétszámához képest örvendetesen kicsi.

Az iskola épülete két betontömből áll, közöttük egy kis poros udvar, amely a szünetben nem is látszik a gyerektömegtől. Mintha egy építkezésen járnánk, a falak csupaszak, az ablakok üvegtelenek és szemétdomb veszi körül a két épületet. Mindkét betontömb négy-négy osztályt foglal magában.

A nyolc kis helyiség sajnos olyan közel van egymáshoz, hogy az általános alapzaj folyamatos üvöltésre készteti a tanárt még akkor is, ha a saját osztálya síri csendben figyel. A hangzavart nem is rosszalkodás, hanem mondjuk a nyolcvan elsős magolása okozza. Minden osztály hangosan ismétli a tanárt, egyszer, kétszer, háromszor, négyszer…

A teremben a kétszemélyes iskolapadok szokásos módon három sorban vannak lerakva, de itt legalább négyen-öten ülnek egy padban. Nemcsak a helyszűke, hanem gyakran toll vagy ceruza hiánya miatt is adódik, hogy a gyerekek csak egymás után tudnak írni. Gyakran jön át az óra alatt kisebb vagy nagyobb testvér a másik teremből, elkérni az egyetlen tollat, amit a család ma az iskolába hozott. Könyve egyetlen gyermeknek sincs. Azzal csak a tanár rendlekezik, így a tanulnivaló csak az, amit aznap a tábláról a füzetbe sikerült lemásolni.

És, hogy hogyis kerültem én ehhez az iskolához?

Követtem a paddal a derekuk körül iskolakezdésre imbolygó gyerekeket októberben. Majd összeismerkedve a Chérifoula iskola vezetésével, arra vállalkoztam, hogy besegítek az angol tanításba. Ma azonban már nem csak angolt tanítok a csillogó szemű, tudáséhes hetediknek és nyolcadiknak, hanem gyakran mesélek nekik a nagyvilágról, vagy próbálom önálló gondolkodásra, álmodozásra bátorítani őket. Rendszeresen viszek be könyveket színes képekkel, és teszem fel a világtérképet a táblára. Beszéltünk már csillagászatról, éghajlatokról, kontinensekről, történelemről, és persze arról, hogy ki mi szeretne lenni, ha felnő. Mindig nagy öröm tanítani őket! Kíváncsiak és rendkívül hálásak minden csepp érdekes információért. Sokat nevetünk, néha énekelünk, táncolunk, jó a hangulat.

Tudom, ez messze nem a legszegényebb iskola Maliban, de úgy érzem, hogy a modern hozzáállásnak köszönhetően (lásd pl.: törekvés a számítástechnika tanítására) az idejáró gyermekeknek jó esélyük van kiemelkedni a tömegből. Talán egy nap olyan vezetői lehetnek ennek az országnak, akik segítenek a hazájukat kivezetni a mélyszegénységből és a gyakran középkori elmaradottságból.

A hajdan indult első osztály ma már nyolcadikba jár és reményei szerint a kilencediket is el tudja majd végezni. Maliban az elemi iskola 6 + 3 osztályból áll. A kilencedik után kisérettségi típusú vizsga következik, és csak ennek letétele után lehet középiskolába menni.

École Chérifoula ma már nem csak a munkahelyem, de segítek nekik a kilencedik osztály megépítésének finanszírozásában is. Az épület elhelyezkedéséből adódóan ez hosszútávon csak emeletráépítéssel képzelhető el. Ehhez gyűjtök adományokat az Afrikai-Magyar Egyesület segítségével is. Amennyiben lehetősége van, kérem járuljon hozzá ön is a kilencedik osztály megépítéséhez. Bármekkora összeg is számít!

Morris Andrea, Bamako