Augusztus 17-20-ig tartott a második budapesti kizomba fesztivál. Az angolai eredetű táncra épülő összejövetel napközben táncoktatást, workshopokat, esténként jótékonysági tánccal egybekötött, mediterrán hangulatú, vidám partykat biztosított a táncolni, kikapcsolódni vágyóknak. Sokkal több volt, mint lehetőség a kizomba elsajátítására vagy gyakorlására: testi-lelki felüdülés. Az érdeklődés nagy volt, a résztvevők többsége külföldről érkezett.

Köszönjük a szervezőknek és a táncosoknak a felajánlást!

Együtt tudunk nagyot tenni!

 A kizomba nyugat-afrikai tánckultúra egyik legszebb és legkellemesebb formája, angolai eredetű társastánc. A kizomba zenéje általában ismert és jól táncolható, a könnyen tanulható stílust az ölelkezésben táncolás, a csípők és a lábak finom játéka, az újszerű kommunikáció és testvezetés, a partnerek összefonódása jellemzi. Az 1970-es évek végén alakult ki: a fiatal generáció a hagyományos ritmusokat hallgatva úgy érezte, valami hiányzik: az elektronikus ritmusokat és a lassú, érzéki érintés párosításaként megszületett a kizomba. Sokan úgy írják le: a zene, mely megérinti a fület és a tánc, mely megérinti a lelket.

{yoogallery src=[images/galeria/ah]}

A Kizomba Connection a kizombát táncolóknak, illetve a táncstílus iránt érdeklődőknek szóló találkozó. Hamvas Nikolett immár másodszorra rendezte meg Budapesten. Napközben az ExperiDance Rendezvényházban tartottak táncórákat, workshopokat neves külföldi kizomba oktatók vezetésével. Esténként a PECSÁban buliztak, táncoltak tovább a résztvevők. A második estén jótékonysági táncra is volt lehetőség: az 5 eurós jegyet megvásárlók az oktatókkal együtt táncolhattak. A befolyt összeget, 150 eurót és 30 000 forintot a szervező az Afrikai-Magyar Egyesületnek ajánlotta. Az AHU az egyesület által támogatott Alapítvány a bamakói sérült gyermekek javára továbbítja az adományt: jelentős részét maguk az érintettek kapják, a fennmaradó összeggel az intézmény gazdálkodhat: eszközvásárlásra, programjaik fejlesztésére fordíthatják.

A jótékonysági tánc apropójából látogattam meg a rendezvény – szerencsémre. Mikor beléptem a terembe, azonnal meglepődtem: különböző nációk gyűltek itt össze: gyönyörű nők, izmos férfiak akadtak szép számmal, fehérek, barnák, feketék vegyesen. Hollandiában töltött éveim és hazánk szélsőségeseinek kitaszító mentalitása miatt mindig örömmel tölt el a sokszínűség látványa…

Épp Kwenda Lima, a világ egyik legnépszerűbb kizomba oktatója tartott órát – kivételesen nem ezt a táncstílust oktatta. A jelenlévőket három nagy csoportra osztotta. Mindegyik csoport kapott feladatokat: időnként futni kellett, vagy ugrálni és kezünket lóbálni, egy-egy ritmust mormolni, táncolni, kiabálni. A lendületes afrikai ritmust az Afrobreakz fáradhatatlan dobosai adták. A könnyű, élvezetes, mégis fárasztó feladatok feloldották a bennünk lévő stressz, mindent kikiabáltuk, kiugráltuk magunkból. Mikor már elfáradtunk, leültünk, és Kwenda beszélt hozzánk. Lenyűgöző karizmájával lekötötte közönségét, mindenkit magával ragadtak szavai. Nem mondott újat, mégis oly könnyen feledkezünk meg ezekről az alapigazságokról: nem a pénz számít, nem érdemes a státuszszimbólumokat magunk köré gyűjteni. Nagyon kellemes szép, nagy házban élni, jó autóval közlekedni, de nem éri meg mindezt úgy megszerezni, hogy eközben másokon gázolunk át. Nem szabad hagynunk, hogy a bennünket körülvevő tárgyak rabjaivá váljunk. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy csúnya, ügyetlen, ezt sugározza mások felé, és mások is ezt fogják látni. Szeressük magunkat, fogadjuk el testünket-lelkünket. Ne irigyeljük mások szépségét, fölösleges és értelmetlen dolog féltékenykedni, másokkal vetélkedni. Szebb emberrel mindig fogunk találkozni, de ne rettegjünk attól, hogy ezért elveszítjük a társunkat. Ha ez megtörténik, nem is volt érdemes a szerelmünkre. Felvetette azt az érdekes és jellemző hozzáállást, hogy a sikert mindig magunknak tulajdonítjuk, míg a kudarcot mindig az élet vagy a sors számlájára írjuk. Kwenda spirituális világképe, összhangja önmagával és a világgal irigylésre méltó és ragadós volt.

Újabb mozgás, ugrálás következett. Ezután a feladat az volt, öleljünk meg valakit. Mikor elárvultan magamra maradtam, mindig akadt egy figyelmes táncos, aki odajött és megölelt. Lassú, egymásra borulós tánc következett. Ezt egy meglepő feladat követte: társunk elé boruljunk le, fogjuk meg a lábát, és kérjünk bocsánatot. Majd fordítva – bocsássunk meg. A látszólag nem nehéz feladat nagy érzelmi kitöréseket váltott ki a jelenlévőkből. Mikor már úgy éreztük, mindenkitől bocsánatot kértünk és mindenkinek megbocsátottunk, akinek kellett (pedig nem volt jelen), megfogtuk egymás kezét és körbeálltunk. Egy pár, két csinos fekete lány viszont még mindig ölelte egymás, egyikőjük zokogott. Egymást szorítva élték meg fájdalmuk felszabadulását és a megbocsátást. Gyönyörű látvány volt, sokan meghatódtak ekkor. Kwenda több mint kizomba oktató: spirituális tanító. Mindenkit elvarázsolt a teremben.  

Az órák túlnyomó többségben a kizombáról szóltak. Sokan salsát tanultak korábban, valamennyire hasonlít erre a táncstílusra a kizomba, azonban kevesebb benne az elsajátítandó technika, több a szabadság, kreativitás. Este következett a buli. Nagyon sokan eljöttek ide is, legalább háromszázan voltak jelen. Ekkor már nem könnyű, hétköznapi viseletben jelentek meg a lányok, hanem szinte fellépőruhában, elegánsan, szoknyákban, melyek csípőjük mozgását még erotikusabbá, látványosabbá tették. Boldogok, felszabadultak voltak, elvarázsolta őket a ritmus, mintha más dimenzióba kerültek volna. Nem volt szükségük sem alkoholra, sem drogokra, az ő kábítószerük a tánc volt. Reggel nyolcig fogyasztották mohón egy forró tengerparti város zsúfolt szórakozóhelyét idéző közegben.

Hamvas Niki minden negatív jóslat, a magyar táncvilág elutasítása dacára mert kockáztatni, pedig nem volt könnyű neki, hiszen főiskolára jár, nem rendelkezett olyan anyagi háttérrel, melyből finanszírozhatta volna az esetleg ráfizetéses rendezvényt. Mégis bátran vállalta, és megkapta érte a jutalmát: nagy sikere volt az Kizomba Connection-nek. Megdöbbenve figyeltem őt, aki egyedül gondoskodott mindenről, a helyszínről, a neves oktatók meghívásáról, a hangosításról, a dj-ről, szállásról, cateringről, és a promócióról, melyet a facebook-on végzett. Olyan figyelmességgel halmozta el a vendégeket, amivel csak lehetett: a google.maps térképen bejelölt mindent, ami érdekelheti a Budapestre látogatókat: hol tudnak enni, vásárolni, mit érdemes megnézni, stb. Én mindemellett volt ideje, ereje, kedve mosolyogni, mindenki óhaját meghallgatni. Őszintén remélem, hogy hamarosan újra lehetőségem lesz részt venni a kizomba találkozón, és azt is, hogy sok magyar táncos kedvet kap, hogy belekóstoljon ebbe a vidám, barátságos tánctalálkozóba.

Romvári Eszter