A szombat délelőttöt a kórházban töltöttük, betegek kötözése, műtétesek kontrollja mellett alapos heti záróvizittel, előkészítve a következő hetet is.

Délután a Blantyre-től délre található Majete Vadasparkba látogattunk el, ahol rengeteg vadállat él; láttunk zsiráfokat, elefántot, számos antilop-félét, majmokat, vizilovakat, krokodilt természetes élőhelyükön.

Vasárnap is hihetetlen élményben volt részünk. Egy kis közösség saját prófétájának 3 órás „műsorát” tekintettük meg. Nathan próféta egy sátorban tartott prédikációt közel 100 fős követőinek. Volt démonűzés és jóslás is az igen rövidke bibliai tanítás mellett. A 3 óra nagy része a próféta kissé szokatlan „miséje” mellett énekléssel és zenéléssel telt el. Mi, fehér doktorok is meg lettünk szólítva. Dr. Késmárszky Róbertnek a próféta egy görög utazást jósolt, aki pedig hosszú beszédben méltatta a Malawi emberek vendégszeretetét, emellett köszönetet mondott mindenkinek. Még vásárolhattunk volna a próféta által felszentelt étolajból (ami állítólag minden bajra jó). Eléggé felizzott a hangulat a sátorban, és mivel a mi arcunkon sokszor inkább a megrökönyödés és nem az áhítat látszódott, jobbnak láttuk nagyobb feltünés nélkül elhagyni a sátort, és észrevétlenül távoztunk. Így lehetőségünk nyílt a naplementében végig-kocsikázni Blantyre központján.

Hétfő reggel az árváknak segítő Jacaranda iskolában tettünk rövid látogatást, szűrést végeztünk, többeket bekértünk a kórházba további vizsgálatra. Majd újabb munkanap a Queen Elizabeth-ben, reggel gyors vizittel kezdtünk, a pénteken operált betegeink jól vannak. A fogeredetű nyaki gennyes fertőzésben szenvedő beteg - akit péntek délután láttunk e l- szintén jól van, láztalan. Ma altatásban ismét lekezeltük a korábban megnyitott sebeit, alaposan átmostuk, remélhetőleg állapota tovább javul. Kicsit megdorgáltuk a nővéreket, mivel, mintha a gyógyszerelés nem lett volna az előírásnak megfelelő. Két tumoros betegnél szövettani mintavételre került sor, és végeztünk egy pajzsmirigyműtétet is. Közben a járóbeteg ellátásban is tevékenykedtünk. Kicsit nehezen, lassan mennek itt a dolgok, sokszor kell kérnünk ugyanazt, míg végre történik valami. Összességében mindenki kedves, és segítőkész, a betegek nagyon türelmesek; ehhez bizony nem vagyunk szokva.