Írta: Dr. Turóczi Ildikó, az AHU Medical Team tagja

Wung Emmanuel Esu leghíresebb hagyományos orvosa. Története mesés, gyerekkorában lett a szellemek kiválasztottja, beavatása általuk történt, gyógyászati ismeretét is tőlük kapta. Hat-hét éves lehetett, mondja, amikor megszólították a szellemek: egy idős asszonyt küldtek hozzá, aki a folyóhoz vezette; itt több, hasonló korú asszony várt rá, akik a folyóba merítették és benne tartották három napig, majd 10 éven át a szellemek minden éjjel meglátogatták, az orvoslás tudományára tanították, füvek és gyógyhatású növénykombinációk titkait árulták el neki. 17 éves korában kezdett gyógyítani. A szellemekkel való kommunikáció közvetlen, transzállapotot nem igényel, mondja; a gyógyításhoz szükséges anyagokat személyesen gyűjti össze a kameruni és a nigériai erdőkből és szavannákról. A gyógyhatású növényeket a szellemek mutatták meg neki, útjain ők kísérték és kísérik. A füvek nevét nem tudja, de felismeri őket.

Több kis vályogtéglás kunyhóból álló „kórházat” működtet, tanítványokat fogad, állítása szerint havonta több mint 1000 beteg keresi meg (tehát számuk meghaladja a napi 30-at). Háza vendégeként szétnézhettem a „templomban” és a kórtermekként működő vályogházacskákban. A templomnak nevezett rendelő a többi hagyományos orvoséhoz hasonló, benne a szükséges kellékek: falra feszített leopárdbőr, bivalyszarv, pálmaboros agyagedény, állatkoponya, tégelyek. A sötét kórtermekben, a falak melletti két bambuszágyban gyógyulnak a betegek. Szúnyogháló nincs, a beteg hozzátartozója (hozzátartozói) a beteg mellett kapnak helyet, éjszaka együtt alusznak a kb. másfél méter széles ágyban.

Wung dokihoz messze földről is érkeznek betegek. Nemzetközi pacientúrája kiépítésében a Svájcban élő lánytestvére segít; lánya, aki a fővárosi orvosi egyetem hallgatója, apja praxisát hivatott bővíteni, azaz a „megfelelő” betegeket majd apjához irányítja (a „megfelelő” azt a patológiát jelenti, amivel a modern medicina nem boldogul, mondja doktor Wung). Második felesége a Fon (törzsi király) feleségének édestestvére, így felesége révén gyakori vendég a palotában.

Egy alkalommal Wung doktor szakmai megbeszélésre hívott. A pácienst, az 50 év körüli férfibeteget a kórházban gerincvelősérvvel diagnosztizálták. Ott az alapvizsgálatokon kívül más nem történt, röntgen-vizsgálat, szakorvosi (ideggyógyász) látlelet nincs. Az ott javallott tüneti kezelést befejezte, állapota nem javult, ezért jött a városból Esuba, hagyományos orvoshoz. Doktor Wung egy hónapja kezeli. A gerincvelősérv által okozott fájdalom oldalán levő combhajlatban öklömnyi, fájdalmas tályog tapintható, a bal alsó végtag ödémás, gyulladt, fájdalom által bénított. A beteg testhőmérséklete 40°C. Az érintett végtagon milliméternyi mély, pengével ejtett karcolások találhatók, ezekben helyileg ható szemcsés, ragacsos „gyógyszer”. A karcolások két célt szolgálnak: ezeken „jön ki” a rossz, a méreg, ugyanakkor ezeken jut be a szervezetbe a gyógyító, pálmaolajjal kevert szer. A beteget felesége kíséri, ketten osztoznak egy ágyon. Pénzük elfogyott, további kezelésére nincs lehetőség. A hazautazás költségeit Wung doktor állja. Az általam ajánlott mielőbbi kórházi kezelés csak a rokonság anyagi segítségével válna lehetővé, viszont az ártó boszorkányhatásban való hit felülírja ennek szükségességét.