A Magyar Afrika Társaság 2015. október 16-án indította XII. orvosi misszióját ezúttal egy új helyszínre, Malawiba. A csapat tagjai egy hónapot töltöttek el Malawi déli részén, Blantyre-ben, hogy orvosi segítséget nyújtsanak a környéken élő, rászoruló helyieknek.
A misszió tagjai Dr. Jakkel Anna kecskeméti háziorvos, Dr. Pálinkás Edina általános orvos és Horváth Dorottya AHU koordinátor voltak.
A misszió időtartama: 2015. október 16 - november 11.
2015. 11. 10-11.
Az utolsó reggelünkkor visszamentünk a misszió legelső állomására, vagyis a Jacaranda iskolába, ahol sok jó barátot szereztünk. Végezetül még találkoztunk az ott tanuló diákokkal, tanárokkal és az iskola alapítóival is. Kicsit szomorúan hagytuk ott őket, de indulnunk kellett, hogy időben kiérjünk a reptérre.
Előtte azonban még gyorsan bevásároltunk egy-két elengedhetetlen malawi terméket, többek között egy nagyon finom helyi csípős szószt, sok-sok mangó-t és makadám diót, hogy hazavigyük a családnak, barátoknak. A reptérre érvén feladtuk a csomagjainkat, majd egy kellemes ebéd elfogyasztása után elbúcsúztunk Csabától és Addis Abeba felé vettük az irányt. Estére rendben meg is érkeztünk oda. Csakhogy, miközben az átszállásra várakoztunk kaptunk egy sms-t, hogy a Frankfurtból Budapestre induló járatunkat törölték a Lufthansa sztrájkja miatt, így megpróbáltunk intézkedni azzal kapcsolatban, hogy esetleg valamelyik másik európai nagyvárosba repüljünk. Mivel nekik még nem jelezte a rendszer a járat törlését, nem tettek át bennünket másik gépre, így csak reménykedni tudtunk, hogy szerencsénk lesz. Frankfurtba megérkezvén teljes káosz uralkodott mindenhol, az átutazók nagy része ott ragadt, mi is csak várólistára kerültünk volna, ha repülővel szerettünk volna hazajutni. Végül sikerült elintézni, hogy egy átszállással, vonattal Bécsbe utazzunk, ahonnan pedig már autóval vittek haza bennünket. Reggel helyett késő este értünk haza fáradtan, de tele az egy hónapnyi utazás feledhetetlen élményeivel és tapasztalataival. Mindannyian nagyon jól éreztük magunkat és reméljük, hogy egyszer újra visszatérhetünk Malawiba!
2015. 11. 08-09.
Kipihenten keltünk fel az Omar család senga bay-i nyaralójában. Miután megreggeliztünk, elbúcsúztunk vendéglátóinktól és elindultunk, hogy felfedezzük a környéket. Rövid autóút után megálltunk a partnál, hogy béreljünk egy csónakot, ami átvisz minket a Lizard nevezetű kis szigetre. A part ezen része tele volt emberekkel. A gyerekek a vízben játszottak, az asszonyok pedig mosták a ruhákat, mialatt a férfiak készülődtek a halászatra.
Néhány helyi srác előkészítette számunkra a csónakot, melyet indulás előtt Csaba és egy tucat helyi férfi szabadítottak ki a homokból. Ezután beszálltunk a kis hajóba és elindultunk a sziget felé, ami egyáltalán nem volt messze. Negyedórás kellemes út után meg is érkeztünk és szerencsénkre nem volt rajtunk és négy kísérőnkön kívül senki ott. Gyorsan belecsobbantunk a vízbe, ami tele volt színpompás halakkal. Egyébként a Malawi tó híres különleges halfajtáiról, melyek közül számos csak itt található meg. Ezeket a halakat a világ számos országába exportálják, hogy akváriumokban büszkélkedhessenek velük.
A szigeten körülbelül két órát töltöttünk el úszással és napozással, majd visszamentünk a partra és megebédeltünk az egyik helyi étteremben, ahol rajtunk kívül volt még néhány turista, de összességében nem sok külföldivel találkoztunk a tónál.
Ezt követően útnak indultunk Monkey Bay-be, ahova meghívást kaptunk a már pénteken megismert Round Table jótékonysági klub tagjaitól. Útközben még egy gumiabroncsosnál is megálltunk, hogy cserélje ki az egyik kereket, de a gyorsnak hitt művelet egy kicsit tovább tartott, mint gondoltuk. Az autógumisnak nem volt pumpája, így kölcsön kellett valakitől kérnie egyet. Miután ezen is túl voltunk, az irányt a tó mások részéhez vettük, ahol egy nagyon kellemes lodge-ban kaptunk szállást és az este hátralevő részében egy kellemes kerti partiban volt részünk a Round Table malawi és dél-afrikai tagjaival.
Hétfőn kora délutánig pihentünk, napoztunk és fürödtünk a szálláshelyen lévő medencében, majd elindultunk vissza Blantyre-be. Időközben még megálltunk mangó-t venni, hogy este még utoljára együnk ebből a zamatos gyümölcsből, melyet hazatérve nagyon fogunk hiányolni.A nap végén még Rizwan Omar is meglátogatott bennünket, hogy elbúcsúzzon tőlünk és jó utat kívánjon haza, Budapestre.
2015. 11. 07.
A szombati napunkat kikapcsolódással töltöttük, ugyanis elhatároztuk, hogy az utolsó hétvégénken meglátogatjuk az ország legnagyobb látványosságát, a Malawi tavat. Ráadásul Mr Gaffar Omar és a felesége voltak olyan kedvesek, hogy meghívtak bennünket Senga Bay-be a nyaralójukba. Így hát reggel időben keltünk, hogy odaérjünk a tóhoz, ami egyáltalán nincs olyan közel Blantyre-höz. Körülbelül fél úton megálltunk a Mua Mission nevezetű helyen, ahol megnéztünk még egy múzeumot is. Az idegenvezetőnk pedig tartalmas előadást tartott nekünk a malawi szokásokról.
Ezután továbbindultunk a senga bay-i nyaralóba, ahová a végén homokdűnéken keresztül vezetett az utunk. A célállomás előtt egy kicsivel sikerült is beragadnunk a homokba, de már ott is termettek a helyiek, akik segítettek kiszabadítani az autót. Délután érkeztünk meg a házhoz, mely szinte a tó partján fekszik. Mikor megláttuk a vizet elállt a lélegzetünk. Olyan kristálytiszta és kék, mint a tenger, a part homokos és egy felhő sem volt az égen. Gyorsan átvettük a fürdőruhánkat és bementünk a vízbe, mely nagyon kellemes hőmérsékletű volt. Rajtunk kívül nem fürdött senki a tóban, a parton is alig néhány ember lézengett.
Este egy finom indiai vacsora elfogyasztása után kiültünk a kertbe és néztük a csillagokat, ugyanis szerencsénkre teljesen tiszta volt az ég és túlzott fényszennyezés sincs ezen a vidéken. Vízen pislákoló fényeket is láttunk, melyek a halászok lámpai voltak, akik ilyenkor mennek halászni. Minden nagyon békés volt itt!
2015. 11. 06.
A mai nap ismét korán hagytuk el a HTCC házat. Célállomásunk Ngabu volt, ami egy kis falu Malawi déli részén, hogy egy egynapos gyógyítás keretében Dr. Anna és Dr. Edina segítsen a helyi betegeken. Az eseményt a Round Table-ös tagok kezdeményezték, akik a doktornők segítségével gyógyszereket vásároltak az ott lévő klinikának.
Így hát dél felé vettük az irányt, ahol az idő szerencsére már sokkal melegebb volt és ez mindenkinek jólesett az előző hideg napok után. A hőmérséklet napközben harminc fok körül volt, de a helyiek szerint ez még így is egy hűvös nap volt, ugyanis hétfőn negyvenhét fokot mértek itt.
Mikor megérkeztünk az egyik helyi egészségügyi dolgozó körbevezetett minket a több épületből álló klinikán és elmesélte, hogy hogyan zajlik itt a munka. Az intézményben voltak nyolc-tíz ágyas betegszobák, vizsgálók és egy műtő is. Az érdekes az volt, hogy egyetlen orvos sem dolgozik itt, a műtéteket az úgynevezett „clinical officer”-ök végzik, akik rangsorban a doktorok alatt állnak. A jó hír legalább az, hogy vannak a klinikán olyan emberek, akik habár nem is szakképzett orvosok, attól még életeket mentenek, hiszen ha ők sem lennének, akkor az emberek még ennyi segítséget sem kapnának. Másfelől viszont szomorú, hogy alig van orvos az országban és emiatt emberek milliói szenvednek vagy halnak meg megoldható problémák miatt.
Miután körbenéztünk a doktornők kaptak egy-egy külön szobát és fordítót, majd kezdődhetett a munka. A páciensek nagyon sokféle panasszal érkeztek, számos betegséggel találkozhattunk itt. Sokaknak voltak ízületi panaszaik, gyakoriak voltak a nőgyógyászati és urológiai problémák, de találkoztunk nagy valószínűséggel bilharziás beteggel is. A végén megérkeztek a Round Table-ösök is, akik átadták a megmaradt gyógyszereket a klinikának, majd egy sportklubban meghívtak bennünket egy ebédre, ahol lehetőség nyílt a társalgásra és megtudtuk, hogy többen közülük a Dél-afrikai Köztársaságból érkeztek egy hétre, hogy Malawiban segítsenek. Elégedetten, ám fáradtan érkeztünk haza ez után a hosszú nap után.
2015. 11. 05.
Ma reggel a Queen Elizabeth közkórházba látogattunk el, hogy találkozhassunk Mr Wakisa Mulwafu-val, a Fül-orr-gégészeti osztály vezetőjével, akiről kiderült, hogy ő az egyetlen fül-orr-gégész Malawiban! Ezen kívül még arról is tudomást szereztünk, hogy ez nem egyedi eset, ugyanis többek között például radiológusból is csak egy van az egész országban. A bemutatkozás után, a doktor körbevezetett bennünket az osztályon, melynek egy külön, nemrégiben épített objektuma van a kórházkomplexumon belül. A Queen Elizabeth eddig látott részeihez képest is nagyon fejlett, modern eszközökkel felszerelt részleg ez. Ráadásul mostanában fogják átadni az osztályhoz tartozó, újonnan épített audiológiát is.
A kórház egyébként örömmel fogadja a külföldi, tanulni vágyó orvosokat, akiknek egy külön, szépen berendezett házat is építettek. Hiszen itt Malawiban nagyon kevés a doktor, ellátásra szoruló beteg pedig annál több van, így aki ide jön dolgozni az rengeteg tapasztalatot szerezhet a maga területén. A látogatás végén még odaadtuk mind a kórháznak, mind külön a Fül-orr-gégészeti osztálynak hozott adományokat, melynek nagyon örültek, hiszen sosincs elég eszközökből és gyógyszerekből.
Ezután a Jacaranda iskolába vettük az irányt, ahova ismét érkeztek páciensek a doktornőkhöz. Többen jöttek ízületi panaszokkal, de voltak, akik a szűrővizsgálatok miatt érkeztek és találkoztunk tüszős mandulagyulladással is.
Délután még elmentünk a patikába újabb adag orvosságot venni, ugyanis a helyi Round Table (ami szintén egy jótékonysági szerveződés, mint a Rotary Club) felajánlotta, hogy biztosítja a gyógyszereket, ha elmegyünk velük egy egynapos gyógyításra Malawi déli részére, egy kis faluba. Ezen felül estefelé egy vendéglőben még találkoztunk egy csapat Malawiban dolgozó fiatallal, de nem maradtunk sokáig, ugyanis holnap korán kelünk, hogy Malawi déli részére utazzunk segíteni a helyieken!
2015. 11. 03 - 04.
Kedden reggel a Jacaranda iskolában kezdtük a napot, ahol a doktornők kicserélték annak a kisfiúnak a kötését, aki még a szombati malawi magyar nap előkészületeinél, zöldségpucolás közben csúnyán elvágta a kezét. Az aznapi beteg kisdiákok megvizsgálása után el kellett búcsúznunk kedves látogatóinktól, Sacitól és Ricsitől is, akik egy kora délutáni géppel készültek Budapestre hazarepülni. Délután ismét meglátogattuk a piacot, ahol már sokkal otthonosabban mozogtunk, mint a legelső alkalommal. Igyekeztünk alkalmazkodni az itteni vásárlási szokásokhoz. Szerdán a belvárosba mentünk, ahol látogatást tettünk a CURE International non-profit szervezet kórházában. Az intézmény a gyermekek számára ingyenes orvosi ellátást nyújt, többek között segít a fejlődési rendellenességgel, például dongalábbal született apróságokon. A felnőttek ellátása térítés ellenében történik. A kórházban a helyi emberek mellett több külföldi egészségügyi szakember is dolgozik, akik itt tölthetik akár szakmai gyakorlatukat is. Egyébként a kórház épülete nagyon szép és tiszta, a gyermekek számára külön szobákat is létrehoztak, ahol játszva tanulhatnak, amíg felépülnek. Mindannyian csodálkozva jártuk végig az intézményt, ami jól szervezettségről és korszerűségről árulkodott.
Ezt követően a helyi Rotary Club – vagyis az arra rászorulókon segítők - gyűlésére mentünk, ahol Csaba, mint a klub egyik tagjának vendégeiként megismerkedhettünk a közösségért tenni vágyó személyekkel és egy aktuális programmal, mellyel sokat lehetne segíteni a nélkülöző helyieken.
A nap végén még ellátogattunk a városházára, ahol találkoztunk Mr Emmanuel Kanjunjunju-val, Blantyre város tiszti főorvosával. Vele a misszió során tapasztalt problémákról és az esetleges megoldásokról, valamint a jövőbeli fejlesztési lehetőségekről beszélgettünk.
Este miután hazatértünk igyekeztünk jól felöltözködni, ugyanis megérkezett az esős évszak Malawiba. A hőmérséklet 13-14 fok körül lehet, viharos szél fúj és sűrűn vannak felhőszakadások. A különös, csak az, hogy állítólag ilyen hideg nem szokott ilyenkor lenni. A helyiek szerint ez napokon belül változni fog, reméljük igazuk lesz!
2015. 11. 02.
Egy kis pihenés után, izgatottan vágtunk neki a hétfői napunknak. Az idő, mivel Malawi jóval délebbi részén voltunk, forró és párás volt, a nap megállás nélkül tűzött. A korai reggeli után elhatároztuk, hogy munka előtt egy kicsit körbenézünk ezen a gyönyörű vidéken, ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy eljutottunk ide. Ennek okán a hotelben béreltünk egy kisebb hajót, mely a Shire folyón, a Liwonde Nemzeti Parkon keresztül vitt el minket egy másfél órás kirándulásra. Eleinte a folyó partján tevékenykedő emberekkel találkoztunk. Sokan mostak, gyűjtögettek valamit vagy cipekedtek, de láttunk halászcsónakokat is. Ahogy elértük a nemzeti parkot, az emberek eltűntek és felváltotta őket megannyi állat. Tucat számmal láttunk a vízben békésen pihengető vagy a parton játszadozó vízilovakat. Rengeteg madár, kafferbivaly és krokodil is előmerészkedett a búvóhelyéről. Mindenki nevében bátran mondhatom, hogy a legelképesztőbb élmény azonban a 30-40 fős békésen menetelő elefántcsorda volt, akik semmire ügyet sem vetve, alig pár méterre haladtak el tőlünk.
A kis kikapcsolódás után elindultunk vissza egy másik faluba, szintén a Machinga körzetben, hogy az AHU orvosai ismét az L. M. J. szervezettel közösen folytassák ma is a gyógyítást. Úgy éreztük ez alkalommal még inkább a világ végén vagyunk, ugyanis egy órát mentünk a kocsival földúton,kis falvakon keresztül mire odaértünk. Ismét több száz fős embertömeg várakozott a rendelőnek kinevezett épületnél. A mai napon ugyancsak sok volt a fejlődési rendellenességgel – vagy fogyatékkal élő gyermek, akik hosszú távú segítséget igényelnének. Az általánosságban mindenhol előforduló betegségek mellett Dr. Edina kiürített egy fül mögötti tályogot és Dr. Anna is kitisztított egy térdhajlatban levő sebet és antibakteriális kenőcsös kötést tett rá. A nap végén, bő három órás utazás után érkeztünk vissza Blantyre-be, ahol Mr Omar és felesége vendégül látott bennünket egy finom indiai vacsorára.
2015. 11. 01.
Korán kezdtük meg a vasárnapi napot, ugyanis egy több órás autóút várt ránk Malawi déli részére, Machinga körzetébe hogy a doktornők ismét az L. M. J. szervezettel közösen segítsenek a vidéken élő, orvosi ellátásban szinte soha nem részesülő helyieknek. Egy kis városban találkoztunk az esemény szervezőjével, aki elkalauzolt bennünket a faluba, ahova a rendelést meghirdették. Mikor megérkeztünk, egy békésen várakozó, ám hatalmas tömeg fogadott bennünket az árnyékban üldögélve. A rendelés helyszínéül felállítottak két sátrat és betettek alá néhány padot és széket is, mely ugyan védett a nap ellen, de még így is tikkasztó volt a hőség. A doktornők megkezdték hát a betegek megvizsgálását, mindketten külön-külön rendeltek és szokás szerint egy fordító is segédkezett a munkában. Az AHU orvosain kívül megint ott segített a kongói doktor és a malawi egészségügyi dolgozó is.
Sok beteg érkezett szem-, hát- és gyomorpanaszokkal, de többeknek volt magas vérnyomása és az időskori betegségek is jelen voltak. Különlegesebb eseteket is láthattunk, ugyanis volt egy férfi, akinek száraz leprája volt és egy kisfiúnak pedig egy nagyméretű meningocele volt a fején, mely a koponya űrrel is összeköttetésben volt. Ezt egy puha, almányi méretű kinövésként kell elképzelni a fej hátsó részén, melyet műtéttel lehetne eltávolítani. Ezen a vidéken sok volt a hasonló, fejlődési rendellenességgel élő vagy mentálisan fogyatékos kisgyerek, akik sajnos úgy nőnek fel, hogy nem látja őket semmilyen szakember és jelen esetben szüleik azt remélték, hogy a most ideérkező orvosok adnak erre valamilyen gyógyszert, mely egykettőre megold majd mindent. Azonban sajnos ez nem így van, ezért lenne szükséges vidéken is kiépíteni az egészségügyi rendszert, a nem túl jó helyzet javítására. A nap folyamán hatszáz segítségre váró beteget láttak el az orvosok, sokan közülük több tíz kilométert gyalogoltak miattuk.
Miután befejeződött a rendelés, visszaautóztunk Liwonde-ba és az L. M. J. szervezet jóvoltából a Hippo Lodge nevezetű hotelben tértünk nyugovóra, mely a Shire folyó partján fekszik és az ott élő számtalan vízilóról kapta a nevét.
2015. 10. 31.
Ezen a szombaton a Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC) által rendezett malawi magyar napra készülődtünk. A rendezvény célja, hogy egy kellemes délutánt eltöltve, egy kicsit jobban megismerhessék Magyarországot az iránta érdeklődő helyi emberek.
Így hát a délelőttöt az előkészületekkel töltöttük a Jacaranda iskolában, ugyanis oda lett meghirdetve a rendezvény. Mindenki segített, amiben tudott, hogy minden kész legyen időben. Többen díszítettük a nagytermet, míg Dr. Anna a gulyásleves elkészülésének folyamatát felügyelte, valamint sütött egy kis házi hamuban sült pogácsát is. A nagy készülődés közepette egy, a zöldségpucolásban segédkező kisfiú azonban csúnyán elvágta a kezét, de szerencséjére Dr. Edina a közelben volt és kitisztította, valamint összevarrta a sebet, mely így már szépen be fog gyógyulni.
Mindezek után délután elkezdtek megérkezni a vendégek és Szeremley Csaba, Rizwan Omarral közösen megnyitotta az eseményt. A Jacarandában tanuló diákok énekkel és tánccal is kedveskedtek a vendégeknek. Az ételek is nagyon jól sikerültek. A gulyásleves pogácsával mindenkinek nagyon ízlett, de meglehetett még kóstolni egy indai ételt is, mely szintén elnyerte az emberek tetszését.
Miután mindenki megízlelte a finom ételeket, Agorosso az afrikai Oscar-díjas gitárművész előadását hallgattuk meg, melyre sokan el is kezdtek táncolni. Ebből minket sem hagytak ki, így nagy táncmulatság alakult ki. A diákoktól is láthattunk több előadást, akik utána nekünk is próbáltak táncmozdulatokat tanítani, több- kevesebb sikerrel. A végén Szijjártó Saci, az AHU jószolgálati nagykövete még egy kis túrórudival is kedveskedett a gyermekeknek. Fergeteges volt a hangulat, késő este feküdtünk le aludni.
2015. 10. 30.
Ma szabadnaposok voltunk, így elhatároztuk, hogy elmegyünk egyet kirándulni. Reggel kilencre érkezett meg a kisbusz értünk, melyben bőven volt helyünk mindhármunknak. Két órás zötykölődés után értünk oda a Majete vadrezervátumhoz. Először megálltunk egy kicsit nézelődni a bejáratnál, majd továbbindultunk a kisbusszal, hogy körbejárjuk a parkot. Nem kellett sokat mennünk és máris láthattunk pár legelésző antilopot. Továbbhaladva találkoztunk zebrákkal, majmokkal, gyöngytyúkokkal, vaddisznókkal és elefántokkal is.
A levegő eleinte forró volt, tűzött a nap is, majd szépen lassan beborult az ég. Végül pedig megjött a csapadék. Körülbelül fél órás eső zúdult a tájra, ami nagyon jót tett a növényeknek, állatoknak, mivel már fél éve nem volt itt csapadék! Miután elvonultak a felhők, mintha minden felélénkült volna. Bárhova mentünk, békésen legelésző állatokkal találkoztunk. Nagy szerencsénk volt, hogy ilyen közelről láthattuk őket. Egyébként oroszlánok és leopárdok is vannak a rezervátumban, de velük inkább estefelé vagy korán reggel lehet találkozni.
A kirándulás végén még elmentünk a parkban lévő folyóhoz is, ahol sokáig figyeltük a tájat. Ennek meg is lett az eredménye. Egy békésen napozó aligátort és egy víziló családot láttunk a vízben, melyek úgy beleolvadtak a környezetbe, hogy szinte alig lehetett őket észrevenni.
Mindezek után sok új élménnyel gazdagabban indultunk vissza a HTCC házba, ahol Szijjártó Sarolta, a Magyar Afrika Társaság jószolgálati nagykövete és Dr. Kiss Róbert Richárd újságíró várt bennünket. Az elkövetkező néhány napban ők is csatlakoznak kis csapatunkhoz.
2015. 10. 29.
Bőséges reggeli után vágtunk neki a mai napunknak Chigumulában. Mire megérkeztünk, már sokan várakoztak ránk. Többek között ott volt a két helyi segítőnk is, Charity és Eda. Ez a két diáklány nagyon sokat segédkezett nekünk az előző nap is a fordításban, és ma is hiányoltuk volna őket, ha nincsenek velünk! Szerencsére kiválóan tudtunk együtt dolgozni. Gyorsan elrendeztük készleteinket, és a doktornők már meg is kezdték a rendelést. A mai napunk azonban már nem volt olyan zökkenőmentes, mint a tegnapi. Nagyon sok beteg érkezett vizsgálatra, ezáltal hatalmas tömeg alakult ki az épületnél, sokan tolakodtak, hangoskodtak, igyekeztek egyre közelebb jutni hozzánk, mely nem igazán segítette munkánkat. Ennek ellenére Dr. Anna és Dr. Edina minden pácienst türelmesen megvizsgált és segített problémáikon. A gyermekek közül sokaknak volt hasmenésük, köhögtek vagy éppen gombás bőrbetegségben szenvedtek. A felnőtteknél többeknek voltak látás-, és mozgásszervi problémáik, de találkoztunk kiugróan magas vérnyomású és vércukorszintű pácienssel is. Az ilyen betegeknél a legnagyobb probléma az, hogy nem lehet őket olyan helyre irányítani, ahol megfelelően beállítanák hosszú távon szükséges gyógyszereiket a háziorvosi ellátás teljes hiánya miatt.
A nap végére nagyon elfáradtunk, így jólesett itteni otthonukba hazajönni és elfogyasztani egy finom, meleg vacsorát, a végén egy kis friss ananásszal és papayával kiegészítve.
2015. 10. 28.
A mai reggelt szintén a Jacaranda iskolában kezdtük, ám ezúttal nem azért voltunk ott, hogy megnyissuk a rendelést. Ezen a napon egy hollywoodi csapat érkezett ugyanis az iskolába, azért, hogy egy rövid dokumentumfilmet forgassanak az AIDS-ről. Tiszteletükre a diákok tánccal és énekkel készültek, mely olyan jól sikeredett, hogy sokszor nekünk is tátva maradt a szánk. Az itt tanuló diákok között nagyon sok jó képességű fiatal van, aki nagyon szerencsés, hogy egy olyan helyen tanulhat, mint ez az intézmény, ahol támogatják a tehetségeket.
Miután vége lett a műsornak mi már indultunk is tovább, hogy megkezdjük a munkát Chigumulában. Mire odaértünk egy kisebb sor volt kialakulóban a rendelőnek kikiáltott épület előtt. Egyébként a rendelkezésünkre bocsátott építménynek csak teteje és falai voltak, még a padló is hiányzott belőle, így kénytelenek voltunk a homokban letáborozni. A falu főnökének a feleségétől kaptunk padokat és két asztalt, így szerencsére a doktornők el tudták kezdeni a betegek megvizsgálását. A felnőttek között sok volt a mozgásszervi panaszos, a gyerekek viszont főleg bőrproblémákkal érkeztek, illetve nagyon sok volt közöttük a gilisztás is. Találkoztunk középfülgyulladásos beteggel és Dr. Edina még egy súlyos asztmás férfinak is adott vénás gyulladáscsökkentőt és hörgtágítót. A két doktornő nap végére összesen körülbelül százötven beteget vizsgált meg, de még így is sokan maradtak másnapra. Ezen a helyen is nagy szükség van az orvosi ellátásra, ugyanis az itt élő emberek nagy részének van valami egészségügyi problémája, de orvos nincs a közelben. Holnap ismét itt folytatjuk, hiszen még sokan várnak segítségre!
2015. 10. 26-27.
A hét megkezdése előtt, a hétfő reggelt a gyógyszerkészleteink feltöltésével indítottuk. Hétfőn és kedden ugyanis újból a Jacaranda iskolába mentünk, ahol már mindannyian otthonosan érezzük magunkat. Miután mindennel készen voltunk, Dr. Anna és Dr. Edina megkezdte a betegek gyógyítását. Ismét a környéken élő helyiek érkeztek a rendelésre, akik közül a legtöbben nem beszélik az angolt, így az iskola nővére most is szívesen a rendelkezésünkre állt és sokat segített a fordításban. A nővér egyébként nagyon kedves és érdeklődő, többször el is mondta, hogy nagyon hálás, hogy itt vannak a dokik és tanulhat tőlük. Ez alatt a két nap alatt sok páciens jött el vizsgálatra. Ismételten voltak HIV fertőzött gyerekek, többeknek voltak bőrproblémáik, de volt, aki súlyos asztmája miatt kereste fel a doktornőket. Két albínó fiatal is megvizsgáltatta magát, akik kaptak is napvédő krémet fehér, érzékeny bőrükre. Mindemellett mozgásszervi panaszokkal keresett fel minket a gimnázium igazgatója, akin a két doktornő szűrővizsgálatot végzett el. A legvégén kiderült, hogy az igazgatónak cukorbetegsége van, melyre egyhamar biztosan nem derült volna fény, ha az orvosok nincsenek az iskolában. Az elkövetkező két napot a közeli Chigumula faluban fogjuk eltölteni és a környékbelieknek segíteni, melyet szintén izgatottan várunk!
2015. 10. 25.
A sikeres, ám hosszú szombati napunk után jólesett a vasárnapi pihenés. Reggel a megszokottnál egy kicsit később keltünk, és egy kiadós reggelivel kezdtük a napot. Ezek után összeszedtük magunkat és elindultunk a Mulanje hegyhez, egy vízeséshez.
Az utazás során először megálltunk egy kis faluban, ahol vettünk friss zöldséget és a helyi autógumissal felfújattuk a pótkereket. Úgy éreztük ugyanis, hogy az egyik kerékkel van valami probléma. Végül szerencsére nem volt gond az autóval, de azért nem árt, ha egy jó pótkerék továbbra is velünk van. Részben földutakon, apró falvakon keresztül vezetett utunk, célállomásunk felé, de mielőtt még megérkeztünk volna felvettük Csaba helyi ismerősét Louis-t és annak a barátját. Kirándulásunk során Louis volt az, aki segített elvezetni minket a zuhataghoz, míg a másik fiú itteni szokás szerint vigyázott az autóra. Egy órás séta után értünk oda a vízeséshez. A látvány gyönyörű volt. Rögtön be is mentünk a vízbe, miközben az ott táborozó helyiek mosolyogtak ránk és fotóztak bennünket. Most mi voltunk a fényképezőgép másik végén és igen furcsán éreztük magunkat. Még egy keveset napoztunk és ücsörögtünk, ám időben el kellett indulnunk vissza a kocsihoz, hogy még napnyugta előtt odaérjünk. Itt ugyanis nagyon hirtelen sötétedik be, szinte „leesik” a nap, a nyár ellenére hatkor már sötét van, és közvilágítás híján nehéz lett volna a sziklás terepen épségben leérni. Visszaérvén Blantyre-be megvacsoráztunk egy helyi indiai étkezdében. Ezután a kellemes nap után, újult erővel vágunk neki a következő hétnek!
2015. 10. 24.
Korai kelés után indultunk el Liwonde-ba, Malawi déli részére az L. M. J. szervezettel közösen, hogy ezen a vidéki helyen segíthessünk a rászorulóknak. Bő két órás utazás után érkeztünk meg egy ideiglenesen rendelőnek kinevezett házhoz, ahol egy asszonyokból álló kórus fogadott bennünket. Néhány páciens is ott ült már az egyik fa árnyékban az orvosokra várva. Először bementünk a házba, hogy a doktornők be tudjanak rendezkedni. Dr. Anna egy helyi egészségügyi dolgozóval került egy asztalhoz, aki sokat segített a Malawiban beszélt chichewa nyelv angolra fordításában. Dr. Edina pedig egy kongói orvossal látott neki a munkának, aki szintén ismerte a helyiek nyelvét. Ahogy megkezdődött a rendelés, egyre többen és többen érkeztek, míg végül hatalmas sor alakult ki a ház előtti kis udvaron. Jellemzően családostul jöttek a betegek, egy édesanya akár 3-4 gyermekét is elhozta vizsgálatra. A mai nap folyamán is sikerült kiszűrniük a doktornőknek több maláriás gyermeket. A felnőttek közül a generalizált ízületi panaszok mellett többen szenvedtek idült hörghurutban, sok volt a tüdőgyulladásos beteg is. Láttunk súlyos fokú elefántiázissal élő nénit, valamint egy vírusos gyermekbénulásban szenvedő kislányt is. Szomorú volt látni, hogy ez az oltással teljes mértékben megelőzhető betegség a szegényebb területeken még a mai napig felüti a fejét. Nap végére az ellátott betegek száma elérte az ötszáz főt, de még így sem sikerült mindenkit megvizsgálni. Ettől függetlenül, ha nem jöttek volna az orvosok erre a területre, ezek az emberek nem valószínű, hogy egyhamar segítséget kaptak volna problémáikra.
Miután befejeződött rendelés, elindultunk hazafelé. Útközben még ellátogattunk a Zomba Plato-nak nevezett hegyre, ahol a nap zárásaként megnéztük a csodálatos fényekben úszó naplementét.
2015. 10. 23.
Reggeli után ismét a közeli Jacaranda iskolában folyattuk a munkát. Először az iskola azon diákjai érkeztek hozzánk, akik a mai napra betegedtek meg. Utánuk következtek a környékbeliek. Sok beteg érkezett a doktornőkhöz, különféle panaszokkal, akik arra vártak, hogy végre találkozhassanak egy orvossal, aki segíthet rajtuk, hiszen valószínűleg a legtöbbjük nagyon-nagyon ritkán jut egészségügyi ellátáshoz. Így hát megkezdődött a munka nehezebb része. A páciensek között voltak maláriás betegek, nemi betegek, de sokan érkeztek légúti panaszokkal, illetve nagyon gyakoriak voltak a bőrbetegségek is. Sajnos több olyan személy is volt, aki már évek óta küzd valamilyen betegséggel, de még soha nem kapott rá kezelést. Dr. Anna és Dr. Edina többüket tovább is utalta a közkórházba.
A nap végére még mindig nagyon sokan maradtak az udvaron, akik ellátást szerettek volna kapni, így a két doktornő a szokottnál tovább tartotta a rendelést. Egy idő után azonban muszáj volt befejezni, mert a várakozók létszáma nem fogyott, sőt inkább nőtt. A zárás kapcsán még egy kis káosz is kialakult, mert mindenki szeretett volna még aznap ellátáshoz jutni, de sajnos az időnk kevés volt erre. Megígértük, hogy igyekszünk visszatérni a helyszínre és segítséget nyújtani a többieknek is.
Az este folyamán újabb vacsoravendégek éreztek hozzánk, akik közül az egyikük egy frissen végzett malawi orvos volt. A hölgynek, annak ellenére nincs munkája, hogy az országban orvoshiány van. Reméljük, ez nem lesz mindig így, hiszen nagy szükség van itt jól képzett doktorokra.
2015. 10. 22.
A mai napon Dr. Anna és Dr. Edina folytatta a gyógyítást a Jacaranda iskolában. A tanulók általában osztályonként jöttek, így a két doktornő mindegyikőjüket egyesével végignézte. Egy idő után azonban azt vettük észre, hogy sok gyerek kitalál magának valamilyen betegséget, csak azért, mert a tanár beküldte őt vizsgálatra. Ez eléggé lelassította a munka folyamatát, így elmagyaráztuk nekik, hogy akinek nincs panasza, az is nyugodtan jöjjön be, ellenőriztesse magát, de ne találjon ki betegséget. A nap végére el is fogytak a páciensek, viszont Csaba az iskola vezetőjével megbeszélte, hogy szóljon a környékbeli embereknek, akik panaszaikkal nyugodtan jöhetnek holnap a doktornőkhöz.
Munka után még elmentünk a helyi szupermarketbe és a piacra, hogy bevásároljunk a hét hátralevő részére. Miután hazaértünk hamarosan meg is érkeztek esti vendégeink. Csaba indiai ismerőse és annak a helyi malawi üzlettársa jött át hozzánk vacsorára. Az ételt az indiai Kamesh készítette, aki egy pompás vegetáriánus vacsorát hozott össze számunkra. Egy kellemes beszélgetés után búcsúztunk el látogatóinktól.
2015. 10. 21.
Reggel fél nyolcra mentünk át a teljes mértékben adományokból fenntartott, árva gyermekek számára ingyenes oktatást biztosító Jacaranda iskolába, hogy bemutatkozzunk az intézmény tanárainak és diákjainak. Először az alsóbb évesekkel találkoztunk, akik közös énekkel és vidám tánccal fogadtak bennünket. A legvégén pedig egyszerre odaszaladtak hozzánk és megöltetek, ami olyan hevesre sikeredett, hogy Dr. Annát fel is döntötték nagy örömükben. Ezen aztán ők is meglepődtek, úgyhogy gyorsan felsegítették a doktornőt, aki csak nevetett az egészen.
A felsőbb évesek is készültek nekünk egy kis műsorral. Hallhattunk éneklő fiúkat és lányokat, ők maguk ezt a kórust „jacapella”-nak nevezik, utalva ezzel az iskola nevére. Egy felsőbb éves fiú pedig a saját maga által írt novelláját adta elő. Megható volt látni, ahogy mindannyian ilyen lelkesen készültek az érkezésünkre.
Ezek után megkezdődött a rendelés. Az iskola nővére nagy örömmel fogadott bennünket és rögtön fel is ajánlotta a nővérszobát rendelésünk helyszínéül. Ezek után gyorsan megtelt az udvar rendelő előtti része kis páciensekkel. Gyakoriak voltak a fül és szem problémák, de előfordult torok-, tüdő-, illetve fültőmirigy-gyulladás is. Néhány gyermeket Dr. Anna és Dr. Edina továbbutalt a sebésztre, nőgyógyászatra, fül-orr-gégészetre, többek között dermoid ciszta, köldöksérv, halláspanasz miatt, illetve egy 16 éves lány korábbi császármetszésének hege körül kialakult gyulladásos folyamat kapcsán. Több HIV pozitív gyermek is jár az iskolába, akik általában fejfájásra és izomfájdalmakra panaszkodtak.
Holnap nagy erőkkel ugyanitt folytatjuk, sok munka vár még ránk!
2015. 10. 20.
A mai napot a városi piac meglátogatásával kezdtük. Mielőtt azonban még megérkeztünk volna autóval a piac parkolójába, már oda is sietett a kocsi mellé pár fiatal fiú, akikről először nem értettük, hogy mit is szeretnének tőlünk. Csaba elmagyarázta, hogy ki kell választanunk egyet közülük, aki majd viszi a megvásárolt csomagjainkat némi kis fizetség ellenében. Így hát újdonsült társunkkal együtt elindultunk a piac forgatagában. Minden telis-tele volt emberekkel, akik rakodtak, cipekedtek vagy éppen az árujukat a rendezgették. Természetesen mindenki azt szerette volna, ha tőle vásárolunk, így jöttek hozzánk kedvesen az emberek, hogy megmutassák portékáikat. A piacon egyébként minden megtalálható volt, a sült szöcskétől a szárított halon át, a ruházati cikkekig. Miután megvásároltuk a szükséges zöldségeket-gyümölcsöket, még elsétáltunk egy árushoz, aki színes, mintás textilanyagokat árult, ugyanis Dr. Anna és Dr. Edina szerettek volna vásárolni maguknak egy ilyet és a derekuk köré csavarva hordani, akárcsak a helyi nők. Itt sikerült is választaniuk maguknak egy-egy szép darabot. Délutáni program gyanánt elmentünk megvásárolni a szükséges gyógyszereket is, melyek majd a betegek gyógyításához kellenek. Hosszas válogatás után végül sikerült is megvenni mindent, amit szerettünk volna. Így hát a doktornők nyugodt szívvel távoztak a patikából, hiszen másnapra lesz elegendő gyógyszer a Jacaranda iskola diákjai számára, akiket mind meg fognak vizsgálni. Hazafelé menet még beültünk egy frissítőt meginni és megbeszélni a napok történéseit.
2015. 10. 19.
Mai reggelünket a L. M. J. szervezet további, jelenleg már működő egészségügyi központjainak a megtekintésével kezdtük. Ezek a központok meglepően rendezettek, tiszták voltak és igen jól működőnek tűntek. Ráadásul hamarosan megnyílik a szervezet első fogorvosi rendelője is, melyben egy indai doktor fog dolgozni, aki éppen ma érkezett meg Malawiba.
A magánkézben lévő rendelők megtekintése után, ellátogattunk az állam által finanszírozott Queen Elizabeth kórházba is, Omar Gaffar-ral, a HTCC helyi partnerével. Együtt átadtuk a kórháznak az Omar család által hozott gyógyszeradományokat, melynek nagyon hálásak voltak az ottani dolgozók. Ezután körbevezettek bennünket a kórház egyes részein és betekintést nyerhettünk az ott zajló életbe. A kórtermek nagyon zsúfoltak voltak, sokan a folyósan egy matracon voltak kénytelenek aludni. Az udvar tele volt a betegek rokonaival, akik mostak, ebédet készítettek és ellátták bent fekvő családtagjaikat. A rokonokon kívül önkéntesekkel is találkozhattunk, akik feladata a hozzátartozó nélkül maradt páciensek ellátása. Bár a kórházat igyekeznek folyamatosan fejleszteni, még mindig nagyon elmaradott hazánk egészségügyi ellátásához képest.
Végül Mr. Omar meghívott bennünket magához egy teára, utána pedig hazamentünk a hosszú nap után.
2015. 10. 18.
Miután az éjszaka folyamán kipihentük az ideutazás fáradalmait, a vasárnap reggelt egy épülő kórházkomplexum megtekintésével kezdtük, mely elkészültével nagy segítséget nyújt majd a helyieknek, akik számára sok esetben nagyon nehezen elérhető az orvosi ellátás. A kórházat egy itteni szervezet, a Limbe Muslim Jamaat (L.M.J.) kezdeményezte, akik folyamatosan a helyiek egészségügyi helyzetének javításán dolgoznak. Jelenleg tizenkettő egészségügyi központot üzemeltetnek az országban. Az új kórházkomplexum kapcsán a Magyar Afrika Társaság tárgyalásokat folytat az üzemeltetéssel kapcsolatban.
Ezután, vasárnap lévén, a délutánt a környék megismerésével töltöttük. A HTCC helyi partnerével, Rizwan Omarral együtt kirándulást tettünk a közeli Mulanje hegységhez, ahol megnéztünk egy vízesést is, ami ugyan a száraz időjárás miatt most csak egy lassan csordogáló patakocska volt, de ennek ellenére is teljesen elvarázsolt minket a táj szépsége. Nap végén még Rizwan vendégeként ellátogattunk a Game Heaven country club-ba, melyet egy dél-afrikai család, immár három generáció óta üzemeltet. Itt messziről láthattunk zebrákat és különleges madarakat. Ezután hazafelé vettük az irányt, ahol egy finom vacsora után le is feküdtünk aludni.
2015. 10. 16-17.
Péntek délután a Liszt Ferenc repülőtéren találkozott a csapat, ahol a családunktól való búcsúzkodás után izgatottan vágtunk neki utunknak Malawi felé. Majdnem egy napos utazás után, szombaton érkeztünk meg Blantyre repülőterére, ahol Szeremley Csaba, a malawi Magyar Kereskedelmi és Kulturális Központ (HTCC) helyi képviselője várt bennünket. Miután bepakoltunk csomagjainkat az autóba, Csaba egy kis városnézésre vitt bennünket. Autóval végigjártuk a várost és megálltunk az ország egyik legrégebbi templománál, a St. Michael’s Church-nél is. A városnézést követően a HTCC házba mentünk, ahol az AHU előkészítő csapata fogadott bennünket. Egy kiadós vacsora után fáradtan dőltünk az ágyunkba.
