Nehéz elszakadni Afrikától
Ők a szomszéd gyermekek. Sokan vannak. Több mint tizen-húszan. Amikor a szomszédjukba költöztem leplezetlen kíváncsisággal méregettek. White-man, kiáltották lelkesen. Visszamosolyogtam. Aztán jöttek másnap is, és a következőn is. Reggel is, délután is. Ha későn értem haza, akkor az udvaron vártak." Bon soir " mondták reggel, aztán "good afternoon"-ra váltottak. Mindig jókedvűen üdvözöltek, és kedvesen integettek, amíg eltűntem a házhoz vezető ösvény kanyarulatában, vagy feltűntem benne. Volt egy nagy tasak földimogyoróm, ajándékba kaptam. Gondoltam, hogy bekebelezzük együtt, és kiöntöttem egy tálba. Körbeültük, és gondosan elfogyasztottuk. Közben beszélgettünk. Én angolul, ők a saját tájnyelvükön. Nagyokat nevettek rajtam. Barátok lettünk.
Ő is szomszéd. És kíváncsi. Megáll az ajtóban, beles a szobába. Aztán bejön, és rákönyököl az ágyra. A tekintetével követ. Nem szólunk egymáshoz órákon át. Én végzem a dolgom, ő figyel. Mindennap ugyanazt a ruhácskát hordja, más nincs is rajta. Szombaton pucéron érkezik: szárad a ruhácska. Vasárnap kap egy narancsot. Ragyog a tekintete, ritka ajándék ez. Megáll az udvaron, és a narancsot apró ízekre bontja. Kitalálhatjátok: mindenkinek ad belőle :-)
Szerettem a napnyugtákat. Ha festményen látom, akkor a színeit minden bizonnyal giccsesnek tartom. Fél hat és hat között mindennap fényképezőgéppel a kezemben az eget bámultam. Én az eget, a gyermekek pedig engem, majd ők is eget, akárcsak én. Aztán az egyikük felpattant a kerítésre, és belefintorgott a lencsébe. Ez lett a legszebb naplemente :-)
Ez az egyik kedvenc fotóm. Vasárnap van. A gyermekeket templomba viszik, a legszebb ruháikba öltöztetik. A képen látható kisfiú új cipőt kapott az alig nagyobb nővérétől - egy pár szép kék lakkcipőt. Néhány számmal nagyobb, mint a lába, kicsit csoszog benne, de a cipőcske szép, annyira szép, hogy a fiucska nem veszi le a szemét róla. Ezzel telik a vasárnap délutánja: gyönyörködik a lábbeliben.
Almásy László tábla avatás
Almásy László Afrika kutató és felfedező emléktábla avatása
A videót készítette: Reisinger Dávid
Szőke nő a fekete kontinensen - könyvbemutató
John Barry zeneszerző "Távol Afrikától" című filmhez írt, Oscar-díjas halk filmzenéjével kísérve, a könyvbemutatót Raymond Irambo úr nyitotta meg, aki ismertette az AHU történetét, tevékenységét, célkitűzéseit, majd Tamás Adrienn PR menedzser mutatta be a könyveket publikáló Dekameron Könyvkiadó munkásságát, amely egy, a közös értékek ápolására és az újdonságokra egyaránt nyitott, befogadó család vállalkozása. A Dekameron útikönyvek, útleírások, útiélmény regények kiadásával, világirodalmi alapművek közkinccsé tételével, a magyar irodalom nagyjainak bemutatásával, valamint kortárs szerzők és fiatal, tettre kész útikönyvírók műveinek közreadásával foglalkozik és elsődleges célkitűzése, hogy minél többen osztozzanak az olvasás és az utazás szeretetétben. Végül Kiss Péter, a kiadó főszerkesztője beszélt pár szót a Dekameron 2011-ben, a dél-afrikai utazásaimat tartalmazó könyvemmel nyitó ’Kalandok a nagyvilágban’ sorozatáról.Közel 10 év alatt többnyire sátras, dzsipes szafarik során jártam be Afrika déli és keleti, turistáknak ajánlott (és amikor eltévedtünk, a nem ajánlott) tájait. Az utakról írt, rengeteg háttér információt, egyéni sorosokat, meséket, vicceket, recepteket, állat- és növényvilágra vonatkozó információkat tartalmazó élményeimet eddig két könyvben osztottam meg az érdeklődőkkel, amelyeket igyekeztem olyan színvonalon megírni, hogy akár útikönyvként is használhatóak legyenek. Zimbabwe, Botswana, Namíbia, Zambia, Malawi, Mozambik és a Dél-afrikai Köztársaság területén történt kalandjaimról íródott az első, majd ezt követte a tanzániai, kenyai és ugandai utazásaimat felölelő második könyv. A könyvekben látható illetve további képeket tartalmazó fényképvetítéssel igyekeztem olyan általános jellegű információkat, benyomásokat, egyéni történeteket átadni a hallgatóságnak, amely reményeim szerint módosíthatja erről a fantasztikus földrészről és lakosairól kialakult általános, pozitívnak éppen nem nevezhető olyan sztereotípiákat, hogy ’nincs ott más, csak, nyomor, kosz, betegségek, éhínség és reménytelenség’ és kedvet csinál az utazáshoz, illetve a könyvek elolvasásához.
A bemutató végén illetve azóta kapott sok pozitív és bíztató visszajelzés valamint a könyvbemutatót követően megvásárolt könyvek számából ítélve remélem, hogy nemcsak ez a célkitűzésem sikerült, de feltétel nélküli Afrika-imádatomból is át tudtam adni egy jó adagot a hallgatóságnak!
Köszönettel,
dr. Gyurácz Andrea
Szőke nő a fekete kontinensen - könyvbemutató
Nagy sikerű könyvbemutatónak adott otthont az AHU-székháza december 1-jén. Az afrikai kalandozásokról, élményekről, receptekről szóló könyv írójának, dr. Gyurácz Andreának beszámolóját olvashatják:Az Afrikai-Magyar Egyesület kiemelt szponzorként támogatta mindkét, afrikai kalandozásaimról írt könyvemet, melyek közül az első 2011 májusában ’A szőke nő kalandjai Dél-Afrikában’ a második pedig 2011. november végén jelent meg ’A szőke nő kalandjai Kelet-Afrikában’ címmel. Ennek keretében helyszínt biztosított az AHU székházában, ahol december elején került sor a teltházas, vetítéssel egybekötött könyvbemutatóra.
Zöld Szahara Afrikában
Magyarok modellezik a klímaváltozás hatásainak kivédését egy kísérleti ültetvényen. A kulcs a kínai császárfa (Paulownia Elongata) hibridje. A növény kiváló tulajdonságokkal rendelkezik, a Homokhátság rehabilitációja során végzett telepítések tapasztalatai ezt bizonyítják.
Az Afrikai-Magyar Egyesület (AHU) és az Afrika Holding Zrt. (AH) több hektáros biomassza és karbon kvóta referencia ültetvény magyarországi kialakítása mellett döntött, ahol modellezni lehet a klímaváltozás mérséklésének különböző innovatív agrobiális megoldásait. A rendszergazda SUNWO Zrt-vel most aláírt szerződés lehetővé teszi, hogy a magyar agrárium és biotechnológia ipar innovációival kiegészített hibrid telepítési know-how-t Afrikában, de akár a szintén elsivatagosodással küzdő Spanyolországban is alkalmazzák. Így a bőséges biomassza mennyiség mellett a kínai császárfa hibriddel megvalósuló gyors reforesztáció mérsékelheti a felmelegedést és új dimenziókat nyit az üvegházhatású gázok – elsősorban a széndioxid – megkötésében. Az AHU, az AH és a SUNWO most aláírt stratégiai együttműködése megteremti a lehetőséget, hogy a programhoz mind hazai, mind külföldi befektetők csatlakozzanak.
Új népvándorlás - Migráció a XXI. században Afrika és Európa között
A pécsi koordinációban 2011. során megvalósított "Feketén-fehéren - Itt vagyunk!" migrációs projekt keretében, együttműködve az Afrikai-Magyar Egyesülettel 2011. december 6-án az Afrika Centrumban migrációs témákat vizsgáló konferencia zajlott. A rendezvényen többek között megvitatásra került az afrikai belső migrációs folyamategyüttes háttere, mozgatórugói, az Európa irányába felerősödő vándorlások kiváltó okai, valamint az Európai Unió bevándorlást szabályozó jogi keretrendszere és a Magyarországon legálisan tartózkodó afrikai bevándorlók helyzete. A pécsi műhely projektje a hazánkban élő afrikaiak és a befogadó társadalom közötti sikeres integrációt célozza az Európai Integrációs Alap támogatásával. A tudományos publikációkat (kötetek is) eredményező projekt egyik kimenete az Immigropoly névre keresztelt migrációs játék, amely erről a weboldalról érhető el: immigropoly.ittvagyunk.eu
A rendezvényről készült képeket itt tekintheti meg>>
Oroszlánfarmon
Az Afrikai-Magyar Egyesület felkérésére november végén vetítéssel egybekötött beszámolót tarthattam a Dél-Afrikai Köztársaságban található oroszlánrezervátumban szerzett élményeimről.
Mindenek előtt ezúton is szeretnék köszönetet mondani a Batthyány Lajos Alapítványnak, amely helyszínt biztosított rendezvényünkhöz, így a nagytermükben megjelent közel ötven vendég kényelmesen hallgathatta az előadókat. (A magánalapítványt 1991-ben hozták létre Antall József miniszterelnök kezdeményezésére, nevét az első magyar felelős kormány 1849-ben mártírhalált halt miniszterelnökéről kapta. Az alapító okirat értelmében az Alapítvány célja a magyar nemzet iránt elkötelezett, az európai egység irányába mutató, a közös keresztény értékek és a demokratikus, képviseleti kormányzás alapján álló magyar közélet támogatása. További info az Alapítványról: www.bla.hu )
Az estét Raymond Irambo nyitotta meg, bevezetőjében mesélt az Afrikai-Magyar Egyesület megalakulásáról, célkitűzéseiről, valamint a hazánkban élő afrikaiak helyzetéről.
Másodikként a beszámolót jelenlétével megtisztelő dr. Elter Tamás, az Expolrer Magazin főszerkesztő helyettese beszélt. Magazinuk nyári számában jelent meg George D. Somo Kevin Richardsonnal készített exkluzív interjúja, amely megkapó képanyaggal és gondolatébresztő szöveggel mutatta be Richardsont, aki először adott interjút magyar lapnak. Cikkük alapján kezdtem el jómagam körbejárni a témát, találtam rá az önkéntes programra és kezdtem szervezni a kiutazásomat. Elter úr bemutatta a magazint, és ingyenes példányokkal örvendeztette meg a hallgatóságot, buzdítva őket arra, hogy az én példám nyomán más is induljon felfedezőútra, hogy távoli élményeket, más kultúrákban szerzett ismereteket hozhasson el és adhasson át itthoni társainak.
Ezek után vette kezdetét úti beszámolóm, amely során válogatott fényképeim vetítése mellett meséltem el élményeim legjavát. A Kingdom of The White Lion nevű oroszlánrezervátumban töltött két hét igen mozgalmas volt, nap mint nap újabb ismeretek, történések gazdagították minden önkéntes életét. Nehéz feladat a sok ezer kép és örökre nyomot hagyó nagyszerű élmény közül kiválasztani annyit, ami egy este alatt befogadható és mégis kerek egésszé válhat a hallgatókban. Bízom benne, hogy mindez sikerült és nem csak a kalandjaimat, szép fotóimat oszthattam meg, hanem azokat a gondolatokat is, amelyeket érdemes végiggondolnunk, új szempontból kiértékelnünk. Kevin és afrikai társai elkötelezetten dolgoznak a ma még vadon, szabadon élő állatfajok megmentéséért és mindent megtesznek azért, hogy filmjeik, önkéntes programuk, munkájuk által ezeket a csodálatos állatokat minél többen megismerhessék, és mind mi, mind a felnövekvő új generáció elsajátítson egy olyan új szemléletet, amelyben nagyobb felelősséget érzünk a minket körülvevő élővilágért. A tét óriási, ugyanis néhány évtized választ el attól, hogy kipusztuljanak csodálatos állatfajok és visszafordíthatatlanok legyenek a bolygónkat romboló környezetkárosító folyamatok. Hiszem, hogy mindannyian felelősek vagyunk Földünkért, és a társadalomért, amelyben élünk. Biztos vagyok abban, hogy ki-ki megtalálhatja azt a piciny vagy nagyobb feladatot, amelyet felvállalva ő is tehet valamit a szebb, békésebb közös jövőnkért! Fényképeimmel, előadásommal mindenkor örömmel rendelkezésére állok bárkinek, az Afrikai-Magyar Egyesületen keresztül elérhető vagyok, örömmel várok minden levelet, hozzászólást.
A beszámoló végén a Palásthy & Emmert Kft. jóvoltából kóstolót kaphattunk a Hartenberg borászat gyönyörű Shiraz borából, még jobban megidézve ezzel Dél-Afrika varázslatos hangulatát és ízeit. A Palásthy – Emmert páros 2008 óta szerelmese az országnak és dolgoznak fáradhatatlanul azon, hogy e vidék híresen jó borait elhozzák Magyarországra és megismertessék a borkedvelőkkel. Cégük kizárólag a legjobb minőségű, prémium borok importjával foglalkozik, bővebb információ a www.delafrikaborai.hu weboldalon.
Az „oroszlános” est óta sok kedves levelet, visszajelzést kaptam. Legnagyobb sikernek, örömemnek mégis azt tartom, hogy azt hiszem megvan az engem követő második magyar önkéntes, aki Dél-Afrikába utazik és részt vesz majd az oroszlánok, hiénák, leopárdok közötti csodálatos munkában, valamint hogy egy nemes lelkű hölgy személyében újabb örökbefogadó édesanyára leltünk, így ismét rövidebb lett azon etióp gyerekek listája, akik segítségre várnak! Magam is részt veszek az Afrikai-Magyar Egyesület gyermektámogatási programjában (www.ahu.hu) és őszinte szívvel buzdítok mindenkit, hogy amennyiben ereje engedi, nézze végig a honlapon található kedves madagaszkári és etióp gyermekarcocskákat, engedje, hogy valamelyikük megérintse és határozza el magát, hogy akár néhány hónap erejéig, akár egy szerény részösszeggel, de életmentő támogatója legyen valamely nehéz sorsú afrikai kisgyermeknek!
Búcsúzóul – ismét messzire kalandozva - álljon itt egy régi indián mondás:
„A Földet nem örökségül kaptuk nagyszüleinktől, hanem kölcsönbe unokáinktól”