A Magyar Afrika Társaság által szervezett VI. önkéntes orvosi misszió 2010. június 1-én indult el Maliba, a világ hatodik legszegényebb országába. A misszió fő bázisa a 6000 lelket számláló, a fővárostól 15 km-re lévő Mamaribougouba település volt.

A misszió résztvevői Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos, Dr. Kis Imre tokaji háziorvos és Keresztes Éva székesfehérvári önkéntes voltak, akik egy hónapot töltöttek a nyugat-afrikai országban, hogy a helyi beteg embereknek nyújtsanak ingyenes orvosi ellátást. Munkájukat Kasza Krisztina koordinátor segítette.

A misszió időtartama: 2010. június 1. - július 2.

2010. július 2. péntek

Sikeresen hazaérkezett a 6. Orvosi Misszió! 

2010. június 30. szerda

2010. június 29. kedd

2010. június 27. vasárnap

2010. június 24. csütörtök 

Ma a kalamanbougoui rendelőben dolgoztunk, dr.Traore rendelőjében. Miután a betegek hamar elfogytak, sokáig beszélgettünk a helyi viszonyokról, a rendelő kihasználtságáról. Semmilyen állami, társadalombiztosítási támogatás nincs Maliban, ahogy Afrika nagy részében sem. A nagy szegénység miatt a kolléga csak minimális térítést kér a betegeitől, mivel a környéken nincs sok tehetős ember, így is kevesen keresik fel a rendelőt. Az árvaház ellátását ingyen végzi, csak a gyógyszerek költségét kell megtéríteni Bibi asszonynak. Sajnos a szülések nagyrészt a házaknál, idősebb asszonyok segítségével történnek, a jól felszerelt szülőszobában 13 hónap alatt csak 56 gyerek jött világra, szakszerű ellátással. Sok a koraszülött, valamint a nemi betegségek következményeként, továbbá a nagyon fiatal, szinte gyerekanyák fejletlensége miatt a toxoplazmozis, gombás fertőzések, elhanyagolt gyulladások. A kis súlyú és az idő előtt született babák addig maradhatnak a kórházban, míg a súlyuk emelkedik, táplálásuk pedig már otthon is megoldható. Inkubátort nem láttunk a gyerekosztályon! Az otthon szülő asszonyok csak életveszély esetén kerülnek orvos elé, de nincs pontos adat a szülésekről és az újszülöttek számáról sem. Ha kórházba kerül a szülő nő, amíg a család ki nem fizeti a költségeket, az anya és gyermeke nem mehet haza, egyedül a védőoltások térítésmentesek. Minden betegségnél (a baleseti ellátás sem kivétel) fizetni kell, emiatt nagyon sok elhanyagolt és elfertőződött sebet látunk el felnőtteknél és gyerekeknél egyaránt. Dr.Traore elmesélte, hogy volt már olyan betege is, aki ellátás után vállalta, hogy inkább ledolgozza a költségeket, mivel nincs pénze. Három nap segített a rendelő tisztántartásában, de ezt nem lehet rendszeresen alkalmazni, hiszen annyi munka nincs, mint amennyi a szegény ember. Minden gyógyszer, sebellátás, stb. minden, amit mi térítésmentesen adunk,nagy segítség ezeknek az embereknek. Délután felhős, borongós idő érkezett, kisebb zápor is frissítette a poros levegőt, ami a napot is eltakarja, nagyon ritkán látni a tiszta, kék eget Bamakóban. Hatalmas a por, a szmog a hatalmas forgalom és a járművek nagyon rossz műszaki állapota miatt, hiszen senki nem törődik a légszennyező  autókkal. A nagy szárazság pedig a szél finom sivatagi homokkal terít be mindent. Az utakon sokan arcmaszkkal közlekednek, főleg a motorosok, de a gyalogosok is, hiszen a légúti betegségek elkerülhetetlenek, ha nem védekeznek. Az esős évszakot nagyon várják az emberek, mindenfelé szorgoskodnak a földeken, fából készült ekével szántanak, szamár és szarvasmarhák segítségével. Ritka erre a gépesített földművelés. Lovakat csak elvétve láttunk eddig, lovas szekeret szinte alig! A szamár vontatta szekér a városban is gyakori látvány, nincs korlátozva a jelenlétük sehol. Elfér egymás mellett a luxusautó (minden világmárka szalonja megtalálható!) és a lassan kocogó kis szekér, a motoros áradat, a tuk-tuk, a kerékpáros és a sok, roskadásig megrakott kis és nagy teherautó, aminek a tetején még emberek is kapaszkodnak a tömegközlekedés drága volta miatt. Óriási káosz minden úton, mégis alig láttunk komolyabb balesetet, főleg a rosszul rögzített rakományokkal túlterhelt autókat fenyegeti a borulás veszélye, naponta látunk pórul jártakat az árokban. A hétvégi kirándulásunkon is sok balesetet láttunk, de az országúton a másik nagy veszélyt az állatok jelentik,amik bárhol felbukkanhatnak, nappal és éjszaka egyaránt. Az út menti bokrokból bármikor kijöhet egy szamár és szép lassan kocogva, az út közepén megáll és néz szembe a forgalommal! Duda, reflektor nem zavarja magát, miért is izgulna? Nem ütik el úgysem, minden autós vigyáz a járműje épségére és különben sem a sietős emberek országa ez. Máskor néhány kecske bukkan fel, vagy tehéncsorda, komótosan haladó pásztorral, nemritkán anélkül, nyílegyenest az országúton át a hatalmas szavanna valamely távoli pontja felé. Afrika az ő otthonuk, nekünk tiszteletben kell tartani a helyi szokásokat, emberekét és állatokét egyaránt.

2010. június 23. szerda

Visszatértünk a „földre”, szép kirándulásunk után folytattuk a munkát. Hétfőn nem volt sok betegünk, szerencsére kipihentük a hosszú és kimerítő út fáradalmait. Kedden már a szokásos tempóban folyt a munka, sok és változatos beteganyag várt ránk Kalamanbougouban, a segítőkész kollégákkal. Ma, szerdán, az első napokban rettenetes állapotban levő, Magnambouguonak nevezett városrészben levő rendelőben dolgoztunk. A vártnál is nagyobb létszámú beteget láttunk el, a rendelő népszerűsége egyre nagyobb. A segítőink nagyon boldogok, mivel a sebbel-lobbal kitakarított, rendbe rakott régi kórházban megindult a segítségünkkel az élet! Többen is tudnak dolgozni és minden nap lesz távozásunk után is a gyógyítóknak munkahelye, felszerelése, a betegeknek pedig ellátóhely. Sikerként könyvelhetjük el ezt, az AHU misszió ebben a szegény városrészben már célt ért. Egy hét és megyünk haza, addig két alkalommal látogatunk el mindkét helyszínre és egyszer Mamaribougouba, ahol hétfőn úgy tűnt, lecsökkent a beteganyag. Kezd fogyni a készletünk, minden gyógyszer és eszköz jó helyre kerül, jó érzés látni a gyógyuló, kontrollra visszahívott betegeket és az elégedett, lendületre kapó kollégákat. A mali orvosok a sok beteg ellenére sem dolgoznak annyit, mint nálunk szokás, hanem lassan, ráérősen rendelnek. Mivel nincs TB, semmilyen támogatás a kezelésekre és a gyógyszerekre, sőt még „vizitdíj” is van, nem minden rászoruló kap ellátást, mert egyszerűen nincs pénzük rá! A gyerekek védőoltása ingyen van, felnőttek is megkaphatják pl. a kanyaró, rubeola stb. vakcinát, mégis az emberek kevés hányada él a lehetőséggel. Nyilvántartás nem kötelező, így járványügyi adatok nincsenek, csak következtetni lehet a betegségek gyakoriságát illetően. Sajnos az ingyenes szűrővizsgálatokat sem veszik igénybe, pedig az AIDS és a TBC elleni küzdelem így teljesen hatástalan marad. Nehéz küzdelem ez Afrikában, de sajnos a tudatlanság olyan fokú, hogy marad feladat még sok-sok évig az elkötelezett embereknek, szervezeteknek.

2010. június 22. hétfő 

Éjfél körül érkeztünk, hullafáradtan a hosszú út után. Kimerítő, de nagyon tartalmas utunk volt, tele vagyunk élményekkel, mintha egy időutazásból tértünk volna vissza, egy másik évezredből. Korán indultunk, délután már Djenne-t, az iszlám kultúra egyik gyöngyszemét látogattuk meg, amely a legnagyobb mecset Afrikában. A világörökség részeként számon tartott épület agyagtéglából épült, folyamatos karbantartást igényel, egész évben dolgoznak rajta, hogy a hagyományos mórszerekkel tapasztott falak mindig simák, épek legyenek. Jelenleg is egyik falon láthattuk az állványokat, a keverő alkalmatosságokat és szerszámokat. Monumentális, lenyűgöző és élő műemlék ez az iszlám dicsőítésének méltó helye. Körül is sétáltuk, megcsodáltuk minden irányból, idegenvezetőnk felvitt egy háztetőre is, az ott lakók megengedték, hogy onnan gyönyörködjünk a mecset teljes pompájában és a városban. Djenne a világörökséghez méltatlan elhanyagoltsága, a tisztaság teljes hiánya megdöbbentett!
Borzalmas az utcán folyó bűzlő szennyvíz, szemétkupacok mindenhol, a mecset körül kecskék, tehenek a város közepén. Sajnos az emberek ezen a földrészen nem igazán adnak környezetükre, tisztelet a kivételnek, mert láttunk példát az ellenkezőre is. Mopti volt a következő úticélunk, komppal keltünk át Djennebe vezető útra és vissza. Körülöttünk fából készült dereglyék, tolakodó szuvenír árusok hada sereglett. Moptiba érve elfoglaltuk szállásunkat, tiszta és légkondicionált szobáinkban. Felfrissülve a szálloda tetején levő kis étteremben vacsoráztunk, záróráig beszélgettünk és a TV a futball-vb friss állását is közvetítette. Korán reggel indultunk a kikötőbe, ahol a sóelosztás afrikai helyszínét láthattuk. Timbuktu és Mopti a világ só kereskedelmének, a sót szállító karavánoknak a legendás úti céljai voltak mindig a történelemben. Nagy fából készült hajókra hordták most is a nagy bálákat, a rakparton különböző színű és állagú sódarabokat kínálnak az árusok. Sokszínű kavalkád az egész rakpart, mindenki kereskedik valamivel. Mopti után a dogonok földjére indultunk,a mesebeli kis manók lakta településekre emlékeztető falvakba. Segou és Songo vár ránk. A látottak minden képzeletet felülmúltak! Az eddig csak filmből és olvasmányokból ismert mese megelevenedett számunkra a dogonok földjén. Számtalan csoda várt ránk. A hegyvidéken félelmetes sziklafalak alatt és között találtuk meg a világörökség újabb gyöngyszemét! Mintha mesevilágba csöppentünk volna, cukorsüveg alakú kis építmények mindenhol, parányi lakóházak és tároló épületek, faragott ajtók, ablakok. Csodálatos minták az ajtókon, zárakon és falakon. Minden természetes anyagból készül a villany nélküli kis településen, mint mindenhol Maliban. A kis falucska felett a sziklák oltalmában megnéztük a kultikus helyeket, a rituális férfivá avatás, a körülmetélés és az azzal járó ceremóniák helyszínét. A felénk magasodó hatalmas szikla, mint egy tető, beborítja a szent helyet, védelmezi az esőtől és a betolakodóktól. A falon festmények, az ősrégi festékek még ma is őrzik az eredeti színeket, bár több helyen nyilván az idegenforgalom káros hatásai miatt friss festéknyomok is vannak. Odafenn tárolják a szertartásokon használt tökből készült érdekes hangzású hangszereket is, egy kis barlangban, azt is megmutatta nekünk egy helyi vezető. Lefelé is csak lassan egyensúlyoztunk a nem veszélytelen szilaösvényen, nem gondoltuk, hogy ennél még veszélyesebb kaland is vár ránk! Tovább indultunk és még több sziklás terepen, szerpentin úton amit kiszáradt folyómedrek és a kövekről lecsurgó kis vízesések tarkítottak. Amikor úgy tűnt, nincs élet a kövek közt, kis vízesések zöld szigetek, hófehér íbisz madarak bukkantak elő. A sziklák tetején kecskék, ki tudja mit esznek? Néhol sovány tehenek, hosszú színes kaftánban pompázó pásztorok, fura csak itt látható dogon kalapban. Végcélunkat hatalmas sziklák mutatják a kanyargós hegyi út legvégén. A kis dogon falu a történelem, a muzulmán hittérítés elől menekülő emberek történetét példázza, hogy milyen áldozatokra voltak képesek a dogonok ősi hitük védelmezésére! Felköltöztek több száz méter magasra a sziklafalra! Lakóházak sora, mint a gyufásdobozok sorakoznak olyan sziklafalon, amit nagyon nehéz megközelíteni, így tudták védelmezni sokáig magukat és hitüket az emberek, az 1200 körüli években. A sziklafal a falu szélénél tornyosul, a kis házak olyan aprónak látszanak, mintha nem is igaziak lennének, aggódva méregettük a ránk váró cseppet sem veszélytelen feladatot.. Nekivágtunk! Éva, Kriszta, Csaba, Imre és én, az idegenvezetőnkkel. Nehéz, sziklás úton lépésről lépésre kapaszkodtunk fel a meredek sziklafalra, de a fenti látvány minden fáradtságot megért. A parányi házak csodával határos módon épen maradtak, tükrözik a régmúlt idők embereinek építészeti tudását, leleményességét. Némelyik házacskában a használati eszközök is meg maradtak, a tűzhelyek, a terménytárolók mai napig épek! Felettünk a sziklafalon korabeli fali festmények, stilizált állatok képei. A sziklafalban levőrésben hatalmas madarak fészkei, a mi varjúnkhoz hasonló, de nagyobb fehér-fekete madarak táplálják fiókáikat, a helyi vezető szerint a gólyával rokon madár. Csodálatos kilátásban gyönyörködve pihentük ki a feljutás fáradalmait, alattunk a falu, messze ellátni a sivatag terjeszkedő széléig. Lefelé sem volt egyszerű az utunk, de Csaba segítőkészen vigyázott rám, hogy baj nélkül visszatérjünk a faluba. A helyi vendéglőben ebéddel várnak a csapat többi tagjai, akik nem vágtak neki a veszélyes útnak. Jólesett a zöldséges rizs, csirkepörkölt és hideg sör és üdítők a hőségtől kimerült csapatnak. Felfrissülve búcsút intettünk a dogon falunak és tele élménnyel indultunk hazafelé, hosszú utazás vár ránk. Csaba higgadt, nyugodt vezető, gond nélkül hazaértünk a hosszú útról. Köszönet érte!!! Éjfél után épp egy vihar érkezett Bamakóba, mikor a kapuba értünk, gyorsan bepakolva holminkat,a naptól égett bőrünket hűsítve és vörös homoktól ragadó hajunkat, magunkat tisztára mosva zuhantunk ágyba. Holnap mindent kimosunk, mert úgy nézünk ki, mintha téglaporban fürödtünk volna.

2010. június 18. péntek

Ma Bamakó külvárosi  rendelőjében dolgoztunk, szép számú beteg várt bennünket. Köszönhetően a helyi kollégák és a segítőink nyelvtudásának, szépen haladtunk a bonyolultabb eseteknél is. Bambara nyelvről kell felénk tolmácsolni a panaszokat, igaz francia a hivatalos nyelv, a lakosság nagy része nem beszéli. Mint ahogy írni, olvasni sem tudnak, semmilyen szinten. Délután már készülünk a hétvégi kirándulásra, messzire megyünk, hajnali indulással. Mopti, Djenne, Songo és Segou város az úticélunk. Rengeteg vizet viszünk, mivel a nagy meleg miatt legfontosabb a folyadékpótlás. Moptiban fogunk aludni és vasárnap éjfél körül érkezünk vissza Bamakóba.

2010. június 17. csütörtök 

Tegnap  Mamaribougouban, ma Bamakó külvárosában dolgoztunk. Szokásos nagy forgalmunk megcsappant, a helyi vezető szerint az emberek meggyógyultak. Megbeszéltük, hogy jövő héten hétfőn jövünk legközelebb, nincs értelme hamarabb, mivel másik rendelőkben sok az ellátatlan beteg. Ma abba a rendelőbe mentünk dolgozni, ami megérkezésünkkor egy nagy romhalmaz volt, lepusztult berendezések, tönkrement kórházi holmik szanaszét. Ma nagy meglepetésben volt részünk, mivel az épületet kitakarították, függöny került az ablakokra, ami nem divat errefelé (!!!) – alig van az ablakokon valami rongyféleség, pedig szép kínai függönyöket árulnak a piacon. A kínai áruk itt is uralják a boltokat a piacsoron, mint otthon, ugyanazok a holmik kaphatók mindenhol. A rendelőben segítségünkre volt két helyi kollega, nővérek. A beteganyag a szokásos volt, gyerekek Imréhez, az idősebbek hozzám sorakoztak. Ma ismét a vérnyomás, diabétesz és ízületi panaszok voltak jellemzők. AIDS betegek is vannak szép számmal Bamakóban, sajnálatos, hogy az emberek az ingyen történő szűréséket sem veszik igénybe, hallani sem akarnak a nagyon is gyakori betegség meglétéről, ezért a terjedését is szinte lehetetlen megállítani. Orvoskollégáink próbálják az embereket felvilágosítani, de szó szerint süket fülekre találnak. A már beteg emberek sem hallják meg a figyelmeztetést, előttünk is játszódott már olyan jelenet, amikor a beteg asszony nagyothallásra panaszkodva tért ki a kollega AIDS kezelésre tett javaslata elől. A nagyon sovány, legyengült nők és férfiak mindig AIDS gyanúsak, elhúzódó hasmenés, kiszáradás, több hetes, hónapos láz, köhögés és hatalmas övsömör hívja fel a figyelmet a legyengült immunrendszerre. Szerencsére mi még nem sok ilyen beteget láttunk. A mai beteganyag is érdekes tapasztalatokat eredményezett. A korosabb asszonyok sokkal vidámabbak, felszabadultabbak, mint a fiatalasszonyok, mivel már túl vannak a házasság, családalapítás, a gyerekszülés kényszerén, azt hiszem, a családban is szilárdabb a helyzetük, már nem a férfiuralom a jellemző. Láttunk és beszéltünk több olyan középkorú házaspárral is, ahol szemmel láthatóan a nő viseli a nadrágot, képletesen persze. Változik a világ, Maliban is egyre több a családfenntartó nő, mivel a munkanélküliség igen nagyarányú. Ha egy nő dolgozik, eltart egy családot, már nehéz terrorizálni… Holnap ismét a mai helyszínre megyünk, nagyon sok előjegyzett beteg van, minden korosztályból.

Ma Kalamanbougouba megyünk, a helyi rendelő orvosainak segítünk. Sokat tanulunk egymástól! Mi az európai diagnosztikai és terápiás lehetőségekről, ők pedig a tradicionális medicináról, számunkra  szokatlan trópusi betegségekről és szokásokról mesélnek különböző betegségekkel kapcsolatban. Megtanuljuk lassan, hogyan lehet megkülönböztetni népcsoportokat egymástól. Pl. az arcon a külső szemzugban levő két, lefelé futó bemetszés a Mopti környékén lakók jele, a három jel Timbuktu  jele, fekete festékkel van tetoválva. Ha az arcon a szemek alatt három vágás van, az a szenegáli határ közeli törzsé és kékkel van színezve, Kayes városában ez a szokás. A  bemetszéseket születést követően, negyven napon belül végzik el a csecsemőkön. Afrikában magas a perinatális halálozási arány, ennyi idő után már jobbak az életkilátások, szerencsére az anyukák sokáig  szoptatják a picinyeket. Ha a rendelőben egyikünknél elfogy a sor, kisegítjük egymást, a gyerek illetve felnőtt lakosságot már nem külön látjuk el, hanem vegyesen. Hozzám is jönnek gyerekkel, Imre pedig felnőtteket gyógyít, szerencsére mindketten dolgoztunk már vegyes körzetben is. Nem ijedünk meg semmitől, minden beteg rendesen ellátva távozik. Az általunk hozott sterilizálóval nagy örömet szereztünk a kalamanbougoui kollegáknak, mivel a hetvenes években nálunk is használatos fazékban, forró vízben történő „sterilizálás” az egyetlen lehetőség az eszközök fertőtlenítésére. Az EKG készülék is nagy érdeklődést kelt, Bamakóban csak a kórházban van /nálunk ez alapfelszerelés minden rendelőben/. A  mai rendelésen szokatlanul magas volt a magas vérnyomásos, elhízott és a diabéteszes betegek aránya. Kiugróan magas vércukrot mértünk több középkorú nőnél, magas vérnyomással társulva. Inzulinterápiát nem alkalmaznak, mivel nem tudják a betegeket megtanítani, eszköz híján nem is próbálkoznak a kollegák, csak a nálunk is használatos Merckformin, stb. kapható  a patikákban. Mivel nagy arányban analfabéták az emberek, a gyógyszerszedés gyakoriságát rovásokkal jelezzük a dobozokon, mivel a számokat sem ismerik. Vércukor és vérnyomás kontrollra visszahívtuk a kiszűrt embereket, reméljük el is fognak jönni. Ma is nagyon sok fiatalasszony alhasi panaszait próbáltuk orvosolni. Sok a gyulladás, fő panasz a fájdalmas házasélet. A körülmetélt női nemi szerv, a hegesedés, szűk hüvelybemenet és a nagyon fiatal kor a gyakori és kíméletlen behatolások miatt újabb kínok forrása. A férfiak igen nagy szexuális étvágya és kíméletlensége miatt nem sok öröm jut az asszonyoknak, minden ellenkezés hiábavaló, csak verés a vége. Kiskorúak szülnek gyerekeket, nem védi törvény a kislányokat. Négy felesége lehet  a férfiaknak, minél idősebbek, annál több az asszony, a negyedik általában nagyon fiatal. Ez a városrész Bamakóban nem szegény, víz és villany is van mindenhol, szép házakban laknak. Mamaribougouban mindez csak álom, de ott ezek a betegségek csak elenyésző számban fordulnak elő, inkább a mozgásszervi bajok dominálnak és a rossz higiénéből adódó problémák, nőgyógyászati esetek tömege meddőség és gyulladások. A tisztaság nem erőssége ennek a földrésznek, sajnos, ha megtehetnék sem tesznek semmit saját maguk és környezetük érdekében. A közutakon, házak körül mindenhol szemét látható, eldobnak az utcán bármit, bárhol. Szennyvíz és szeméthegyek bűze mindenfelé, külvárosban, falvakban egyaránt. Az utcán szemétgyűjtő sehol nem található, kukának nyoma sincs. A nyomor ellenére vidáman telik az életük, csendes nemtörődömséggel egyik napról a másikra élnek az emberek. A szenvedő felek az asszonyok és a gyerekek, azért vagyunk mi is itt, hogy legalább átmenetileg enyhítsük tengernyi bajukat.

2010. június 14. hétfő

Harmadik hete kezdjük meg Maliban, repül az idő. Rutinosan mozgunk ebben a távoli világban, a szállásunkon, a szomszéd boltban barátsággal üdvözölnek bennünket, a betegeink is bizalommal fordulnak hozzánk. Mamaribougouban rendeltünk, fogynak a betegek és miután a munka fogyni látszik, két napig a városban fogunk dolgozni, egy lerobbant rendelőben próbálunk rendet csinálni és a kollegáknak segíteni, mert kevesen vannak a nagy létszámú betegforgalomra. A hőség nem csökken, sőt a lassan megérkező esős idő mintha tolná maga előtt a meleget. Ma délután kicsit szétnéztünk a városban, a bamakói üzletekben. A nyomornegyedi kis apró üzletecskék mellett komoly bevásárlóközpontokat fedeztünk fel, amelyek a magyar plazákhoz képest igen kicsik, de minden alapvető árucikk megtalálható bennük. Mosóport akartunk venni, mert elfogyott a hazai valamint némi élelemutánpótlást. Nagyon drágák a jó minőségű, de külföldről behozott holmik, élelmiszerek, főleg francia importból származnak. A hazai termékek olcsóbbak, megkóstoltunk már sok mindent, nem volt panasz és szerény anyagi kereteink sem engednek meg luxuscikkeket. Az alapvető élelmiszerek, gyümölcsök mind fogyaszthatók és nem okoztak még semmi gondot az emésztésünket illetően, főleg hogy hűtő is van a tárolásra /kivéve, ha tartós áramszünet van/. A boltok fel vannak szerelve áramfejlesztő generátorral, bármikor van világítás, hűtés a vásárlóknak. Maliban is kitört a foci vb-láz, mindenfelé kivetítők, nagy plazmatévék és szerte  városban alkalmi focipályákon rúgják a labdát a fiatalok. A szállásunkon is van tv, így követjük az eseményeket, különösen Imre nézi a közvetítést, ha itthon tartózkodunk. Mali nem került be a vb résztvevői közé, de az esemény minden afrikait érint, szurkol a földrész az afrikai csapatok sikeréért. A döntőt már otthon fogjuk nézni és szurkolni fogunk az afrikai csapatok a sikerének.

2010. június 13. vasárnap

Meleg hétvégénk volt a szó szoros értelmében. Rettenetes hőségre ébredtünk szombaton, a szokott időben Mamaribougouba indultunk. Nagy csend fogadott bennünket, néhány beteg jött a rendelésre, 11 órakor összecsomagoltunk és visszaindultunk Bamakóba. A meleg fokozódott, hazafelé megálltunk egy jobb időkben épült francia tulajdonú nyaralóknak épült Niger folyó parti hétvégi pihenőhelyen. A Niger partján láttuk a helyi „Tüzép” sóder és folyami homok kitermelését, fából készült csónakok készítését és a parti munkások tevékenységét. Az üdülőtelep kellemes pázsitos füve, feszített  víztükrű medencéje, nyugágyai éles ellentétben állnak Bamakó és környéke végtelen szemétdombja és rettenetes életkörülményei látványával, mintha nem is ebben az országban lenne. Ittunk egy kis frissítő, hideg italt, és hazamentünk szállásunkra. Bár ne tettük volna, a jó hűs árnyékos part után rossz hír fogadott bennünket, áramszünet van! Ez azt jelenti, hogy se ventillátor, se légkondi ! Bizony, amitől féltünk bekövetkezett, hajnali áramszünet volt. A  negyven fok feletti hőmérsékletben megtapasztaltuk, milyen az élet errefelé közmű nélkül, bár vizünk volt és ez némiképpen enyhített szenvedésünkön. A ház összes ajtaja nyitva volt, a légáramlat minimálisan, de mérsékelte a forróságot, sajnos rengeteg szúnyog bezúdult és bennünket fogyasztott vacsorára. Hajnalban a ventilátor zúgása végre az áram visszakapcsolását jelezte, akkor végre álomba merült mindenki.
Vasárnap lévén szabadprogram. Délelőtt Imre beszélgetett Kembe Sorellel  telefonon, beszámolt az elmúlt hetünkről. Útnak eredtünk a bamakói kézműves piac és a Nemzeti Múzeum megtekintésére. A piacon sok szép helyben készülő helyi portékát láttunk, szép ajándéktárgyakat vásároltunk barátainknak, szeretteinknek viszonylag olcsóbb áron, mint a boltokban. Felpakolva kincseinkkel, a múzeum felé indultunk. Nem nagy tömeget találtunk, érzésünk szerint ma mi voltunk az első látogatók! Szenzációs leleteket láttunk Mali történelméből, különleges szobrokat, textileket és rituális eszközöket különböző szertartások tartozékait az ország különböző tartományaiból. Ma szerencsére mérséklődött a meleg, reméljük holnap sem lesz túl meleg, bár Maliban a június a legmelegebb hónapnak számít. Júliustól várható a 3-4 hónapos esős évszak, ami némi lehűlést és sok csapadékot hoz majd. Holnap ismét Mamaribougouba megyünk dolgozni.

2010. június 11. péntek 

A tegnapi lazítás után ma korán kelve indultunk Mamaribougouba, hogy lemaradásunkat behozzuk és betegeinket ellássuk. Ma több visszarendelt betegem lesz, a sebészeti esetekre nagyon kíváncsi vagyok, hogyan javult állapotuk a rossz higiénés feltételek között. Nehezebbre fordult a helyzetünk, mert a tolmácskodásra vállalkozó angol önkéntes lány,  Fleur továbbutazott, másik munkahelyre. Sokat fordított nekünk, spontán szegődött hozzánk, mikor megérkeztünk, itt az otthonban segédkezett. Miután angol anyanyelv mellett kitűnően beszél franciául és kicsit már ismerte a helyi viszonyokat, nagy segítség volt. Éva hősiesen, egyedül látja el a tolmács feladatot, nehéz ügy kettőnk közt cikáznia. Szerencsére angolul többé kevésbé mindannyian beszélünk, sajnos a francia gondot jelent, mert egyikünk sem beszéli. Kriszta és Csaba állandóan velünk van, rengeteget segítenek, az asszisztensi feladatokat is kitűnően ellátják, nagyon jó a csapatmunka. Igazi kincsek a rendelésen! A helyiek néha értetlenül figyelik igyekezetünket, mi ahhoz szoktunk otthon, hogy ne csak tessék-lássék tegyük a dolgunkat. Szokatlan a tempónk, ők ráérősen intéznek mindent. Hiába, Afrikában vagyunk! Sok szervezési gondon is túl vagyunk, a határozottság, amiben Csaba és Kriszta talpraesettsége volt a meghatározó. Meg kell értetnünk a helyi erőkkel, hogy mi nem csak protokollra, szerepelgetésre és baráti kapcsolatok építésére jöttünk, hanem dolgozni. A helyiek bambara nyelvét csak az itt lakók értik és azon múlik a gyógyítás lehetősége, hogy van-e valaki, aki ezt franciául vagy angolul közvetítse felénk. Szerencsére mindig akad segítség, a francia szótár és a lelkesedésünk átsegített már sok nehéz helyzeten.
Jöttek a betegek, a kontrollra rendesen, volt aki az eredeti kötéssel, volt aki levette. Szépen reagáltak a kezelésre, a hyperolos tisztítás megtette a magáét. Sikerült párakötéssel egy könyökön levő tályogot beérlelni, szépen kiürítettem ma a tartalmát, csíkkal elláttam, hogy ne záródjon le míg a gennyes váladék megszűnik. Holnap ismét kötéscsere, a kevésbé súlyos sebek hétfőn jönnek ellenőrzésre. Imrénél sorakoztak a hurutos gyerekek, a néhány fokos lehűlés hatásaként. Ma egy albínó csecsemőt is láttunk, csak a nagykutacs területén borította az itt jellegzetes bőr és haj a fejecskéjét. Nagy gond ezen az éghajlaton a pigment hiány, nehéz élete lesz szegénynek. Mi kellemesen felfrissültünk, nekik fázós napot hozott a tegnapi eső. Minden betegünk úgy volt felöltözve, mint nálunk márciusban szokás, de délutánra egységesen folyt az izzadtság mindenkiről. Az esős napok száma ebben a hónapban 10 körül van, ebből két kisebb és egy nagyobb bejött. A tegnapi özönvizet látva sokat gondoltunk az otthoni árvízi helyzetre, és a munkálatokra, hisz egy nagy felhőszakadás is meg tudja bénítani egy nagyváros életét. Ma gyengélkedési hullám ütötte fel a fejét, én reggel szédelegtem, Imre délutánra küszködött hasmenéssel. Igyekszünk megtenni minden óvintézkedést, sajnos a klíma és a körülmények uralkodnak. Munka után pihenünk, olvasgatunk, számítógépezünk. Elhatároztuk, hogy csak hétvégén mozdulunk ki szállásunk viszonylag jó körülményei közül, semmi fölösleges kockázat.

2010. június 10. csütörtök

Ma nagy esővel kezdődött a nap, szerencsére Mamaribougouba csak délután készültünk rendelni. Délelőtt esküvőre vagyunk hivatalosak, megnézzük a lakodalmas házat. Hatalmas felhőszakadás kerekedett, épp mikor elkezdtünk készülődni. Felvettük a méretre készült színes ruháinkat, mikor kitört a zivatar, hömpölygött a víz Bamakó utcáin. Délfelé, mikor már elcsendesedett, elindultunk, az egész város vörös sárban úszott, minden vízelvezető felmondta a szolgálatot. Mivel késett a menyasszony, megnéztük, hogyan fő a konyhában az étel, a női és férfi oldal különválasztását, iszlám szokás szerint nem együtt ünnepel  a násznép. A menyasszony és vőlegény olyan ruhában volt, mintha Európában volnánk, szép habos fehérben és fekete elegáns öltönyben volt az ifjú pár. Ahogy megtudtuk, ők szerelmi házasságot kötnek, nem pedig az arab világban elterjedt módon, a szülők által kijelölt párral kelnek egybe. Sok boldogságot kívántunk, szerény összegű nászajándékunkat odaadtuk a menyasszony édesanyjának. Az étel az udvaron, hatalmas kondérokban faszén tűzhelyeken rotyogott, de a nagy eső miatt nem főtt meg időben. Bennünket várt a munka, így néhány hangulatos kép és videó készítése után a rendelőbe mentünk. Az időjárás otthon marasztalta a betegeket, kevesen jöttek. Hangos dobszó hallatszott a faluból, munkánk végeztével elindultunk a hang irányába, óvatosan lépkedve a hatalmas sár és hatalmas tócsák miatt a vörös agyagon. Kis ünnepség részesei lehettünk,az iszlám szokás szerint, csütörtökön délután már ünnep van és ezt a falubeliek zenével és tánccal ünnepelték. Három fiatalember dobolt, és a lányok asszonyok körtáncot lejtettek, hangos énekszó kíséretében. Közéjük mentünk, úgy néztük őket, néhány tánclépésre beinvitáltak a körbe és megengedték a filmezést is.  Sokszor kerültünk már kellemetlen helyzetbe, mivel szemérmesek az emberek, nem szeretik a kamerát, fényképezőgépet. Ha udvariasan engedélyt kérünk, akkor szívesen mutatják arcukat, főleg a gyerekek szeretik, ha meg is mutatjuk a képeket. A dobosok fergeteges szólót is adtak a tiszteletünkre, az asszonyok pedig még szebb lépéseket mutattak be, mikor látták érdeklődésünket. Visszamentünk a rendelőbe, ahol még várt egy-két beteg, akihez eljutott délutáni megjelenésünk híre. Az eső elvonult, szép nyugodt éjszaka várható, felhő sincs az égen.
Imre házipálinkája jó szolgálatot tesz, mert a helyi ételek néha érzékenyen érintik az emésztésünket. Tényleg igaz, hogy „kis mértékben gyógyszer, nagy mértékben orvosság”! Szerencsére jól vagyunk, komoly panasza egyikünknek sincs, vigyázunk magunkra, és egymásra, hogy el tudjuk végezni a ránk bízott feladatokat.

2010. június 9. szerda

Korai kelés, indulás Mamaribougouba, még a nagy hőség előtt szeretnénk munkába állni, hogy két órára befejezzük. Délután számunkra elviselhetetlen a forróság. Mali idő szerint, mikor otthon este 8 óra /Maliban csak 4 óra/ van már kibírhatóbb, negyven fok alá süllyed a hőmérő. Néha egy-egy rövid zápor is esik, nem sok haszna van, mert az öntözéshez kevés, a hőség nem enyhül, csak párásabb lesz tőle a levegő. Rengeteg folyadékot iszunk, megszoktuk már a vezetékes vizet is, mert behűtve jó, kicsit klórosabb, mint otthon. Nagyon lágy víz egyébként, fürdésnél, mosásánál érezhető a különbség. Hamar száradnak holmijaink a napon, nem túl piszkosak, inkább az izzadtság miatt szükséges a mosás. Minden nap tiszta ruhát veszünk a munkához, hazaérve azonnal a szennyesbe tesszük az egyébként műtőben, kórházban használatos textilneműt, amit adományként kapott az egyesület. Ma változatosabb volt a munkám, több sebészeti feladatot kaptam, kötéscsere, varratszedés és friss sebellátás, tályogkezelés is történt. Szerencsére van bőven fertőtlenítőszerünk, eszközeink és kötszerünk is, visszajönnek kötéscserére, kontrollra a betegek, hisz egész héten ott rendelünk. Ma este is éppen egy kis zápor esik, kis felhők gyülekeznek. Este már csak gyümölcsöt eszünk, munkából hazaérve vár bennünket ebéd, ami a ház konyhájában készül, helyi konyhai körülmények közt. Nem túl korszerű de praktikus . Sok salátát kérünk, kevesebb nehéz ételt, mert nem esik jól ebben a melegben ami nehezen emészthető. Ma is friss zöldsalátát ettünk és zöldséges kuszkuszt, arab specialitást. A hozott fűszerekkel ízesítve, igazán jó a kosztunk. Reggelire a szomszédos boltból friss meleg kenyeret veszünk, tej is kapható. Imre hozott otthonról egy kis házi kolbászt, szalonnát, sajnos nem sokára elfogy, néha egy falat hazai igazán jól esik ebben a távoli országban.

2010. június 8. kedd

2010. június 7. hétfő 

Nagyon mozgalmas hétvégénk volt, kissé fáradtan kezdtünk a mai munkánknak. Szombaton este Bibi asszony meglepetést szervezett, Umu Sangari világhírű mali énekesnő fergeteges koncertjét láttuk, hallottuk és táncra is perdültünk. Igazi afrikai zenét hallhattunk a forró bamakói éjszakában, a dobszólók, csodálatos dallamok varázsával telt az este, éjjel érkeztünk haza. Reggel ráérősen indultunk városnézésre. A Bamako Múzeumban érdekes emlékeket láttunk, Mali XIX.századi felfedezőinek gyűjteményéből. Korabeli fotók, rajzok közt, érdekes  volt összehasonlítani a jelen helyzetet a régmúlttal. Az épületek, a tájak, falvak és viseletek szinte napjainkban is ugyanolyanok, talán annyi a különbség, hogy több volt a ruhátlan ember mint napjainkban. A város határát elhagyva időutazás kezdődik a nagyon távoli történelembe. Megnéztük a városnevezetességeit, Csaba nagyon jól tájékozódik a város számunkra kaotikus útjain! Lefényképeztük a líbiai szállodacsodát, ami a világon egyedülálló, mert kívülről a helyi agyagtégla borítja. Sétáltunk a Niger folyó partján, megnéztük a városi emlékműveket és nevezetességeket. Bamako egymillió körüli lakosa főleg kis házakban, 1-2 emeletes házakban, kisebb lakótelepeken él, toronyházat még nem láttunk, legmagasabb épületek a szállodák. Mindenhol por, szegénység és nekünk megmagyarázhatatlan igénytelenség. Az afrikai gondolkodás  távol áll a mi kultúránktól. A városnézés végeztével a piacon gyümölcsöt vettünk, csodálatos a választék  van kókuszdió, ananász és mangó mindenhol. Este a melegtől és az élményektől fáradtan mentünk aludni.
Hétfő, kora reggeli indulás, megyünk Mamaribougouba. Nagyon sok a munka, a gyerekek özöne és rengeteg felnőtt várt bennünket, délután két óráig bírtuk a nagy hőség vetett véget munkánknak. Ma leprás beteg is megjelent, több fotót is készítettem róla, mert ilyen betegséggel otthon nem találkozunk, szeretném majd megosztani kollegáimmal a képeket és a tapasztalataimat. A betegségek gyakorisága az otthonihoz hasonló, hozzám felnőttek sorakoznak és a panaszok is a korosztálynak megfelelők. Vérnyomás-problémák, ízületi bajok, alvászavarok, nőgyógyászati és urológiai gondok, szerencsére fel vagyunk készülve minden gond megoldására. Ha nem tudunk azonnali megoldást, jó a kapcsolat a kórházzal, rendelőkkel, mindenhol szívesen fogadják tanácsainkat, beutalónkat. Holnap bamakói rendelőben fogunk dolgozni,az itteni módszereket tanulmányozzuk és szeretnénk együttműködést kiépíteni  a mali kollegákkal, tapasztalatokat szerezni az afrikai betegségekről.

Kasza Kriszta tollából: Ma reggel 7 körül kimentünk Mamaribougouba, már akkor is vártak bennünket a rendelő előtt. Sajnos a lázas baba, akit pénteken otthagytunk már nem él. Rengetegen voltak, felnőttek, gyerekek egyaránt. Volt olyan, aki visszajött.... pénteken 16 éves volt... ma 20... 4 gyermeke van.... de ezek utan már az sem biztos...
Holnap Bamakoban egy magánrendelőben leszunk, így összekészültünk mindennel, amiről azt gondoltuk, szükségünk lehet rá... Jelenleg pihen a csapat, kellemes volt az ebéd. Sült krumpli, sült banán és saláta, aztan jött volna a hús és rizs, de néhányunkba már az nem is fért, ráradásul akkora hőség, hogy nem is kivantuk, annak ellenére, hogy már szinte mindenki rosszul volt, mire az ebédig jutottunk.

2010 június 6.

Tegnap a csecsemőotthonban tett látogatás és a kis lakók megvizsgálása után visszatértünk pihenni a szállásra. Délutánra az orvosok és Éva piacozást terveztek, de a nagy meleg miatt nem indultunk el, ellenben estére Bibi asszony meglepetést szervezett és elvitt bennünket egy szórakozohelyre, ahol barátnője, a világhirű Mali énekesnő (Oumou Sangare) lépett fel.

2010. június 4. 

Negyedik napja érkeztünk Maliba. Két alkalommal  rendeltünk Mamaribouguban, az AHU által patronált kórház és rendelőnek nevezett intézményében. Megismertük a törzsfőnököt, aki támogatásáról biztosított minket. A „rendelő” siralmas állapotú, öreg és lepusztult falai közt próbáltunk valami rendszert kialakítani, hogy dolgozni tudjunk. A hozott gyógyszereket elosztottuk, Imre a gyerekeket látja el, én pedig a felnőtteket gyógyítom majd. Kongóhoz, előző missziónkhoz hasonlóan hamar alkalmazkodtunk a körülményekhez és munkához láttunk. A mellettünk levő szülőszobában sorra szülnek az asszonyok, hamarosan mennek is haza pár óra múlva, a kisbabával együtt. Az újszülött-ellátást Imre elvégzi, az anyuka az én feladatom. Hamar összegyűlt nagyon sok felnőtt és gyerek, sajnos többlépcsős a tolmácsolásunk, mert a helyiek nyelvét csak az itt élők értik, ők franciára fordítanak, aki tud angolul, az pedig nekünk angol nyelven. Mivel mindketten angolul tudunk kommunikálni, ez a legjobb megoldás. A betegek közt minden megtalálható, ami betegség csak létezik ezen a földrészen. A malária népbetegség, magunkra is vigyázni kell a sok moszkitó miatt. Gyógyszert szedünk, szúnyogirtó van nálunk, hál’ Istennek a szállásunkon a légkondi működik, így nem kell az ablakokat nyitva tartani. Szúnyogháló itt nem létezik. Jó az áram és vízellátás is, igaz csak hideg víz van, de ebben a melegben nagyon jólesik a frissítő zuhany, mikor visszajövünk a munkából. A „rendelőben” sem folyóvíz nincs sem rendes áramszolgáltatás, villany nincs a falvakban, csak napelemes világítás. A faluban van ásott kút (nem ajánlatos inni belőle) és egy nemrégen, az AHU és a Budapest-Bamako Rally segítségével fúrt kút, amely iható, tiszta vizet ad majd a falunak. Dr. Mihálffy  Balázs, helyi képviselőnk nagyon sok áldozatos munkát végez az árvaház és a rendelő fejlesztése érdekében. Mi csak palackozott vizet iszunk, vagy felforraljuk a bamakói vezetékes vizet. Bamakóban jó a vezetékes vízellátás, a csatornázás kevésbé, de láthatóan folynak fejlesztési munkák városszerte. Ezen az éghajlaton nem kapkodnak a munkával, ráérősen megy az élet. Holnap gyógyszertárat keresünk, mert a kis készletünk nem lesz elegendő. Este néhány helyi gyümölcsöt kóstolgattunk, soha nem látott, hallott termékek kaphatók mindenhol, főleg a mangó nagyon finom. Dinnyenagyságú, csodálatos  gyümölcsöket árulnak, apró kis dinnyéket és avokádót, banánt minden mennyiségben. Ha mást nem ennénk, sem halnánk éhen.
Ma mindkettőnknek nagyon sok súlyos betegünk volt. A tegnap született kisbaba ma 41 fokos lázban feküdt, súlyos toxikus állapotban. Mindenképpen intenzív kórházi ellátásra szorult volna, de szülei elzárkóztak a javaslatunktól, így hamarosan meg fog halni. Egy baba már meghalt, őt az utcán találták éhhalál közeli állapotban, olyan súlyosan alultápláltsága miatt menthetetlen volt. A legmegdöbbentőbb számomra a mai napon, hogy a lányok asszonyok körülmetélése ebben az országban nem tiltott, általános! Döbbenetes állapot, az asszonyok fájdalmai elképesztőek, hisz a megcsonkított nemi szerv, az ebből adódó fájdalmas házasélet, a gyerekszülés és a férjnek való kiszolgáltatottság  pokoli életet ad ezeknek a szerencsétlen nőknek. Ma több fiatalasszony is panaszkodott nem gyógyuló sebekre, fájdalmas közösülésre.  A férfiakat errefelé nem érdeklik a nők érzelmei, testi, lelki kiszolgáltatottság a jellemző. Az iszlám nagy úr, és az emberek fanatikusan vallásosak Maliban. A szerelmi házasság  helyett adásvétel a jellemző, a nőknek nincs beleszólása a saját életébe. Nem ritka a nagy korkülönbség, nagyapa korú férfiak serdülő lányokat vesznek  feleségül, a többnejűség megengedett. A fogamzásgátlás gyerekcipőben jár, bár lehet kapni a patikában óvszert, tablettákat és rengeteg afrodiziákumot, női és férfi libidónövelőket. Magas áruk miatt azonban nem terjedtek el, csak szűk réteg engedheti meg magának az efféle védekezést, marad a bő gyermekáldás, főleg az eldugott falvakban. Holnap a Niaber árvaház kis lakói lesznek a betegeink, reméljük lesz némi vidámságban is részünk, ebben a nagyon szegény  országban. Reméljük ők már jobb világban fognak felnőni.

2010. június 2. 

Szerda reggel vízum-intézés a városi bevándorlási hivatalban, majd látogatást tettünk egy fejlesztésre váró és egy működő kórházban, annak orvosaival és munkatársaival ismerkedtünk. Ellátogattunk a Szociális Minisztériumba, annak vezetője fogadott bennünket. Átmentünk a Niger folyó felett, láttuk a líbiai beruházásnak köszönhetően épülő luxusépületeket, hoteleket. Az útépítést kínai beruházók finanszírozzák. Kadhafi ezredes és családja rengeteg pénzt fektet az országba, főleg saját céljai érdekében. Az USA nagykövetsége mellé néhány méterre csodálatos mecsetet is építtetett. A hőség és a hatalmas por szokatlan nekünk, fáradtan és a nagy távolságoktól elgyötörve érkeztünk vissza az árvaházba, ahol finom ebédet kaptunk. Naponta egyszer meleg ételt főznek az árvaház dolgozóinak is. Később ellátogattunk Mamaribouguba, ahol a legtöbbet fogunk dolgozni, elvittük a rendelőbe szánt adományokat és gyógyszereket, amivel dolgozni fogunk. Lehangoló, emberhez méltatlan körülményeket találtunk, a helyi törzsfőnök minden jó szándéka kevés ennyi baj orvoslásához. A kis falu emberei, gyerekei nagy lelkesedéssel fogadtak bennünket, a „kórház” dolgozóival is megismerkedtünk.   Továbbmentünk az árvaházba is, ahol épp oktatás zajlott a nagyobbacska gyerekeknek, a kicsik kint játszottak az udvaron, a még kisebbek pedig dajkák társaságában a hűvös épületben. Megszeretgettük a kicsiket, a néhány naposokat és a totyogókat is. Kezünkbe, ruhánkba kapaszkodva, nyilvántartási számukat mutogatva kísértek könnyes szemmel a buszhoz minket, nagy, csalódott szemekkel, hisz mindannyian árvák, valódi szülőkre vágynak. Elszoruló szívvel hagytuk el őket és lelkes nevelőiket, akik szintén önkéntes munkát végeznek. Nemsokára ide is jövünk dolgozni, hiszen ez is a feladataink része lesz. Este otthon még sokáig beszélgettünk, sajnos az internet ritkán jó, eddig csak Kriszta tudott néhány képet hazaküldeni  a www.ahu.hu-ra, nekünk még nem sikerült netezni, a képeimet sem tudtam mégmegosztani, a hálózat sajnos nem stabil, olyan mint a mese …hol volt,hol nem volt….!

2010. június 1.

Kongói munkám után ismét munkába indulok, az Afrikai-Magyar Egyesület felkérésére. Újabb küldetésem kezdete jún.1-jén Maliba indulok, újabb egy hónapra missziós munkára. Az AHU Bamakóba és környékére indít önkéntes orvosi csoportokat  az év további részében, mivel Kongóban  sajnos ismét anarchia várható a békefenntartók kivonulása miatt. Nem volt könnyű döntés, mikor igent mondtam az újabb felkérésre,és fizetés nélküli szabadságot vettem ki, hogy el tudjak utazni. Dr. Túri Katalin és Dr.Tóth Katalin Ildikó háziorvososk vállalták a helyettesítést, Dr. Matényi Magdolnával együtt, továbbá a nővérek a rendelőben!   Hálásan köszönöm!!!  Betegeim megértését, és  családom aggódását is ezen a helyen köszönöm!  Gyerekgyógyász kolléga lesz a munkatársam, Tokajból,  Dr. Kis Imre. Fontos feladatunk lesz, elsőként megyünk a világ egyik legszegényebb országába az Afrikai-Magyar Egyesület jóvoltából. A harmadik munkatárs Keresztes  Éva lesz, székesfehérvári önkéntes,aki a tolmácsolást vállalta francia nyelven. Mivel az egészségügyi intézményekben kevés az ember, még kevesebb a felszerelés, ráadásul nincs ingyenes orvosi ellátás, nagy szükség van minden segítségre. Előörsként néhány napja egy kétfős csapat indult egy mikrobusszal, megrakva az adományokból begyűjtött kórházi felszerelésekkel, gyermekélelmezési-cikkekkel, játék és ruhaneművel. Kriszta és Csaba az AHU munkatársa, segíteni fognak a munkában, a környék megismerésében, nyelvi nehézségeink leküzdésében. Jövő hétre tervezik a hazautazást repülővel, a busz pedig a mi közlekedésünket fogja biztosítani.
Kedden, a hűvös esős időben 9 órakor az AHU irodában gyülekeztünk, nagy izgalommal és várakozással, hisz olyan helyre megyünk, ahol magyar orvos még nem dolgozott önkéntesként. Kis ünnepség keretében búcsúztunk, Falusi Mariann, Róbert László tisztelt meg jelenlétével és meleg szavakkal köszöntek el tőlünk, sok sikert kívánva. Ferihegyre szűk családi körben mentünk, az Air France járattal először Párizsba, onnan pedig Bamakóba repültünk. Éjszaka szálltunk le a forró afrikai éjszakában. Kriszta és Csaba vártak bennünket,és 11 óra körül már a szállásunkon voltunk, ahol kényelmes légkondis, fürdőszobás elhelyezést kaptunk Évával. Panaszra semmi okunk, a teraszon egy nagy hűtőszekrény is van! Kongói körülményeinkhez képest ez maga a Hilton! Bibi asszony, az árvaház vezetője kedvesen ismertette a feladatainkat.
A műsorszüneteben az est vendégekent Bibi assszony kapott szót, amikor is bemutatta a közönségnek a Magyar orvoscsoportot, és pár szóban emítést tett a misszióban végzett munkájukról, melyet a helyi közönség is nagy tapssal és örömmel fogadott.
Ma délelőtt nyakunkba kaptuk a várost, megnéztünk pár helyi szobrot, teret és ellátogattunk a Bamako múzeumba is, majd kimentünk a zöldségpiacra és mindenféle finomsággal tértünk haza. Holnaptól kezdve korábbra ütemeztük a reggeli kezdést, hogy még a nagy meleg beköszönte előtt vissza tudjunk huzódni a szállásra, igy holnaptól reggel 7 órára megyünk ki a faluba, és délután 14 óráig tart majd a rendelés.

2010. június 4. FRISS KÉPEK ÉRKEZTEK! Megtekintésükhöz kattintson a kis képre.

2010. június 2. 
Az Afrikai-Magyar Egyesület által Mali-ba indított 6. Orvosi Misszió orvosai rendben megérkeztek, jelen pillanatban kellemesen társalognak a fogadóbizottság pár tagjával, Mihálffy Balázzsal és Selley Csabával. Előkerülnek a kongói élmények Annától, de már tervezgetik és nagy kíváncsisággal várják a holnapi napot, amikor is az ő közvetítésükkel adjuk át az adományokat és nézzük meg a helyszíneket, ahol munkájukat végzik az elkövetkező egy hónapban. Mali szép zöld lett január óta, zöldbe burkolóztak a fák, és látszik, hogy a környékbeliek felkészülten várják az eső érkezését.

VI. orvoscsoport indulása from Afrimázs/Afrimage on Vimeo.

2010. június 1. Elindultak!

Az Afrikai - Magyar Egyesület által szervezett VI. önkéntes orvosi misszió 2010. június 1-jén elindult Maliba, a világ egyik legszegényebb országába! Az Afrika Centrumban megrendezett sajtótájékoztatón Falusi Mariann meleg szavakkal köszöntötte a misszió résztvevőit: Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvost, Dr. Kis Imre tokaji háziorvost és Keresztes Éva székesfehérvári önkéntest. A mali származású dr. Kante Awa és Balogh Sándor, az Egyesület elnöke közösen indították útjára a háromfős missziót, akik egy hónapot töltenek a nyugat-afrikai országban, hogy a helyi beteg embereknek nyújtsanak ingyenes orvosi ellátást!

Jó utat kívánunk!