2013. november 19-én kilencedik alkalommal indultak el az Afrikai - Magyar Egyesület önkéntes orvosai, akik az ugandai Kayunga térség betegein végeztek gyógyító tevékenységet. A csapat tagjai: Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos, Dr. Késmárszky Róbert budapesti fül-orr-gégész szakorvos és Dr. Szabó György pócsmegyeri háziorvos, valamint Kiss Virág koordinátor.

A misszió időtartama: 2013. november 19. - december 18.

Köszönjük támogatóink segítségét, Balogh Sándornak, az AHU elnökének, valamint Al Ghaoui Hesnának, Vujity Tvrtkónak, Frei Tamásnak, Bebének, Jaksity Katának a felajánlott személyes tárgyaikat, amelynek elárverezéséből származó bevételét szintén a misszió szervezésére fordítottuk!

A továbbaikban az utazáról készült beszámolót olvashatják!

2013. december 10. 

Egyre gyakrabban eszembe jut, hogy mégis vissza kellett volna menni azzal a két csirkével a sámánhoz, az autónk ugyanis ma is lerobbant. Viszont a mai helyszínünk egy nagyon kis takaros kertben volt, a bulindi oktatási (számítástechnikai és varrótanfolyamokat szervező) központnál. A rendelőt az udvari szalmatetős, tipikus afrikai házikóban rendeztük be. Ma különösen érdekes valamint súlyos betegségekkel találkoztunk: tovább fokozódott a malária helyzet, komplett családok érkeztek lázasan. Az egyik kisfiúnál egy régebbi maláriafertőzés agyi szövődményt, epilepsziát, szellemi leépülést okozott. Majd egy egyéves kisfiú érkezett az anyukájával, két hónapos korában agyhártyagyulladás miatt teljesen süketté vált (csak a legfejlettebb országokban érhető el a belső fülbe beépíthető hallókészülék – itt sajnos elérhetetlen álom). Ebben a térségben rendkívül magas a pajzsmirigy megbetegedések száma, több esetben felmerült a rosszindulatú daganat esélye is, ezeket dr. Robi azonnal továbbutalta kórházi vizsgálatokra. Ahogyan azt a nyolcéves kisfiút is, aki néhány napja félrenyelt egy kupakot, és a jobb tüdejében kötött ki. A fulladáson kívül a végzetes tüdőgyulladás kockázat is igen nagy. A mama nem igazán volt tisztában ezekkel a veszélyekkel, a magyar orvos nyomatékosan felhívta a figyelmét, hogy azonnal kórházba kell menni, vagy a légcsövén keresztül vagy mellkasi műtéttel lehet csak eltávolítani majd a tüdejéből a kupakot. Találkoztunk ma is olyan családdal, ahol együtt nevelkednek a saját gyerekek az utcán talált és befogadott kisbabával. A gazdasági nehézségek dacára itt is, mint minden afrikai országban kincs és áldás a sok gyerek, Ugandában ráadásul tilos az abortusz. Dr. Gyurihoz röntgennel érkezett az egyik beteg, a jobb módúak megengedhetik maguknak ezeket a nem olyan olcsó vizsgálatokat. Dr. Annát először az idősebb betegek választották, majd sorban érkeztek az aranyosabbnál aranyosabb és betegebb gyermekek. Éjszaka hűvös van, ezt mi is tapasztaljuk, sokan jönnek köhögés és megfázás miatt. A kellemes környezetben nyugodtan és szorgalmasan folyt a munka, ma is minimum 150 beteget sikerült ellátni. A szálláson az egyik vendég odajött hozzánk és megkérdezte, hogy ugye magyarul beszélgetünk, ő ugyan angol, de az anyukája magyar volt. Ismét meggyőződhettünk róla, hogy magyar származásúakkal a legeldugottabb helyen is össze lehet futni!

2013. december 9.

Ma reggel korán keltünk, ugyanis fél kilencre hivatalosak voltunk a helyi kórházba. Közben jött a hír, hogy a látogatást eltolták, 10-re kel csak bemennünk, így volt még időnk gyógyszereket leltározni és véglegesíteni a királynak szánt ajándékcsomagot. Izgatottan vártuk a találkozást, még egyikünk sem járt igazi királyi audiencián. Magyar zászló, dr. Robi által festett, az ugandai táj ihlette festmény, egy doboz füstölő került a csomagba. Dr. Gyuri a szokásos reggeli menü (ananász, papaya, görögdinnye és rántotta) után rögtön dolgozni kezdett, Grace asszony vérnyomását mérte meg és látta el hasznos tanácsokkal, hiába, a stresszes életmódnak itt is következményei vannak. Dr. Harrington jött értünk, együtt mentünk a városi kórházba, ahol sokat kellett várnunk a bebocsátásra. Ám ezt az időt sem töltöttük tétlenül, az orvost, bárhol is legyen, mindig megtalálja a beteg, így volt ez a kórházi bejáratnál felállított sátorban is. Dr. Gyurihoz egy erős hasi fájdalmakkal küzdő nő érkezett, a lócára lefektetve alaposan megvizsgálta és a kocsi csomagtartójából elő is varázsolt számára némi gyógyszert. Nagy nehezen bejutottunk az igazgatóságra, ahol bemutattuk a missziót, az eddigi eredményeket, a kórházlátogatásra azonban nem került sor, mert időközben 11 óra lett és a királyi randevúról semmiképpen nem akartunk elkésni. A palotai biztonsági ellenőrzésen meglehetősen könnyen átjutottunk, csak annyit kellett mondanunk, hogy nincs nálunk fegyver. A Bunyoro Kitara királyság Kelet-Afrika egyik legerősebb királysága volt a XIII-XIX. században. Fénykorában a Viktória-, Albert- és Edward-tavak közötti területek mind a fennhatósága alá tartoztak. A királyi területek csökkentek azóta, de Solomon Igorunak ma is mintegy másfél millió alattvalója van, a királyság fővárosa Hoima. Izgatottan vártuk a királyt, aki kisvártatva meg is érkezett, civil ruhában és papucsban. A rendkívül intelligens, visszafogott, nyugalmat és bölcsességet sugárzó uralkodó, aki érdeklődve hallgatta az egyesületről, a misszióról szóló bemutatkozásunkat, kérdéseket tett fel és őszinte hálával köszönte meg mindazt, amit a népéért teszünk. Abban a megtiszteltetésben részesültek az orvosok, hogy meg is vizsgálhatták őexcellenciáját. A misszió rendje szerint a király is megkapta a maga receptjét és a gyógyszereket is. Dr. Gyuri ezután királyi orvosként is bemutatkozhat! Valóban nagy megtiszteltetésnek éreztük, hogy ismeretlen külföldiként betoppanva, húsz percnyi ismeretség után ilyen bizalmas munkát kaptunk. Átadtuk az ajándékokat, majd közös fotóra is sor került. A királyt körüllengő intelligencia és nyugalom nagyon nagy hatást tett mindannyiunkra. Nagy élmény volt a vele való találkozás! A kórházba visszatérve ismét várnunk kellett, majd a műtétes szakmákat felügyelő főorvos asszonnyal is találkoztunk, aki körbevezetett minket a kórházon és a műtőben. Madagaszkárhoz és Guineához hasonlóan itt is a családtagok főznek a betegre a kórházi konyhában. Hazatérve a kongói menekült Jean-Paullal tartottunk értekezletet, megkért, hogy amint tudunk, menjünk vissza az ő rendelőjébe is, az emberek várják az orvosokat! Beszélgettünk a pár napja elhunyt Nelson Mandeláról is, nagyon nagy tisztelet övezi őt itt is, az ugandai médiában most nagyrészt vele foglalkoznak. Afrikának sok Mandelára és Solomon Igorura lenne szüksége!

2013. december 8.

Kellemesen lassan indul a reggel, hétágra süt a nap, a reggeli után mindenki mos, tereget. A környező bokrok, ágak, kaktuszok a mi száradó ruháinkkal vannak feldíszítve. Napozunk, beszélgetünk, fotókat válogatunk, dr. Gyuri meditál, dr. Robi fest, dr. Anna avokádót, narancsot hámoz, azzal kínál bennünket. Jönnek otthonról az időjárás hírei, hó, szél, hideg – igyekszünk minél több napsütést magunkba szívni, nehéz lesz a téli programra átállni. Másfél hét és otthon leszünk! Délután a helyi népviseletbe öltözött dr. Harringtonnal találkozunk, hogy megbeszéljük a jövő heti programot. A hétfőt korán a helyi kórházban kezdjük, megnézzük, milyen az ugandai kórházi ellátás, majd a bunyorói királyhoz vagyunk hivatalosak. Emiatt mindenki nagyon izgatott, még soha nem jártunk afrikai királyi udvarban. A vacsoránál akad némi kavarodás, dr. Robit egyszerűen kifelejtik a sorból, de hamar korrigálják a hibát, így a doktor úrnál biztos nem jelentkeznek majd az alultápláltság jelei.

2013. december 7.

A sámán ma is kísért: Bugambe felé felázott az út, vissza kellett fordulnunk és nagy kerülővel, egy másik úton közelítettük meg a falut. Egy helyen ki is kellett szállnunk, hogy a kocsi könnyebben átjusson a sártengeren. Gyönyörű teaültetvények mellett haladt az utunk, sok helyi dolgozik a földeken, legalább van munkájuk. Mai rendelésre először egy tizenhét gyermekes családapa érkezik két kicsi gyerekével, a kisfiúnak körülmetélést javasol a doktornő, de a köhögésére is talált megoldást. A tolmácsunk jót derül a megrökönyödésünkön, ő ismer olyan falubélit, akinek harminc gyermeke is van. Dr. Anna ezután egy anyukát tanít meg a helyes szoptatásra, otthon ez az ápolónők feladata, itt senki nem foglalkozik a kezdő anyukákkal, nem kapnak jó tanácsokat senkitől. Dr. Gyurinál komplett családok jelentkeznek, 4-5 gyermekkel, sok közülük a maláriás. Szívfejlődési rendellenességes kisfiút is hoz az anyukája, őt kórházba is utalta rögtön. Dr. Robihoz 10 hónapos maláriás kisbeteg jön, mindig minden betegségre gondolni kell, nem mindig a tankönyvi formája jelentkezik a betegségeknek. Ma is kezelnek alultáplált gyereket az orvosok, tápszert javasolnak az anyukáknak. Sok vérnyomásos, belgyógyászati esettel is találkozunk illetve ismét sok az epilepsziás, egy családban több embernél is előfordul. Érdekes megfigyelés a helyiek részéről, hogy ők ezt teliholddal hozzák kapcsolatba, ekkor több roham fordul elő. Rendelésünket ötkor zárjuk, ebben az iskolában sincs áram, hamar sötétedik és a távolból ismét fekete fellegek gyülekeznek, nem lenne szerencsés az amúgy is gyengélkedő autónkkal beragadni a nagy vörös sárba. Richard ügyesen manőverez, elég simán hazaérünk és farkaséhesen vetjük magunkat a sült krumplira. Holnap szünnap.

2015. december 6.

Reggel motoszkálásra ébredünk, az ajtót kinyitva egy kis kupacba botlunk: a trópusokat sem hagyja ki a Mikulás! A fiúk bőröndjéből előkerült Balfi ásványvíz, dobozos sör, sűrített tej (!) alkotja a csomagot. Virgács szerencsére nem érkezett, de dr. Anna és az én mikulásomnak hála a csoki mikulás és cukorka sem maradt el. A szállásunkon elkezdődött a karácsonyi dekorálás, műfenyőkkel, égősorral. Bizarr látvány a pálmafára csavart karácsonyi girland.
Mbararába érve az iskolaudvar tele egyenruhába öltözött diákokkal, ma van az évzáró ünnepség. A gyerekek nagy csendben hallgatták az igazgató beszédét, furcsa volt, hogy nem kellett a rend fenntartásával foglalkoznunk – más napokon tízpercenként kell csendre inteni és kitessékelni a türelmetlen betegeket. Érdekesség, hogy sok fiatal, egészségesnek tűnő beteg fülzúgásos panasszal érkezik, és a vizsgálat során kiderül, hogy betegségük hátterében magas vérnyomásproblémák állnak. Sok epilepsziás beteggel is találkozunk. Délután kettőkor hatalmas eső zúdult a bádogtetős tanteremre, kiabálnunk kellett, egymás hangját sem hallottuk. Fogyott a maláriateszt ma is, sajnos sok pozitív eredménnyel. Dr. Anna egy születési rendellenességgel született fiatal nő elfekélyesedett lábát ápolta hosszan, majd további kötözéseket végzett, nőgyógyászati eseteket kezelt. Dr. Gyurihoz nemi betegek, maláriások érkeztek sorban. Dr. Robinál sok érdekes fül-orr-gégészeti eset jelentkezik, ritka kórképek sora. Az orvosok ma is 150-170 beteget láttak el. Az autónk ismét bemondta az unalmast, lemerült megint az akkumulátor, nagy nehezen sikerült a faluból szerezni egy másikat, dr. Gyuri segített a helyieknek a reparálásban. A nagy eső megtette a hatását, nagy sártócsákat kerülgetve, néha beletoccsanva, hosszú úton jutottunk haza. 

2015. december 5.

 A sámán bosszúja kísért minket reggel, hatalmas zuhé formájában, reggeli után bennragadunk a házban, zúg a trópusi eső. Nagy nehezen csendesedik, de hiába várjuk a sofőrünket, csak nem érkezik. Alternatív rendelési helyszínen kezdünk el gondolkodni, el is kezdtem telefonálni, de a nagy eső miatt a hálózat sem működik, majd végre befut Richard, a sofőr, kiderül, hogy lemerült az akkumulátor. A kalandos reggel után kissé késve indulunk Mbararébe, ahol a helyi iskola termében dolgozunk. Éppen kitört a nyári vakáció, februárig élvezhetik a diákok a suli mentes napokat. Dr. Anna első kisbetege egy tovakúszó gennyes gyulladásos kisfiú, nagyon csúnya sebekkel. Gyorsan bekötözte, antibiotikumos kezelés nélkül a gyulladás az egész testén elterjedt volna. Rengeteg maláriás esettel találkoztunk, újabban a fülből vesznek az orvosok vért a teszthez, kevésbé fáj, ez főleg a gyerekek esetében fontos. Ugandában a 35 milliós lakossághoz képest kiemelkedően magas az árvák száma, két millió kisgyerek nő fel szülők nélkül. A gyerekek 20-40%-a pedig alultáplált, ma is jött hozzánk egy újszülöttnyi méretű majd’ egyéves kislány. A malárián kívül ma is főleg nemi betegségeket, felső-légúti megbetegedéseket, elfertőződött sebeket és nőgyógyászati-panaszokat kezeltek fáradhatatlanul az orvosok. Bárányhimlős kisgyerek is érkezett, ő kapott lázcsillapítót. Érdekes látvány a barna bőrön lévő himlő. A sötétedés miatt öt órakor abba kellett hagynunk a rendelést, mivel áram nincs az iskolában. A mai rendelésről lecsúszott betegeknek megígértük, hogy holnap visszajövünk. A munkának azonban nincs még vége, vacsora után dr. Robihoz házhoz érkezett egy komplett család kivizsgálásra. A gyerekek lufi és némi gyógyszer újdonsült tulajdonosaként távoztak.

2013. december 4.

A gyógyszerkészlet feltöltése után dr. Gyurival elmentünk még három másik patikába, mert nem lehetett sehol maláriatesztet kapni. Úgy látszik, szezonja van, kifosztották a készleteket. Nagy szükség van most a tesztekre, a következő napokban távolabbi falvakba megyünk, ahol nagyobb a maláriaveszély, a városban kevésbé jellemző. Ezalatt dr. Anna és dr. Robi fényképezgettek és egy zöldborsóval teli tálra lettek figyelmesek. Egy idő után viszont a borsók mozogni kezdtek, kiderült, hogy sáskát pucolt az eladónő. Dr. Anna és dr. Robi hárították a kedves kínálást, „majd legközelebb!”.
Ma visszatértünk Kikwatamigóba, ahol a nővérke bicegve fogadott, a hétvégén balesete volt. Két testvérével együtt ültek a motoron, megcsúsztak, ő úszta meg a legszerencsésebben, „csak” a két térde horzsolódott le, mondjuk az elég csúnyán. A két bátyja töréssel és zúzódással kórházba került. Dr. Gyuri azonnal nekilátott és bekötötte Gladys sebeit, majd a traumatológiai ellátás folytatódott, a kis Ketra libbent be, ő ismét új kötéssel távozott, ahogyan a baleseti sérült férfi is. Dr. Robihoz visszajött kontrollra az előző héten operált tályogos nő, nagyon szépen gyógyul a sebe. Egyre nagyobb számban térnek vissza a gyógyult és javuló belgyógyászati és operált betegek, ilyenkor büszkén mutatják egymásnak az orvosok a „műveiket”. Nagy öröm is ez, tényleg úgy érzi az ember, hogy van értelme a munkájának. Ez az éghajlat, a kórokozók sajátosságai és a meglehetősen hiányos higiénés viszonyok tükrében még nagyobb sikernek számít. A rendelésre eljött a helyi vezető, Charles kisfia is, akit köhögés miatt hozott be az apukája. A kórtörténet és a vizsgálat eredményei viszont maláriára utaltak, melyet az aprótűszúrással járó teszt igazolt is, így rögtön meg is kapta a gyógyszert. Azon a területen vagyunk, ahol a malária fajtái közül a falciparum jellemző, mely a malária legveszélyesebb típusa, így a korai diagnózis és kezelés jelentősége különösen fontos. Egyre több betegen látjuk a hagyományos gyógyítás nyomait, apró vágások hegei a bőrön. Rákérdeztünk, mennyire elterjedt ez a fajta módszer. Sok helyi a hagyományos orvoslással kombinálva gyógyul. Minket is érdekelt, ezért megkértük dr. Koojót, hogy vigyen el minket egy közeli sámánhoz.
Úttalan utakon jutottunk el a kis fűtetős házikóhoz, hamarosan megérkezett a Sámán is. Kis növésű, középkorú, nyolcgyermekes családapa. Rögtön mutatja is az állami diplomáját, és a kamarai tagsági könyvét is – nem holmi álsámánról van szó! A hegy szellemeinek üzenetét közvetíti a páciensek felé, a vaksötét kis viskóban, csörgődob őrült ritmusára, kellemes mentolos illatban. Dr. Gyurinak pl. villámcsapás vagy kígyó marása általi halált jósol (netán mindkettő egyszerre?), de ha visz másnap reggel 7-kor vagy 9-kor (sem előbb, sem később) áldozati csirkét – pontos paramétereket megadva, tehát csak helyi, bunyorói szárnyas jöhet számításba és kizárólag vörös színű, akkor leveszi az átkot. Dr. Gyuri úgy dönt, neki ez a halálnem teljesen megfelel, így nem áll neki este bunyorói csirkét kergetni!

2013. december 3.

Reggel kicsit félve közeledtünk Buhambához, ma mekkora tömeg fog várni, szerencsére sokkal kisebb, bár így is voltak vagy ötvenen. A tegnapi, nehezen apadó létszám eléggé nyomasztó volt, az ember mindenkinek szeretne segíteni, alaposan és szakszerűen ellátni. Ezek szerint ma a tényleg komoly betegek jöttek csak vissza. A mai nap egyik legsúlyosabb kisbetege egy 3 hónapos, gyönyörű kislány, akinek vállán, hátán csúnya tályogok éktelenkedtek. Dr. Gyuri és dr. Anna az összeset feltárták, kitisztították, kiöblítették, majd antibiotikumos kezelést adtak. A két orvosnak jó fél órájába tellett, mire mindent szépen megtisztítottak, bekötöttek. Dr. Anna és dr. Gyuri többször tartottak kisebb szünetet, a három hónapos kisbaba folyamatosan fáradt, nagyon megviselte őt ez a fájdalmas, de életmentő a művelet. Orvosi ellátás nélkül ugyanis néhány napon belül biztosan meghalt volna. A kötözés végeztével még sokáig pihegett anyukája ölében a rendelőben, majd hálásan és néhány jó tanáccsal gazdagabban távozott. Dr. Anna megjegyezte, hogy már ezért a kislányért megérte ma eljönni ide. Dr. Gyurihoz ezután orrpolippal, orrkagyló-duzzanattal érkeztek betegek, majd gyermekrendelés következett, a szokásos maláriás, férges, felső-légúti megbetegedéses tünetekkel. Dr. Robi szájüreg-daganatos nőt látott el, az első ilyen esettel találkoztunk. Viszonylag ritkák a garat-gége rosszindulatú megbetegedései, egyrészt a helyi kulturális szokásokból másrészt anyagi helyzetük miatt itt jóval kevesebben dohányoznak, isznak az emberek. Nem is láttunk még a városi utcákon sem dohányosokat. Dr. Anna egyik érdekes esete az a kislány volt, aki gégegyengeséggel született, síráskor nem kap levegőt, és ijesztő, fulladásszerű hangot ad ki. Az anyukát megnyugtattuk, hogy ezt a betegséget a gyerekek döntő többsége kétéves korára kinövi. Ez a kislány is nagy valószínűséggel ki fogja, szerencsére korának megfelelően fejlett volt, az evésben nem zavarja a betegsége. Dr. Anna ezután egy fejsérüléses kislányt látott el, majd a nőgyógyászati panaszos hölgyek következtek, egy terhességet is sikerült megállapítania, a mama csak sejtette idáig, hogy a negyedik baba a hasában van. Ma már biztos benne! Dr. Robinak tegnap és ma egy rendkívül intelligens, 15 nyelven beszélő tolmács segítette a munkáját. Peter veleszületett rendellenességgel él, a lábát nem tudja mozgatni, csúszva jár a földön. Dr. Robi nagy barátságba került vele, reméljük, lesz még alkalmunk együtt dolgozni. Ma elérkezett a misszió a félidejéhez, két hete indultunk el otthonról, mintha már évek teltek volna el! 

2013. december 2.

Ma reggel egy sokkal visszafogottabb dr. Harrington jött értünk kocsival, majd bemutatott egy, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Bunyorói Ügyekért felelős miniszternek, aki éppen Hoimában járt hivatalos úton. Apuuli úr üdvözölte és megköszönte a munkánkat és sok sikert kívánt a misszióhoz. Aztán felkerestük Hassant, a patikusunkat, és a feltankolt gyógyszerekkel a 20 km-re fekvő Buhambába mentünk, ahol eddig soha nem látott tömeg fogadott minket. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy nem a szabadban, hanem az egyik tanteremben dolgozunk. Dr. Gyurinál rögtön jelentkezett is egy tífuszos kisfiú, aki a betegség minden tünetét produkálta, magas láza volt, végtagfájdalmai és kiütései. Majd ismét szifiliszes, tbc-s, magas cukorszintű, bronchitises, lumbágós betegek sora következett. Balesetből származó sebesülések, elhanyagolt, elfertőződött sebek kitisztítása, rendbetétele volt a feladat. Dr. Robinál egy orrüreg-daganatos asszony is megfordult, őt további vizsgálatokra a kórházba utalta. A mai nap tanulsága az volt, hogy fel kell hívnunk a helyiek figyelmét arra, hogy ne hagyják elfertőződni a banális sebesüléseket, fertőzéseket, mert egy idő után sokkal nehezebb a kezelése, rosszabb esetben akár szepszis, halálos fertőzés is lehet a vége. Mint kiderült, aki megtehetné, az is ritkán megy el orvoshoz, ezért szükséges ez a fajta figyelemfelhívás, ösztönzés. Nehezen fogyott a tömeg, délután három körül az óriási tömegben hangos veszekedés is kialakult, szerencsére amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan le is csillapodtak a kedélyek. Ma egy ápolónő-tanonc volt az egyik tolmácsunk, jó szakmai gyakorlat ez neki. A nap végére nagyon elfáradt, nincs hozzászokva ekkora tempóhoz, öt óra körül már csukódtak is le a szemei. Holnapra elvileg másik falu van az órarendünkben, de elég sok beteg nem jutott sorra, ezért úgy döntöttünk, ide térünk majd vissza. Ma este mindenki európai vacsorát kért, egy kicsit pihentetjük a gyomrunkat. Esti programként dr. Gyurinak szúnyogot fogtam, viszi haza további elemzés céljából.

2013. december 1.

Végre nem kellett korán kelni, a délelőttöt itthon, pakolászással, beszélgetéssel töltöttük. Annyira szépen sütött a nap, hogy végül úgy döntöttünk, délután kirándulunk egy kicsit, a közeli budongói erdőben. Egy órás zötykölődés után értük el a csimpánzairól híres erdőt, ahol megtettük a „Royal Mile”-t, a másfél kilométeres bejárható szakaszát. Az autóból kiszállva jót sétáltunk, sofőrünk mögöttünk araszolt a kocsival, a leopárdok így nem merészkedtek közel, a zaj távol tartotta őket. Figyelmeztetett arra is, hogy csak a kitaposott útvonalon haladjunk, ne térjünk le a bozótos, füves részekre, mert bármikor a lábunk alatt teremhet egy kígyó. Arra pedig egyikünk sem igazán vágyott. Láttunk viszont fákon csüngő és ugrándozó selyemmajmot, csimpánzot és baboonokat, gyönyörű, magas fákat, liánokat, pillangókat. Nagyon élveztük a csendet, a szemet pihentető, zöld környezetet és a friss levegőt. A két órás kirándulás után otthon dr. Harrington várt, hogy megbeszéljük a következő hét programját. Előző estére vártuk, de nagyon elhúzódott a lagzi, ahol vőfélyként dolgozik. Mesélte, hogy november-december időszakban a hétvégéi foglaltak, ilyenkor van az esküvői szezon és ő nagyon népszerű vőfély errefelé. Kértük, hogy mesélje el, mi is egy ugandai vőfély, vagyis gambirizi feladata, mint kiderült, nem nagyon különbözik az otthonitól, a násznép terelgetése és a jó hangulat biztosítása szerepel a munkaköri leírásában. Dr. Harrington egyébként külsőre Eddie Murphy-re hasonlít, amikor pedig hevesen gesztikulálva elkezdte előadni az esküvői repertoárját, a vicces sztorikat, szinte teljesen biztossá vált számunkra, hogy dr. Harrinton dr. Dolittle távoli unokatestvére.

2013. november 30.

Nehéz, rázós, tehéncsordákkal teli utakon jutottunk el a mai rendelésünk helyszínére, a festői Kisabagwába. Felüdülés volt a kétnapos fatelepi munka után a dombokkal övezett, csendes, zöld kisfalu orvosi rendelőjének tornácán dolgozni. A beteganyag aztán nem volt ennyire idilli, dr. Robi egyből kiszúrt egy bekötözött fejű középkorú asszonyt. Kiderült, hogy elhanyagolt (valószínűleg nem kezelt foggyökérből származó), hatalmas nyaki tályogról van szó, mely a kórházi ügyelet hétvégi hiánya miatt azonnali beavatkozást kívánt. Dr. Robi dr. Anna segítségével felnyitotta a nagy, ökölnyi méretű duzzanatot. Az asszony a műtét előtt keresztet vetett, de dr. Robi biztos kezének köszönhetően mukkanás nélkül, megadóan tűrte a beavatkozást. A magas lázzal, szájzárral, kényszeres fejtartással járó fájdalom hetek óta kínozta a szerencsétlen asszonyt, akinek nagy szerencséje volt, hogy találkozott az orvosokkal, hiszen egy idő után vérmérgezésben biztosan meghalt volna. Dr. Gyuri újabb szakrendelőt nyitott, az előző napok nemibeteg-gondozója után ma tüdőgondozót indított. Számos tbc-s férfi kereste fel, majd asztmás gyerekek, hasi daganatos betegek érkeztek. Dr. Gyuri legsúlyosabb esete egy fiatal férfi, aki kizáródott jobb lágyéksérvvel vonszolta be magát a rendelésre. Dr. Gyuri elmagyarázta neki, hogy életveszélyben van, azonnal kórházba kell mennie, fel is ajánlotta, hogy ő inkább gyalog hazajön, és a beteg férfit ültessük a kocsiba és vigyük kórházba. Végül nem jött velünk, nem tudtuk rábeszélni, azt mondta, majd másnap bemegy a kórházba. Reméljük, nem lesz késő, az akarata ellenére senkit nem lehet kényszeríteni – ez esetben, sajnos. Azt azonban hozzá kell tenni, hogy hétvégén nincsen orvosi ügyelet a kórházban, a környéken sürgősségi ellátás nincs, mentőt sem lehet hívni. Így sajnos vakbélgyulladás, kizáródott sérv, szülés utáni fertőzés miatt itt simán meg lehet halni, otthon az ilyen eseteket nagyon egyszerűen kezelni lehet. Ez is Afrika. Pigmeus betegek is érkeztek, a világ legalacsonyabb növésű népcsoportjához tartoznak, sokukkal találkoztunk Kongóban. Nagyon érdekes megfigyelés, hogy a szürke hályog milyen gyakori betegség errefelé és az egészen fiataloknál is. A 61 éves, helyi evangélikus lelkész a nem kielégítő házaséletére panaszkodott, kora miatt beutaltuk az urológiára. Látszott rajta, hogy nagyon nyomasztja ez az ügy, még hosszan kellett vele erről beszélgetni, hiszen nem sok mindenkivel tudta idáig megosztani a problémáját – az orvoslás nagyrészt pszichológia is. Este újfent túlóráztunk, a szállásra ismét jöttek fülpanaszokkal és maláriagyanúval. Az orvosok nagyon lelkiismeretesek, hosszú, nehéz nap után sem hagynak senkit ellátatlanul. Dr. Robi gyomra bírja a legjobban az afrikai ételeket, ő ma is azt rendelt, ezúttal mogyorószószos édesburgonya volt a menü. Mi inkább zöldséglevest ettünk, jólesik a meleg, sós étel, rengeteget izzadunk egész nap.

2013. november 29.

A friss gyümölcsreggelink és némi gyógyszer-utánpótlás után visszatértünk a faraktárunkba. Ma már nem is tűnt olyan rémesnek, ráadásul rendezett, külön női és férfi sor várt minket, sokkal csendesebben, nagyobb szervezettséggel, készségesen előre engedve a fogyatékos betegeket. Ugyan a tegnapi illatfelhő megmaradt, de dr. Harrington, az Egészségügyi Minisztérium közegészségügyi referense meglátogatta a rendelést és egy nagy szatyor friss naranccsal lepett meg minket. A gyümölcsbevitelünkkel továbbra sincs gond. Dr. Gyuri ma nemibeteg-gondozót nyitott, többnyire férfi betegek jelentkeztek nála, főleg szifilisz, AIDS, trichomonasz és gonorrhoea-panaszokkal. Természetesen jöttek köhögős gyermekek, néhány hasi sérves és rengeteg hátfájós is. Dr. Robi egyéves retardált kisgyermeket kezelt, aki valószínűleg születés során kapott gonorrhoeát, ettől szemében, orr- és szájüregében gennyes, fájdalmas elváltozások, fekélyek alakultak ki. Őt azonnal kórházba utalta és a kórház szó hallatán az anyuka kibökte, hogy a nagyobbik fia szintén kórházban fekszik, hasonló tünetekkel. Nagyon szomorú ezt látni, Magyarországon az ilyen jellegű fertőzés könnyedén gyógyítható, csupán megfelelő antibiotikum-kezelés kérdése. Nagyon nem mindegy, hogy az ember hova születik! Dr. Robi nehéz napot fogott ki, ezután sorra jöttek a pajzsmirigy-daganatos, komoly bőrbetegséges, fejnyaki gombás fertőzéses és fejlődési rendellenességekkel betegek. És jött egy hívás is, a Gazdasági Rádió Beszállókártya c. műsorának szerkesztő-műsorvezetője, Lakatos László készített dr. Robival interjút a missziós munkáról. Ma dr. Annához vezetett a női sor, férfi betege szinte nem is volt. Alhasi panaszokkal, nőgyógyászati kórképekkel, tífuszra utaló jegyekkel, hormonzavarral és meddőséggel küszködő fiatal nők, kisgyerekes családok várták türelmesen a sorukat. Rendelés után a helyiek hálásan köszönték a segítséget, nagyon várnak vissza! A munka otthon is folytatódott, dr. Robi az egyik helyi alkalmazott szemét vizsgálta, dr. Gyuri pedig újrakötötte a kis Ketra fejét, ezúttal egy édes dalocska és egy doboznyi cukornád volt az ajándék. Vacsora után az orvosok dr. Harringtonnal és a malária-specialista kollégáival, tapasztalatcserével egybekötött szakmai megbeszélést tartottak a malária diagnosztikájáról és a kezelési protokollokról. Én közben a szúnyogokat csapkodtam, így járulva hozzá a malária elleni küzdelemhez. Holnap új vidék vár ránk!

2013. november 28.

Még a hét elején megkértek minket, hogy látogassunk el Hoima egyik gettó negyedébe, Kiryatetébe, ahol rengeteg ember él mélyszegénységben, így eleve két napra terveztük a munkát. Peter, a kerület vezetője jött értünk autóval és vitt el minket Kiryatetébe, ahol egy fatákolmány előtt megállt, mondván, itt lesz a rendelés. Nagyon sütött a nap, végig biztosan nem bírtuk volna a szabadban, ezért úgy döntöttünk, hogy az egyik helységben rendezzük be a rendelőt. Az asztalunk deszka halom, szűk minden, de legalább jól szellőzik a „rendelő”, így viszont a környék kellemetlen szagát is behozza a szellő, aminek nem annyira örülünk. Mint ahogy a sok bolhának sem, amit a betegek folyamatosan „szállítanak”. A körülmények korántsem ideálisak, de mindenhez hozzá lehet szokni, lassan semmilyen meglepetés nem ér majd. Az orvosok amúgy is nagyon belevalóak, tudomásul vesznek  minden nehézséget és a körülményekhez gyorsan alkalmazkodva keményen dolgoznak nap mint nap. A mai különlegesen keménynek ígérkezett, sűrű a környék, nehéz sorsú, külvárosi emberek. Láttunk is mindent: extra méretű, már kifekélyesedés jeleit mutató fültőmirigy daganatot, tüdőgyulladást, trópusi gombás bőrbetegséget, tbc-s, hastífuszos, szifiliszes beteget. A mai nap ráadásul a sérvesek napja is volt, tankönyvbe illő, elhanyagolt here-, has-, köldök- és lágyéksérvvel jöttek a rendelésre. Sok hasmenéses, kiszáradás szélén álló kisgyermeket is gyógyítottak az orvosok. Fadeszkával felfegyverzett, önjelölt biztonsági ember próbálta fenntartani a rendet, szükség is volt rá, folyamatos hangzavarban és az ajtón betóduló embereket folyamatosan hessegetve kellett ma dolgoznunk. A meleg mellett ez további nehezítő körülmény volt, de így is sikerült mintegy 150 beteget ellátniuk az orvosoknak. Holnap folyt. köv.! A hangulat viszont nagyon jó, dr. Anna mindenki anyukája, dr. Robi a csapat mókamestere és dr. Gyurinak mindenről eszébe jut valami tudományosság-érdekesség, ő folyamatosan mintákat vesz az érdekes esetekről további megfigyelésre, és munka után sem pihen, trópusi bogarakat, rovarokat is gyűjt. Öröm ilyen emberekkel együtt lenni és dolgozni!

2013. november 27.

Ma reggel, még indulás előtt házhoz jött egy kis beteg, Grace egyik ismerősének kisfia, akit három orvos is megvizsgált, a tripla konzílium végül krónikus asztmát állapított meg nála. Esős évszakban (tehát most is) súlyosbodik az állapota. Az orvosok olyan gyógyszert adtak neki, amit idáig még nem szedett, hátha segíteni fog. Sokat kellett várnunk a sofőrre, végül nem is ő, hanem egy másik érkezett meg értünk, először a gyógyszertárba mentük, ahol már régi ismerősként üdvözöl Hassan, a patikus. Ma visszatértünk Kikwatamigo-ba, megtapsoltak minket amikor kiszálltunk az autóból, nagyon mókás volt. Ha lehet, még többen vártak, mint hétfőn. Az első kisbetegünk, mindenki kedvence, Ketra volt, akinek dr. Gyuri újfent átkötötte a sebét. A művelet végeztével az apuka halkan odasúgta, hogy köszönetük jeléül hoztak egy doboznyi gyümölcsöt: ananászt, papaját és banánt. Nagyon megörültünk neki, az ebédszünetet így könnyedén meg tudjuk oldani. A kis Ketra az első találkozásunkkor még nagyon visszahúzódó volt, ma azonban már meghívott magukhoz vendégségbe. Sok kontrollos beteg jött vissza ma, az orvosok szerint állapotuk javult, ez mindig jó érzéssel tölt el mindenkit. Egy 13 gyermekes anyuka is érkezett, fájtak az ízületei, nem is csoda, ennyi gyermeket felnevelni, a legfiatalabb, 1 éves vele jött, sosem láttam még 49 éves anyukát szoptatni. A nehéz körülmények dacára ma számos kisebb műtéti beavatkozásra is sor került, többek között egy nagyon csúnya tályogot nyitott fel dr. Robi és dr. Anna. Négy tumor gyanús esettel is találkoztunk, többek között egy ritka pajzsmirigy-tumorral egy ötvenes hölgy, őket az orvosok a hoima-i kórházba utalták, további vizsgálatokra. Ma is sok nőgyógyászati fájdalmakkal jelentkező fiatalabb-idősebb nő jelentkezett, erre a vidékre úgy tűnik, ez a jellemző, szerencsére maláriás beteg viszont nem volt.
Ma este a helyi, bunyoro király kedvenc ételét, a kálót kóstoltuk meg: köles- és kassavekásából készült massza, babos mogyorósszószban. Az európai gyomornak magában ez is kissé nehéz étel, ezért kaptunk hozzá rizst is. Este visszanéztük az előző napokban készült képeket, felelevenítettük a különleges eseteket és a kedves történeteket. Holnap ismét új helyszínre látogatunk.

2013. november 26.

Ma új helyszínre mentünk, Kinubiba, nem messze a szállásunktól. Egy helyi NGO által működtetett egészségügyi központban, ahol a megözvegyült, kitagadott nőket is foglalkoztatják, fonást, gyöngykészítést tanítva nekik, ezáltal segítve a talpra állásukat. Ma egy nagyon csúnya arcüreggyulladásos beteget láttak el az orvosok, majd foltos fejbőrrel érkezett egy kislány, akinél méhen belüli fertőzés következtében a koponyájának 50%-os heges elváltozása volt látható, életre szóló hajhiányt okozva. Rengeteg rühes kisgyerek járt ma a rendelésen, fogyott a neomagnol-tabletta nagyon szépen. Ma egy idősebb néni érkezett lepra-gyanúval, szerencsére nála nem igazolódott be, ő szerencsésebb volt mint a kikwatamigo-i kislány. Légúti fertőzéses kisgyermekek, maláriagyanús betegek voltak nagy többségben, majd egy fiatal hölgy panaszkodott dr. Gyurinál, hogy elvesztette az érdeklődést a férfiak iránt. Hiába, pszichológusnak is kell lennie az orvosoknak. Több, kismedencei gyulladással érkezett nő ma a rendelésre, ennek oka lehet akár nemi betegség de a felfázás és a rossz higiénés körülmények is. Szerencsére a civilizációs betegségek nem annyira jellemzőek, kevés például a magas vérnyomás. 

Az egészségügyi központ vezetője egy Kongóból Ugandába menekült fiatal férfi, Jean-Paul, a beszélgetés során kiderült, hogy Kiwanjában született, abban a faluban, ahol az AHU az első orvosi misszióit szervezte. Nagyon megörült, amikor elmeséltük, hogy dr. Anna és én is jártunk ott. Ő 12 éve menekült el onnan, édesanyját idén májusban lőtték le az M23 lázadószervezet katonái. Amit mi a www.afriport.hu oldalon szimpla hírként elolvasunk, átfutunk, az itt a kőkemény valóság. Sajnos a lázadók és a kongói kormány közti békekötés ezúttal sem sikerült, így a harcok kiújulása várható az általunk annyira szeretett Kelet-Kongóban. Ma estére tipikus afrikai vacsorát kértünk, kassave és matoke volt a menü. Nincs hozzászokva a gyomrunk ehhez a nehéz ételhez, de becsülettel megettünk mindent, amit elénk tettek. Holnap más lesz a menü.

2013. november 25. 

A misén való kihirdetés megtette a hatását, úgy tűnt, Uganda 35 milliós lakosa a mi rendelésünkre jött, rengetegen vártak már a bejáratnál. A helyi ápolónő várólistát kezdett írni, nehogy zűr legyen, ki érkezett hamarabb. Hosszú napnak néztünk elébe.
A kis Ketrát visszahozta az apukája, szépen gyógyul a sebe, dr. Gyuri átkötötte a fejét. Rengeteg maláriatesztet csináltunk, szerencsére csak a fele bizonyult pozitívnak. Mi is viszünk haza ilyen tesztet, otthon ugyanis nagyon nehézkes a vizsgálat,  a malária lappangási ideje 7-10 nap, de van olyan típusa, amely hónapok múlva okoz panaszt. A helyiek nagyon félnek a nemi betegségektől, van, aki alaptalanul, például az a 13 éve kislány is, akinek soha nem volt még barátja, de attól tartott, szifilisze van. Őt megnyugtattuk, hogy ez kizárt, viszont érkeztek olyan fiúk, akiknél bebizonyosodott a gonorrhoea, ők megkapták az azitromicint. Remélhetőleg legközelebb körültekintőbbek lesznek. Majd érkeztek a komplett családok, 2-3-4 gyermekkel, anyukák nőgyógyászati fájdalmakkal. Kongóhoz, Guineához és Malihoz hasonlóan a nők rengeteget dolgoznak, hajlongnak a földeken, cipelnek, fát, vizet hordanak, hamar tönkremennek az ízületeik, hátuk, derekuk, válluk, végtagjaik fájnak. A gyógyszerkészlet jelentős részét kiosztottuk, rengeteg fájdalomcsillapító, antibiotikum, fertőtlenítőszer, maláriagyógyszer fogy. Folyamatosan új nevek kerültek a várólistára, fél hatkor már alig láttunk a rendelőben, az áramot még nem vezették be. Meg kellett ígérnünk, hogy visszajövünk, a betegek felét sikerült ellátni, ráadásul sokakat vissza is rendeltünk. Nagyon elfáradtunk a nap végére, egész nap a levegőtlen, betegekkel teli rendelőben dolgozni nem könnyű. Este átjött még dr. Harrington, hogy az e heti programot megbeszéljük, melyik nap melyik faluba megyünk dolgozni, elmeséltük eddigi tapasztalatainkat is. Az elején nagyon tartózkodóan viselkedett, mára nagyon barátságos és közvetlenné vált. Vacsora után, fél kilenckor már mindenki az ágyában pihegett. 

2014. november 24. 

Vasárnap. A helyi emberek mindannyian misére mennek, nehezen találtunk olyat, aki elvinne minket az Albert-tóhoz egy kicsit kirándulni. Ránk fér egy kis kikapcsolódás, hozzá kell szoknunk a helyi viszonyokhoz, a rengeteg beteghez, az idáig csak tankönyvben látott trópusi betegségekhez, az újfajta diagnózis felállításához, a tolmácson keresztül történő rendeléshez, no és az áramkimaradásokhoz, a hideg vízhez, illetve annak hiányához – ilyenkor jön rá az ember, hogy mindegy, hogy milyen, csak folyjon a csapból. Úgy döntöttünk tehát, hogy megnézzük a Rift-völgyet és az Albert-tavat, amelynek nyugati oldalán már Kongó van, amit szabad szemmel nem látni, olya hatalmas a tó. Két órás zötykölődés után értük el a kis halászfalut, Kaisót. Amerre a szem ellát, kisebb-nagyobb halak száradnak a földön, jellegzetes szagot hagyva a levegőben. Majd áthajtunk a nemzeti parkon, ahol három őrrel találkozunk. Elmondjuk, hogy kik vagyunk, humanitárius missziót teljesítünk, és ma szeretnénk kicsit kirándulni, és ha volnának szívesek az antilopok, leopárdok, páviánok, baboon majmok és trópusi madarak bemutatkozni nekünk, annak nagyon örülnénk – a fekete mambának kevésbé. Ez utóbbi szerencsére nem tette tiszteletét, a többi viszont igen, a leopárdot nem láttuk, de dr. Gyuri egy bozótos fényképezése közben az állatkertből ismert nagymacska-szagot érzett, úgyhogy akár valóban az lehetett. Gyönyörű vízesés zubogott alá a hegyről, ide építettek vízi erőművet is. Nemrég olajat találtak a környéken, úgyhogy nem sokáig marad békés a táj, már megindult a verseny a felügyeleti jogért. Hatalmas építkezések is folynak a környéken, török munkások építik az utat. Négy óra körül indultunk haza, bár csak 40 km-t kell megtenni, de az út nagyon meredek, sziklás, ráadásul nagy vihar is várható, amely nem tesz jót a földútnak. Majdnem meg is kellett állnunk, semmit nem lehetett látni a szélvédőn keresztül, akkora nagy zivatar kerekedett. Nem sokkal később utánunk megérkezett a szállásra Lantai-Csont Gergő kelet-afrikai expedíciós csapata is, együtt vacsoráztunk és meséltük az afrikai élményeinket. Ők két hónapja vannak úton, blogjukat az afriport.hu-n lehet olvasni. Mindannyian elfáradtunk az egész napos autóút során, nekik ráadásul korán kell kelniük, folytatják az útjukat tovább, még pár napot Ugandában töltenek, majd Ruanda felé veszik az irányt.

2013. november 23. 

Mai rendelésünk helyszíne egy kis falu, Kikwatamigo, Hoimától 20 km-re. Az út alatt kiderül, hogy a sofőrünk tífuszos, így ő is megkapja a gyógyszert, reméljük, hamarosan rendbe jön. dr. Koojo rendelőjébe megyünk, ő a helyi segítőnk, Charles édesapja. 75 éves, nyugdíjas, de egy éve újra elkezdett dolgozni, megnyitotta a saját rendelőjét. Nagyon kedves ember, ő is és a felesége is tanár, ők segítenek a tolmácsolásban.
Egy nagyon aranyos kisfiút hozott az anyukája, egy régi csípése befertőződött, hatalmas tályog tátongott a bal fülénél. dr. Robi, a fül-orr-gégész specialista, dr. Anna segítségével megnyitotta a sebet és leszívta a gennyet. Anyukája rá is ült, hogy ne ficánkoljon a műtét közben. Szegény kisfiú nagyon sírt. Én, sem nézni, sem hallgatni nem bírtam, elég fájdalmas művelet volt mindannyiunk számára. Majd egy kislány jött az apukájával, a kis Ketra fejére esett egy nagyobb kő, elfertőzve azt. dr. Gyuri gondosan kitisztította a sebet, majd Ketra, fején egy hatalmas kötéssel és némi cukorkával távozott a rendelőből. Visszahívtuk kontrollra és sebkötözésre, mert az apukája inkább nem vállalta a házi kötszercserét. Jobb is így, nem lenne célszerű újrafertőzni a sebet, hétfőn úgyis visszajövünk ide, egy betegünk már biztos lesz. Hat testvér sorjázott be ezután, öten kisebb problémával, köhögésre, náthára panaszkodtak, ám az utolsó beteg, a legnagyobb lány testén leprára utaló foltok jelentkeztek. dr. Gyuri tűvel le is ellenőrizte, a lepra által megfertőzött bőrréteg ugyanis érzéketlenné válik, az idegvégződések elhalnak, és valóban, a kislány nem is érezte a tűszúrásokat, így nagy valószínűség szerint tényleg leprát kaphatott el. Kórházba utalták az orvosok, reméljük, valóban megértette a betegsége súlyosságát és el fog menni. Közben megérkezett a menetrendszerinti napi zuhé is, még szerencse, hogy ma nem a szabad ég alatt rendeltünk. Sok nőgyógyászati problémával érkező nő kapott vagy, kenőcsöt, vagy szájon át szedhető gyógyszert. A gyerekek itt is nagy számban bronchitisesek, hiába, esős évszak van, éjszaka eléggé lehűl a levegő. A nap végén dr. Koojo meghívott a rendelő mögött található házukba, megcsodáltuk a tipikus afrikai kertjüket, a hatalmas mangófát, a banánültetvényüket, a kávécserjéket, a kakaóbab fát. Majd imádkoztunk és hálát adtunk a mai napért, hogy sok beteget tudtunk gyógyítani, az imádságot Koojo asszony vezette, nagyon hívők ők is. Megígérték, hogy szólnak a lelkésznek, a másnapi istentiszteleten hirdesse ki a következő rendelés dátumát, hogy még többen jöhessenek.

 2013. november 22.  

Első helyszínünk Biliyango település, Hoimától 20 km-re található. Érkezésünkkor tucatnyian vártak minket egy katolikus templom melletti dombon. Gyorsan kaptunk még két asztalt, hogy minden orvos külön tudjon dolgozni, elkezdődött a rendelés. Mire felkaptuk a fejünket, már több mint száz beteg várakozott a fa alatt a fűben, padokon ülve. dr. Harrington, dr. Gyuri tolmácsa és segítője lett, dr. Robinak egy helyi ápolónő, míg dr. Annának pedig Steve, egy lelkes önkéntes segített. Nagyon sütött a nap, így folyamatosan kerestük az árnyékot, végül pedig dr. Gyuri áttette a rendelés helyszínét a templomba. Gyorsan fogytak a gyógyszerek, malária, férgesség, rühesség, felső légúti fertőzések voltak a leggyakoribb betegségek, majd emésztőszervi és nyaki daganat-gyanújával utaltak tovább beteget a kórházba. dr. Anna elhanyagolt bőrgyulladást, fertőzést kezelt, dr. Robihoz egy fiatal Parkinson-kóros férfi került. Délután meglátogatta a missziót Novák András, a hír3D tudósítója és riportot készített a misszió tagjaival. Az ebből készült összeállítást az atv-n lehet majd megtekinteni. Jól szervezetten, gyorsan pörgött a munka, a tolmácsainknak sokat köszönhetünk, bár a metakommunikáció segítségével sok mindent meg lehet érteni, de nélkülük sokszor nem lenne olyan hatékony a munka. Ma leginkább felnőtt betegek jöttek, sok nő (az előző missziókhoz hasonlóan, Nyugat- és Kelet-Afrikában egyaránt) szenved a sok, nehéz fizikai munka okozta hát-, végtag-, gerincproblémáktól. Mire felocsúdtunk, már öt óra volt, mozgalmas és hosszú missziós első nap volt. Este megünnepeltük dr. Gyuri születésnapját, otthonról hozott kolbásszal és egy csomag gumicukorral, no és egy kis pálinkával, amely fertőtlenítőként is szolgál itt a trópusokon. Vacsora után fáradtan dőltünk az ágyba.

2013. november 20-21. 

A hosszú utat a kampalai HTCC-házban pihentük ki, majd este elindultunk a misszió helyszínére, a Kampalától 200 km-re fekvő Hoimába, ahová éjfél körül érkeztünk. Másnap bementünk a városba, váltottunk pénzt, vettünk helyi telefonkártyát valamint palackozott ásványvizet, csapvizet ugyanis tilos inni, fertőzésveszély miatt. Helyi segítőnk, Grace és Charles (akiknek a nagyobbik lánya, Vicky a debreceni orvosi egyetemen tanul, első éves) bemutatott minket egy helyi NGO, az ABEHO munkatársának, dr. Harringtonnak, aki hasonló mobilklinika-projektet szervez a környék kis falvaiban. Forrás híján havonta egyszer tudja meglátogatni az egyes falvakat. Az elkövetkező időben vele együtt fogunk dolgozni, jól kiegészítjük egymás munkáját, ugyanis ő ismeri azokat a falvakat, ahol nagy a szükség orvosi ellátásra és nagy tapasztalata van a helyi betegségekkel kapcsolatban, nekünk pedig van három nagyon jól képzett és rendkívül lelkes önkéntes orvosunk, valamint rengeteg gyógyszerünk. dr. Harrington tanácsai alapján beszereztük a leginkább szükséges gyógyszereket és másnap a finom reggeli után izgatottan vártuk, hogy megkezdhessük a missziós munkát.

2013. november 19.

A dr. Jakkel Anna, dr. Késmárszky Róbert és dr. Szabó György orvosok, valamint Kiss Virág AHU-koordinátor alkotta csapat kedden indult az ugandai fővárosba, Kampalába. Az egész napos utat követően másnap hajnalban, 4 órakor landoltunk Entebbében, az ugandai reptéren, ahol Balogh Sándor, az Afrikai-Magyar Egyesület elnöke, valamint az AHU két munkatársa, Szerbin Judit és Lukács Balázs köszöntötte a kissé fáradt csapatot. 

Ezúttal Egyesületünk főtitkára, a kongói születésű Raymond Irambo tartotta meg az „Afrika közelről" elnevezésű előadásunk eheti kurzusát.

2013. december 10. Bulindi

Egyre gyakrabban eszembe jut, hogy mégis vissza kellett volna menni azzal a két csirkével a sámánhoz, az autónk ugyanis ma is lerobbant.

2013. december 9. Hoima és Bunyoro Kitara királya

Ma reggel korán keltünk, fél kilencre hivatalosak voltunk a helyi kórházba.