BUDAPESTI PROGRAM

A FESZTIVÁL AZ EURÓPAI UNIÓ EURÓPAI INTEGRÁCIÓS ALAPJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL VALÓSUL MEG.

A FESZTVÁL MINDEN PROGRAMJÁRA A BELÉPÉS DÍJTALAN!

Részletek a Colours Fesztivál weboldalán és a Facebook oldalunkon.

Bálint F Gyula és Bálint Gáspár, a mezőnyből egyedüliként, kétkerék-hajtású autóval vágtak neki a Szaharának. Teljesítették a túrát, újra itthon vannak Budapesten és elmeséltek egy-két dolgot:

„Ami nagyon tetszett, az a tunéziai emberek vendégszeretete. Mindenki, akivel kapcsolatba kerültünk, nagyon barátságos volt. Mész az utcán és ismeretlenek megkérdik: Hogy vagy, minden rendben?” - mondta Bálint F Gyula. „Fantasztikus tájakon jártunk. A Chebika oázis, a Mides-kanyon, a Chott El Jerid sóstó, a Kambout-környéki domborzati formák és természetesen a dűnék mind-mind nagy hatással voltak rám. Én elsősorban fotósként mentem erre a túrára, a nyár folyamán kiállítást is tervezek a Tunéziában készült fotókból.”

„A Vitéz Kürtős Team több adománygyűjtési akciót is indított a Saharun kapcsán. Magyarországi és erdélyi cégek illetve tanintézmények együttműködésével számítógépeket, tanszereket, edzőruhákat, futball labdákat illetve pénzt vittünk Tunéziába.” - tette hozzá Bálint Gáspár. „Az AHU koordinálásával az előbbiek a Tunisz melletti EL Houda Wed Ellil Általános Iskolához kerültek, míg a 700 eurót egy Sousse-i fogyatékos gyerekekkel foglalkozó intézmény kapta, gyógyszervásárlási célra. Csapatunk adományozási kedvét a Saharun rendezői is értékelték, egy különdíjat kaptunk, a legtöbbet adományozó csapatként egy jókora kőrózsát hozhattunk haza.”

A Saharun Adventure off-road verseny és jótékonysági kalandtúra március 8-18. között zajlott. A résztvevők majdnem 6000 kilométert autóztak ez idő alatt. Öt napot töltöttek a sivatagban, ahol néha Dakart megszégyenítő nehézségű dűnés szakaszok vártak rájuk. Akadt néhány műszaki hiba, szerencsés kimenetelű baleset, de mindenki épségben teljesítette a túrát. A verseny kategória győzelmét az NH Aquincum Team szerezte meg, a második helyen a lengyel White Elefant Team, míg a harmadikon a szintén lengyel Solter RS Team végzett.

A Saharun 2013-ban visszatér Tunéziába. A célország közelsége, Európa-közelisége (nem kell vízum, külön biztosítás az autóra, oltások) miatt költségkímélő kalandra már most lehet nevezni, kedvezményesen!

Köszönjük a Vitéz Kürtős Teamnek, hogy együtt Tunéziában is tudtunk nagyot tenni!

A Frankofónia Fesztivál részeként kiállítás nyílt az Erlin galériában Madagaszkár címmel. Szovik Tamás 1979-ben és Konkoly-Thege György 1998-ban készült fotói és malgasi festőművészek képei március 23-ig láthatók a Ráday utca 49-ben.

A barátságos, jó hangulatú, megnyitón a galéria vezetőjének üdvözlő szavai után Szovik Tamás madagaszkári születésű felesége Jeaninne (a kiállítás szervezője) beszélt röviden az afrikai szigetországról és a kiállításról.

Tovább a kiállítás képeire>>

Chérifoula egy magániskola az utcánk végéhez nőtt nyomortelepen. Az iskola a szemétdomb és a zöld kákával befutott szúnyoglárvás pocsolyák között terül el a Cité du Niger előkelősége közelében. A Cité du Niger, egy félsziget a Niger folyón, ahol Mali leggazdagabbjai és a külföldiek laknak.

Ez egy magániskola Bamakónak olyan nyomornegyedében, ahol az állam nem biztosít iskolát. A mali gyerekek 30%-a egyáltalán nem jár iskolába, vagy azért, mert a szülők nem tartják fontosnak, vagy azért, mert nincs iskola elérhető közelségben. Sajnos olyan szülők is vannak, akik a “Korán” iskolába adják legalább egy gyermeküket. Erről a Nyugat-Afrikában honos intézményről a következő cikkemben írok majd.

A Chérifoula magániskolába járó gyermekek tehát szerencsésnek tarthatják magukat. Egy mélyen vallásos családból származó, de modern gondolkodású fiatalember alapította iskolájukat 2004-ben. A tandíj mindössze 2500 CFA, ami alig több, mint 1000 Ft havonta. A családok 40%-a azonban még ezt sem tudja kifizetni, így csak az alapító család könyörületességének köszönhetően járják gyermekeik ezt az iskolát.

Az alacsony tandíjnak és talán a modern szellemiségnek is köszönhetően az iskola egyre népszerűbb lett az évek során. Ma már több, mint 500 gyerek látogatja az osztályokat elsőtől-nyolcadikig. Az osztálylétszám több évfolyamban is meghaladja a 80-at, ami az állami iskolák 170-es osztálylétszámához képest örvendetesen kicsi.

Az iskola épülete két betontömből áll, közöttük egy kis poros udvar, amely a szünetben nem is látszik a gyerektömegtől. Mintha egy építkezésen járnánk, a falak csupaszak, az ablakok üvegtelenek és szemétdomb veszi körül a két épületet. Mindkét betontömb négy-négy osztályt foglal magában.

A nyolc kis helyiség sajnos olyan közel van egymáshoz, hogy az általános alapzaj folyamatos üvöltésre készteti a tanárt még akkor is, ha a saját osztálya síri csendben figyel. A hangzavart nem is rosszalkodás, hanem mondjuk a nyolcvan elsős magolása okozza. Minden osztály hangosan ismétli a tanárt, egyszer, kétszer, háromszor, négyszer…

A teremben a kétszemélyes iskolapadok szokásos módon három sorban vannak lerakva, de itt legalább négyen-öten ülnek egy padban. Nemcsak a helyszűke, hanem gyakran toll vagy ceruza hiánya miatt is adódik, hogy a gyerekek csak egymás után tudnak írni. Gyakran jön át az óra alatt kisebb vagy nagyobb testvér a másik teremből, elkérni az egyetlen tollat, amit a család ma az iskolába hozott. Könyve egyetlen gyermeknek sincs. Azzal csak a tanár rendlekezik, így a tanulnivaló csak az, amit aznap a tábláról a füzetbe sikerült lemásolni.

És, hogy hogyis kerültem én ehhez az iskolához?

Követtem a paddal a derekuk körül iskolakezdésre imbolygó gyerekeket októberben. Majd összeismerkedve a Chérifoula iskola vezetésével, arra vállalkoztam, hogy besegítek az angol tanításba. Ma azonban már nem csak angolt tanítok a csillogó szemű, tudáséhes hetediknek és nyolcadiknak, hanem gyakran mesélek nekik a nagyvilágról, vagy próbálom önálló gondolkodásra, álmodozásra bátorítani őket. Rendszeresen viszek be könyveket színes képekkel, és teszem fel a világtérképet a táblára. Beszéltünk már csillagászatról, éghajlatokról, kontinensekről, történelemről, és persze arról, hogy ki mi szeretne lenni, ha felnő. Mindig nagy öröm tanítani őket! Kíváncsiak és rendkívül hálásak minden csepp érdekes információért. Sokat nevetünk, néha énekelünk, táncolunk, jó a hangulat.

Tudom, ez messze nem a legszegényebb iskola Maliban, de úgy érzem, hogy a modern hozzáállásnak köszönhetően (lásd pl.: törekvés a számítástechnika tanítására) az idejáró gyermekeknek jó esélyük van kiemelkedni a tömegből. Talán egy nap olyan vezetői lehetnek ennek az országnak, akik segítenek a hazájukat kivezetni a mélyszegénységből és a gyakran középkori elmaradottságból.

A hajdan indult első osztály ma már nyolcadikba jár és reményei szerint a kilencediket is el tudja majd végezni. Maliban az elemi iskola 6 + 3 osztályból áll. A kilencedik után kisérettségi típusú vizsga következik, és csak ennek letétele után lehet középiskolába menni.

École Chérifoula ma már nem csak a munkahelyem, de segítek nekik a kilencedik osztály megépítésének finanszírozásában is. Az épület elhelyezkedéséből adódóan ez hosszútávon csak emeletráépítéssel képzelhető el. Ehhez gyűjtök adományokat az Afrikai-Magyar Egyesület segítségével is. Amennyiben lehetősége van, kérem járuljon hozzá ön is a kilencedik osztály megépítéséhez. Bármekkora összeg is számít!

Morris Andrea, Bamako