Mit ettél ma reggelire? És ebédre mit tervezel? Mi a kedvenc ételed, amiből bárhol, bármikor szinte bármennyit megbírnál enni?

Kolléganőnk Zsófi az AHU XVI. orvosimissziójának egyik koordinátoraként egy hónapot töltött Manafwaban, Ugandában. Hazatérve eldöntötte, hogy a missziója itt nem érhet véget, szeretne visszamenni és segíteni. Az AHU pedig a jó ügy mellé állt. Zsófi két hét múlva március 5-én visszatér és ahhoz, hogy missziója igazán sikeres lehessen, a ti segítségeteket kéri. Olvassátok üzenetét:

„Mit ettél ma reggelire? És ebédre mit tervezel? Mi a kedvenc ételed, amiből bárhol, bármikor szinte bármennyit megbírnál enni? Van kedvenc csokid, sütid vagy te inkább a sós nassolnivalókat szereted? Szívből remélem, hogy te tudtál ezekre a kérdésekre válaszolni. Ha igen, az azt jelenti, hogy sokkal szerencsésebb vagy, mint annak a falunak a lakói, akikhez 2 hét múlva visszatérek. Amikor ott voltunk ezek az emberek bepillantást engedtek nekünk a mindennapjaikba, szemtanúi és részesei lehettünk sok-sok felemelő és szívet melengető pillanatnak, de emellett sok olyannak is, amit habár előtte jól ismertem a tanulmányaimból, könyvekből és filmekből mégis hatalmas sokként ért testközelből tapasztalni. Manafwa lakóinak a többsége hetente egyszer-kétszer jut csak élelemhez és akkor sem túl tápanyagban dúskáló falatokhoz. Gondolj bele...Milyen lenne az életed, ha születésedtől a halálodig úgy kellene élj, hogy hetente egyszer ehetsz? Hogy hetente egyszer ehetsz és szerencsés vagy, mert a két házzal odébb lakó szomszédod éhen hal és te sem lehetsz benne biztos, hogy a jövő heti egy étkezés is meglesz? Ekkora szegénység közepette is volt szerencsénk megtapasztalni az igazi, önzetlen gondoskodást, összefogást, a közösség erejét. A faluban nagyon sok árva kisgyerek is volt és különleges érzés volt megtapasztalni, hogy a szülők enni adnak a saját gyerekeiknek, majd a falu egésze összeadja ezeknek az árva gyerekeknek az ételt és a felnőttek csak ezután esznek. Felelősnek érzik magukat egymásért. A másik ilyen nagyon megindító momentum az volt, hogy minden alkalommal, amikor a gyerekeknek csokit, kekszet vagy bármi hasonló finomságot adtunk, még azelőtt, hogy ők ettek volna belőle elkezdték szétosztani egymás között. Azok a gyerekek, akik korábban azt sem tudták, hogy mi az, hogy csoki vagy keksz nem mohón rávetették magukat a finomságra, hanem egy-egy darab kekszet is apró darabokra kezdtek törni, hogy biztosan jusson mindenkinek. Úgy gondolom, mindannyiunk számára példaértékű lehet ez az összefogás és egymásra figyelés. Hiszek abban, hogy nem véletlenül találkoztam ezzel a közösséggel és nem véletlenül ismertem meg, hogy milyen nagyszerű és értékes emberek ők és azt sem véletlenül láttam és tapasztaltam, hogy mekkora szükséget szenvednek a mindennapjaik során. És igen, abban is hiszek, hogy az sem véletlen, hogy te most ezeket a sorokat olvasod! Egyedül nem tudok segíteni nekik, de lehetek a hangjuk és megkérhetlek most téged arra, hogy segíts! Vegyünk róluk példát, fogjunk össze és segítsünk! A közösség ereje csodákra képes! A hölggyel, aki kint a segítségemre lesz listát készítettünk a szükséges dolgokról, amik igazi segítséget nyújthatnak a falu lakóinak. 40 családnak, több hónapra elegendő élelmiszer 300.000Ft –ba kerül. Tudom, hogy két hét elég szűkös határidő, de emberek már egy nap alatt is vittek végbe olyan dolgokat, amelyről a mai napig beszél a világ. Kérlek tehát téged is, fogjunk össze, segíts, hogy segíthessek! Gyűjtsük össze ezt az összeget! Csináljunk csodát! A legkisebb adomány is hatalmas segítség!

Hálásan köszönöm! „

Együtt tudunk nagyot tenni!

Adományodat a következő módokon juttathatod el, kérlek, a közleménybe minden esetben írd be, hogy Szívemben Született Afrika.
https://szivembenszuletettafrika.wordpress.com/hogyan-segithetek/ 
http://ahu.hu/hu/tamogatas/hogyan-segithetek