Száz évvel ezelőtt hunyt el Sass Flóra, a rabszolgából lett földrajzi felfedező hős asszony
Írta: Biernaczky Szilárd
(változott cím: Rabszolgából földrajzi felfedező, Magyar Nemzet, 2016, március 24, 8. old.)
Férjezett nevén Florance Baker, s ha igaz, eredetileg Sass Flóra, 74 vagy 75 éves korában, száz évvel ezelőtt, 1916. március 11-én távozott az élők sorából. A törökországi rabszolgából Samuel White Baker földrajzi felfedező társává lett különleges sorsú hős asszony unokájának a felesége, Anne Baker 1965 táján rátalált a padláson Florance naplójára, amely második afrikai útjukat, a rabszolgaság felszámolására angol és egyúttal egyiptomi megbízásból indított expedíció megpróbáltatásokkal teli történetét mondja el.
E napló kitüntetett értéke abból fakad, hogy amikor férje eltávozott az életből (1893) Flóra asszony végrendeletében arra adott megbízást ügyvédjének, hogy halála után minden személyére vonatkozó iratot égessen el. Így a magyar művelődés e jelentős személyiségének életrajzát számtalan fehér folt teszi megközelíthetetlenné. Csak halvány nyomokban ismerjük gyermekkora megpróbáltatásait (fellázadt román parasztok a szabadságharc idején megölték szüleit, testvérét, őt a román dada mentette meg, utóbb egy örmény családhoz került, de nekik is menekülniük kellett az osztrák megtorlás elől az elbukott szabadságharc után, s a törökországi Vidinben, vélhetően a menekült-tábor zűrzavarában Flora egy leánykereskedő karmaiba került, itt talált rá Samuel Baker, ahol aztán a rabszolgapiacon megvásárolta, s feleségévé emelte a szép fiatalt lányt).
Szinte már nem is meglepő, hogy napjaink közéleti-politikai zűrzavarában szinte minden hazai fórum megfeledkezett erről az évfordulóról. Tudomásunk szerint mindössze a bölcsészkari I. Tóth Zoltán kör szervezőinek jutott eszébe, hogy megemlékezzen e nagyszerű asszonyról és szerepéről, amivel férje oldalán hozzájárult a Nílus eredetének feltárásához, illetve a rabszolgaság felszámolásához.
Mindössze négy előadó és tizenegy hallgató szaladt össze erre a tervezettnél végül is jóval hosszabbra nyúlt, igen érdemlegesre sikeredett konzultációra.
Antal Gábor, a Történeti Intézet demonstrátora ugyanis részletesen, a lényeges sarokpontokat kellően kiemelve ismertette Flora asszony és az afrikai történelem összetalálkozását, míg Baranyi Gábor doktorandusz a Baker-házaspár életét is meghatározó afrikai országhatárok keletkezéseinek, vagy inkább mechanikus kialakításainak lehetetlenségét vázolta történelmi vetületben: a korai gyarmatosítás korától az 1984-1985-ös Berlini Kongó-Konferencián át a napjainkban is zajló határvitákig.
Ezt követően jelen beszámoló szerzője azokat a kutatási feladatokat igyekezett felvázolni, amelyeket Florence Baker életének, szerepének teljesebb megismerése céljából kellene elvégezni. Férje afrikai útjaikról három fontos könyvet írt (ezek közül csak az egyik érhető el magyar fordításban: A Nílus rejtélye, Gondolat, 1974), amely az első útjuk beszámolója. A másik két kötet (The Nile Tributaries Of Abyssinia, 1867; Ismailia – A Narrative Of The Expedition To Central Africa For The Suppression Of Slave Trade, 1874), hogy őszinték legyünk, a nyugati köztudatból is kikopott. Pedig Mr. Bakernek számos szétszórt levele is létezik (a tervureni Közép-Afrika Múzeumban pl. 15 olyan, amelyet magának a nagy Afrika-felfedezőnek, Morton Stanleynek címzett), de a nagy könyvtárak és társasági archívumok mélyén sok száz további levele lapul még. Mi több, tudomásunk szerint Dél-Angliában egy Baker Emlékház is működik.
Miért soroltuk mindezt fel? Azért, mert gyakorlatilag Baker minden írásában felbukkan a szeretett feleség, és nemcsak a neve, hanem hosszasan ismerkedhetünk bennük bátorságával, tetteivel, ötletességével is, amely időnként életet, embereket mentett meg. Vagyis ha rászánjuk / rászánnánk az időt az alapos filológiai búvárkodásra, hősünk vélhetően az eddigieknél sokkal teljesebben lépne elénk.
Bár hadd tegyünk ehhez hozzá még egy lényegeset. Mindezidáig senki sem tett kísérletet arra, hogy a jeles késői családtagtól, Anne Bakertől megszerezze a teljes eredeti írásos hagyatékot, amely a Naplón kívül levelekből is áll. Hiszen számunkra Sass Flóra van olyan fontos, hogy ennek a hagyatéknak a kritikai kiadását elkészítsük, még hozzá kétnyelvű kiadásban.
Végül még egy utolsó információ: bizonyos Pat Shipman amerikai kutató hölgy jó tíz éve egy nagymonográfia méretű művet tett közé Sass Flóra életéről és tevékenységéről: To the Heart of the Nile. Lady Florence Baker and the Exploration of Central Africa, 2004, New York, HarperCollins, 424 + 3 old, amely 2007 óta e-book-ként is elérhető. E műnek pusztán csak a sok oldalas bibliográfiája is érzékelteti, volna honnan elindulnia a kutatónak…
Eme csendesen megtartott, szűk körű tudóstalálkozót pedig végül Búr Gábor, az Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszék vezetője zárta be, egészítette ki az elhangzottakat számos pontosítással és a Nílus felfedezésével kapcsolatos történeti földrajzi információkkal, illetve a gyarmatosítás és a sok esetben mindmáig etnikai feszültségeket teremtő országhatár kialakítások keletkezésével és politikai következményeivel.
A Sass Flóra működésére vonatkozó feltárási kísérlet megvalósítása lenne kétségtelenül most a legfontosabb feladat, mindemellett emberi alakja, figyelmet érdemlő életútja, mit több, igen csak háttérbe szorult tudományos szerepvállalása igen csak megérdemelné a hazai közélet sokkal erőteljesebb figyelmét.
Biernaczky Szilárd
néprajzkutató, afrikanista
ny. egyetemi docens